04.

04.

Egészen hazáig futottam... és mikor bedőltem a házba alig kaptam már levegőt. Felvonszoltam magamat a szobámba és leültem a földre. A szemem megakadt a közös képeken Ashtonnal. Egy egész kis polc van tele közös fotókkal ahol esetleg hülyébbnél hülyébb arcokat vágunk, vagy ahol úgy öleljük egymást mint akik sosem akarják elengedni egymást...Kezembe vettem egy meghitt pillanatot megörökítő képet és a könnycseppjeim újra utat törtek maguknak. 

Szeretem őt. Sokkal jobban mint akarnám és mint ő azt hinné...
Előveszem az ágyam alól azt a dobozt ahol a legtöbb képem van majd kinyitom és kiöntöm a tartalmát. Rengeteg kép hull a padlóra és vesz körül.

Körül vesz a rengeteg emlék. Lehet,hogy a felét már el is felejtettem de a képek újra a felszínre hozzák.

Arcomon folynak le a könnyek de közben mosolygok...igen ezt hívják örömkönnyeknek.

Befekszem az ágyba és csak bámulok ki a nagy üveges ajtómon. A kilátásom a kedvenc tölgyemet önti elém ahol kis koromban apa csinált nekem hintát és mindig ott töltöttem az időmet és olyan óriásnak éreztem magamat akár csak a fa. Mindig nagyokat kacagtam amikor apa minél feljebb lökött én pedig próbáltam elérni az ágakat de túl kicsi voltam még hozzá. 

Miután anya már szólt,hogy szálljak le és egyek valamit rögtön megéreztem a finom sütemény illatát amit akkor készített el anya. Mint egy igazi rosszaság anya mögé bújtam és amikor elfordult elcsentem mindig egy két süteményt.

-Zoe. Ez még forró fájni fog tőle a pocakod. -nézett rám mérgesen anya de mikor elkezdtem csuklani arca felvirult és csak nevetett rajtam.

-Utálok csuklani. -durciztam be és lehuppantam a konyhai székbe.

Lábammal rajzolgattam a levegőbe mintákat mivel még nem ért le a lábam mikor egy pókot vettem észre és elkezdtem torkom szakadtából sikítani.

-Mi az kicsim? -rontott be apa aggódva mire már potyogtak a könnyeim a félelemtől,hogy meg fog enni a pók mivel az csak közeledett és közeledett felém.

-Meg fog enni. -sikítottam mire apa elmosolyodott elvett egy befőttes üveget és rátette a pókra.

A pók rámászott az üvegre így apa feltette az asztalra és szemügyre vette. Olyan érdeklődve figyelte a pókot,hogy a kezemet lassan leemeltem a szememről és én is szemügyre vettem a kis apró teremtményt.

-Nem is olyan ijesztő. -pöcöktettem meg az üveg falát kuncogva.

-Akkor életben hagyjuk? -mosolygott apa én pedig lázasan bólogattam. 

-Hadd vigyem én. -ugrándoztam és feltűnt,hogy már nem is csuklom.

A szabadban elengedtem a pókot és integettem neki amikor az gyorsan elszaladt valamerre.

-Remélem még találkozunk.- kiáltottam utána.

-Kihűltek a sütik. -kiáltotta ki anya.

-Már nem kérek fáj a pocim. -néztem rá mire csak felkacagott.

-Pihenj le,hogy utána sokat ehess,míg apád el nem eszi előled mindet. -nevetett anya én pedig futottam vissza a házba megfeledkezve az új barátomról akivel azóta se találkoztam.

03.

03.

Másnap...

Ashton tegnap késő este ment haza, és amint kitette a lábát a terasz ajtón már hiányzott és üresnek éreztem magamat belül.

Rockersségemhez híven öltöztem fel, felkaptam a táskámat és bekaptam valamit,hogy ne korogjon a hasam. Anyáék megint üzleti úton vannak így már megszoktam a magányt.

Ahogy kiléptem az utcára megcsapott a kellemes hideg levegő. 

Bedugtam a fülhallgatómat és elindítottam egy lassú Whitesnake dalt. Teljes nyugalomba értem a suliba, felkészülten,kikapcsoltan ballagtam a folyosónkon be a termünkbe.

-Szia. -vetődött le mellém Luke. -Ugh de jó a pólód. -mosolygott rám.

-Köszönöm Lucas.-kuncogtam mert utálja ha így hívom. Igen Luke,Cal és Mike nem rest dicsérni vagy bókolni. Ash is oda jött a srácokkal majd nyomott egy puszit az arcomra.

Ilyenért nem érdemes fürdeni... 

-Ma rá érsz? -biccentet Annabel felé aki épp jóízűen nevetett a barátaival majd aprót bólintottam. Belém nyilalt a felismerés... mit ajánlottam fel neki? Azt,hogy nekem dicsérje azt a lányt akiért oda van miközben én pedig érte vagyok oda? Én idióta. Magamnak okozok fájdalmat.

-Minden oké?- lökte meg a vállam Cal mikor gondolataimba merülve sétáltam mellettük és majdnem neki mentem egy fának ha Mike nem ránt el. 

-Öhm persze, csak elgondolkoztam. -mosolyogtam rá.

-Sziasztok srácok. -öleltem meg őket miután Ashtonnal eltértünk hozzájuk.

-Tesóid? -néztem rá miután bementünk a nappaliba.

-Elmentek valami szakkörre. -rántott vállat. -Hozok inni,addig menj fel. -mondta mire tettem mit kér.

1-2 perc után ő is megjött és leült mellém. 

-Mivel kezdünk? -nézett rám izgatottan ami mosolyt csalt az arcomra. Istenem,hogy tehetném meg,hogy nem segítek neki ha ennyire szereti? 

-Arra gondoltam nyisd meg Instagramra feltöltött képeit és mondj róluk véleményt valami kedveset.- mondtam és oda nyújtottam a telefonját.

-Uh..oké. -vette el a telefont majd megnyitotta a képeket és mosolyogva nézte őket. Nem bírom végig csinálni... -Nem rossz. -fűzte oda a kommentjét nekem az egyik képére mire felnevettem.

-Ennyi? Na jó kezdésnek nem annyira rossz. -fogtam a hasamat.-Menj tovább. -utasítottam.

-Na próbálj több hozzá fűzni valót mondani a képhez. -mutattam a képre ahol főleg az arca van benne.

-Nagyon szépek a szemei. -nézett rám.

-Ashton Irwin ilyen bókot is tud? Megáll az eszem. -nevettem mire az arcomba repült egy párna.

Tovább görgetett majd beharapta alsó ajkát.

-A telt ajkai. Szívesen csókolnám egész nap. -mosolygott és a képet bámulta. A szívem össze szorult attól amit mondott...

Innentől már nem szóltam csak bólintottam,hogy tovább és nagyokat nyeltem...,hogy magamba fojtsam a könnyeimet.

-Uhh tapiznám. Tarthatnánk pihenőt mert mindjárt elélvezek. -mocorgott majd megláttam kidudorodó férfiasságát.  -Itt előtted verjem ki? -nézett rám nagy szemekkel.

-Inkább ne. -majd felálltam és kimentem a szobájából le a kertbe.

Friss levegő ...erre volt most szükségem kicsit kiszellőztetni a fejemet. 

Leültem a fűbe majd elkezdtem tépkedni a leveleket és a könnyeim utat törtek maguknak ahogy a fejembe visszhangzott,hogy mennyire szereti azt a lányt. Talán engem mint legjobb barátját sosem szeretet így... vagyis biztos nem.

-Zozee. Elvégez... -szólt ki majd el is hallgatott mikor meglátta a piros szemeimet.

-Te sírtál? -nézett rám értetlen arccal. 

-Nem, nem sírtam csak csípi a szememet már a sok orgazmusod. -csattantam fel és felé vettem az irányt majd elsuhantam mellette.

-Mi bajod? -kérdezte és hallottam,hogy dühös.

-Hogy mi bajom? Minek kérdezed ha úgy sem érdekel? Akárhányszor láttad rajtam,hogy valami nem oké sose jöttél oda kérdezted meg,hogy mi a baj vagy csak öleltél meg szimplán. Soha. -néhány könnycsepp újra leszaladt az arcomon. -Inkább haza megyek. Szia.- indultam meg az ajtó felé majd nagy lendülettel be is vágtam magam után.

02.

02.

Már nem sírok ilyen miatt. Már hozzá szoktam az érzéshez,hogy nem szeret. De ami belül majd széthasít még is azt ordítja,hogy zokogjak és ne érdekeljen csak sírjam ki magamból a bánatot.

Egyenesen beugrottam az ágyamra arcostul, magamra húztam a takarót és nem érdekelt semmi.

Nem sokára arra bújtam ki a kuckómból,hogy valaki írt sms-t.

Ashy: Gyere a szokott helyünkre... 

Idiot(me): Nincs kedvem...

Nem érdekelt mit akart...most nem... nincs erőm úgy csinálni mintha minden rendben lenne és eljátszani,hogy mennyire örülök...mert rohadtul nem így van.

Újra a párnám alatt volt a fejem de most kopogás zavart fel mivel a balkonomon kopogtak... 

Oda pillantottam és Ashton várt rám,hogy nyissam ki neki az ajtót. Nem érti meg,hogy nincs rá kedvem? Kicsit se veszi észre,hogy szavainak következményei vannak. Nem érdekelt a folytonos kopogása vissza dőltem az ágyamba. 

-Zoe,nyisd már ki vagy betöröm. -kiáltotta be és most már sokkal erősebben csapkodta az ajtót,és mivel nem akarok új üvegajtót kérni tettem a kérésének és kinyitottam neki.
-Na végre. -huppant be a szobámba és rávetetődött az ágyamra.
-Neked is szia. -ültem le a székembe.
-Te viharoztál el köszönés nélkül. -nézett rám.
-Mit keresel itt? -nincs kedvem most a kedves aranyos barátot játszani.
-Általában együtt szokunk lenni és a barátokat nem zavarja ha nála van a másik. De ha ennyire zavarok akkor léptem. -állt fel az ágyamról és indulni készült de megfogtam a kezét.
-Bocs. Maradj,nem bunkózok. -mosolyogtam rá mire bólintott. -Nincs kedved filmet nézni?-ültem le mellé az ágyra.
-Ha én mondom meg,hogy mit. -kajánul vigyorgott rám mire megadóan bólintottam.
Végül egy tök jó vígjátékot kezdtünk el nézni. Ashton magához húzott így rá döntöttem a fejemet a vállára. Imádok a közelében lenni és hallgatni szíve ritmusát ahogy dobog és mámorító illatát érezni. Az egész olyan túl szép...
-Hé Zoe.- halottam Ash kuncogását mire kipattantak a szemeim. -Elaludtál. -mosolygott rám.
-El zsibattál? -néztem rá aggodalmas arccal mire nevetve megrázta a fejét.
-Nem. De elég viccesen nézel ki. -nevetett kócos hajamon és gyűrött álmos képemen.
-Hahaha. Megnéznélek téged amikor kényelmes alvásból kelsz fel.- húztam össze a szemöldökömet.
-Hmm kényelmes vagyok? -vigyorgott mire hozzá vágtam egy párnát.
-Sajnos. Mostantól rajtad fogok aludni. -vettem fel most én a kaján vigyorát mire vissza vágta hozzám a párnát.
-Az látod felejtős. -nevetett majd rádőlt a hasamra. Akár csak egy szerelmes pár. Mintha mindig is együtt lettünk volna. De ez nem a valóság... ez csak az álmom... nem több.

01.

01.

Ashton mellett kullogok hozzájuk amikor elmegy mellettünk egyik lány osztálytársunk és Ashton az eddigi mosolyából egyszerűen felvirul. Mosolyogva biccent neki,mire lekókad a kedvem mivel látni lehet mennyire rajta oda van Anabelért. Szíven ütött mit ne mondjak. 

Ezután a találkozás után Ashton meg se szólal pedig épp nagy mesélésben volt... látni rajta,hogy rózsaszín felhőkön ugrál Anabellel. 

Miután megérkeztünk felmentünk a szobájába Ann most nincs otthon se a testvérei ezért csend van a házban.

Becsukom a jól ismert ajtaját majd fújtatok egyet és ránézek.

-Tetszik neked ugye? -erőltetek magamra egy mosolyt,hogy ne lássa mennyire bánt.

-Ki? -igen játssza az ostobát. Csúnyán ránézek,hogy ne nézzen hülyének,mire bólint. Tudtam. Még a vak is látná legalábbis érezné mennyire oda van a csajért.

-De tök mindegy ő nem olyan aki az ócska tükreimre gerjedne ő más. Ő a bókoknak örül és a törődésnek,én pedig azt úgy se tudnám neki nyújtani. -dől le az ágyára míg én mindig csak nézem őt.

-Ne beszélj sületlenségeket. Igen is törődő vagy,te is jól tudod. -csattantam fel. -Megtanítlak bókolni. -sóhajtottam, mert akármennyire fájt nem bírtam nézni meggyötört arcát. Legalább ő legyen boldog.

-Tényleg? -kapta fel a fejét és édes mosolya jelent meg az arcán. Aprót bólintottam majd leültem mellé az ágyra.

-Kezdjük azzal,hogy ha meglátnád mit mondanál neki? Képzeld el,hogy most én vagyok ő és próbálj valami szépet mondani. -ahogy utolsó mondatot elmondtam arca ráncos lett.

-Figyelj, nem tudlak téged elképzelni a helyébe, nem tudnék neked ... - magyarázkodott de a szavába vágtam.

-Bókolni? Kösz ez tényleg rohadt jól esett. -emeltem meg a hangomat. 

-Ne haragudj, de nem megy úgy. -vakarta meg a tarkóját. 

-Inkább tegyük át más korra. -felkaptam a táskámat és amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam a csíkot.

Sose jött utánam,vagy kérdezte meg mi a baj...megbántottalak? Nem érdekelte. Pedig mint legjobb barától legalább ennyi jól esett volna néha.

Fájt,hogy így bevallotta,hogy sose tudna szeretni de az még jobban,hogy még csak egy kedves szava sincs hozzám. Egyáltalán ez barátság?

00.

00.

Amint rápillantottam újra elkapott a röhögő görcs... haja égnek meredt, arca eltorzult ahogy a tanárt utánozta és felfújta magát akár csak egy gömbhal.
Hogy kiről is van szó? A legjobb barátomról akivel már alapiskolás korunktól szoros a kapcsolatunk...Ashton Irwin.
Mindig együtt hülyéskedünk,egymással osztjuk meg a titkainkat vagy torzítjuk el a tanárokat. Legjobb barátjának tekint a 3 jó majom mellett. Csak nálam legjobb barátság ahogy nőttem egyre többet jelentet míg odáig nem jutottam,hogy vonzódom és titkon titkon nagyon is belé zúgtam a legjobb barátomba.
Ashton nem az a fajta aki dicsér szavakkal, kedves bókokkal hanem idegesíti az áldozatát. Bár tudom,hogy szeret engem de sose mondta még ki nála a dicséret az volt,hogy ha megbotlottam kinevetett és oda fűzte bóknak,hogy béna...
Néha vágyok rá,hogy fűzne egy kedves dicsérő szót felém és nem csak a maga fajta bókját...félre értés ne essék nem nyál tengert akarok,hogy romantikusabbnál romantikusabb szavakat használjon rám csak annyit,hogy egy nap ha meglát azt mondja, milyen csinos vagy ma, vagy jól áll ez a póló. Semmi több csak ennyit.
Én,Zoe Stewart aki szerelmes legjobb barátjába aki tudomást se vesz rólam csak mint egy legjobb barát úgy tekint rám.