Epilógus

02.65

SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,

VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..

FEKSZEL; párnák között könnyekkel,

ALSZOL; magány közt a sötétben.

ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,

KELSZ; úgy hogy még mindig egyedül élsz.

REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,

CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.

ÉLSZ; úgy hogy már ő nem él!!!

2 évire rá,hogy megszületett szemünk fénye szeptember hatodika életünk legkegyetlenebb napja.

A tölgyfánál állok ami oly sokat jelentett Zoe számára,sokkal többet mint ahogy egy ember rá néz egy fára. Ezzel a fával nőtt fel élte meg gyermekkori álmait és vágyait. De mégis fa melyet ő úgy szeretett nekem a legszörnyűbb álmom köthető hozzá. Elvesztettem őt. Életem dőlt össze mikor karjaimban esett össze és többet nem nyitotta ki gyönyörű szemét. 

Ünnepeltük az első találkozásunkat,megleptem a tölgynél,hogy mégis csak itt elevenítsük fel az emlékeinket. Ragyogott az arca. Teljes mértékben boldog volt és élvezett minden pillanatot. Egyszerűen gyönyörű volt. Még annyi év után is úgy tudtunk egymásra tekinteni mint az első találkozásnál.

A fűben üldögéltünk és nevettünk hajunkat a szél kócolta de egyszer csak elhalt a hangja... és soha többé nem nyitotta ki újra. És akkor már tudtam,hogy soha többé nem hallom édesen csilingelő hangát. Infarktust kapott. Később tudtam meg,hogy sejtette,hogy baj van mert az orvosa elmondott mindent de nem tudta megállapítani még akkor. Most egyedül ülök itt a tölgynél a hideg szél miatt mardossa az arcomat a könnyeim. Még mindig nem dolgoztam fel. Sose fogom tudni. Ő nem csak a legjobb barátom, szerelmem és a feleségem hanem a lányom édesanyja volt. Úgy imádta a gyermekét mégse lehetett vele eleget. 2 éve mindössze ennyi ideje volt,hogy a lányával legyen. Kegyetlenség. És nekünk is. Sose leszünk már egy család.Nélküle nem. Ha nem lenne Scarlett valószínűleg Rómeó és Júlia történetében esnénk de nem tehetem meg a lányommal. Csak én maradtam neki. Szüksége van rám. És ha egyszer majd felnő elmondhatom milyen fantasztikus anyukája volt mennyire szerette és mennyire sajnálja,hogy nem lehet részese az életének de fentről figyeli és vigyázz rá. 

-Apuci minden rendben? -halom meg édes gyermeki hangját Skynak. Ez az egyetlen dolog ami még életben tart. 

-Persze kicsikém,csak kicsit gondolkodok. -mosolygok rá majd nyomok egy puszit az arcára ő pedig vissza rohan a nagyiékhoz.

Igazából ha rá nézek csak is Zozzet látom. Az arca a szeme a haja mind az övé. Ha rá nézek minden emlékem eszembe jut ami most maró érzéseket táplál. Már megint sírok. Mióta meghalt némán és magamba roskadva sírok. Minden rá emlékeztet. A barátaink a ház a takaró illata és a kislányunk. 

Annyi mindenen mentünk már keresztül annyi rossz még is a jó dolgok voltak azok amik megmaradtak. De a halála az nem. Még is minden nap látom  magam előtt halott élettelen testét és hallom ahogy kiabálok neki,hogy ne hagyjon itt, maradjon velem. Velünk. De neki már más dolga van. Fentről vigyázni ránk. És egy nap majd újra egy egész család leszünk.  

-Soha se foglak elfejteni Zoem. Mindig a te szíved a te véred bennem fog dobogni és folyni. Mert a te szíved az enyém és az enyém a tiéd amit magaddal vittél. Szeretlek drága Zoe Irwin.

Egy barátság mely szerelemmel végződött!

I need your love...

02.64

Kellemes nyári levegő csap meg minket mikor Scarlett után rohanunk mert fürge lábai futásra kényszerítik. Ashtonnal szinte ebből áll az egész napunk de egy percet se bánunk. Amíg vele és együtt lehetünk minden pillanat egy öröm és egy kincs. Scarlett nem sokára betölti az 1 élet évét és már ez is kész hihetetlen számunkra mikor nőtt meg ennyire. Emlékszem a sok fájdalomra amikor még a hasamban volt majd mikor világra hoztam,a sok alvatlan estét amikor Ashtonnal felváltva próbáltuk elaltatni. Amikor megtanult mászni, enni úgy,hogy nem mind rám került és megtanulta kimondani anya és apa. Életem legmeghittebb pillanata. 

Olyan sok minden történt egy év alatt,hogy szinte fel se lehetett ilyen gyorsan fogni. Ami engem illet érzem,hogy nincs minden rendben. Ashton és a többiek elől próbálom elrejteni mikor fájdalmaim vannak mert nem akarom őket ijesztgetni és,hogy állandóan figyeljenek. Az orvosom nem tudja megállapítani mitől szúrhat a szívem de minden este és reggel imádkozom,hogy éljem meg a holnapot. Nem kellemes de amíg a családommal tölthetem az időt nem érdekel. Ők a legfontosabbak.

A fürdő szobában vagyok mikor újra rám tör egy fájdalom a szívem tájékán és próbálom,hogy elmúljon de sehogy se akar. Aggódom, főleg,hogy tudom nem sokára jönnek a srácok meg Megan.

-Kicsim megjöttek a skacok. -kiált fel Ash mire mérgemben szitkozódom majd leszólok,hogy mindjárt megyek. Ashton hihetetlen jó apa. Imádja a gyerekét és a családját. Olyan apa akit mindig is akartam a gyerekem mellé akire majd felnézhet és tudja mindig számíthat rá.

Iszok a csapból a vizet ami némileg segít is majd lesétálok a nappaliba és épp nyílik az ajtó.

Scarlett vidáman felsikít és rögtön Luke nyakába ugrik de hamar mindenkire átmászik.

Ash mellém sétál és megfogja a kezemet és megölelgessük a barátainkat. A kettőnk között lévő érzelmek szererem nem enyhült nem tűnt el. Most már nem mint szerelmesek hanem mint egy család szeressük egymást és imádom ezt az érzést.

Megan agyon csókolgassa Skynak (becézés) arcát mire ő csak nevet majd mikor Calum is megcsinálja ugyan ezt ő csak egy nyelvnyújtást kap. 

-Ejnye Sky nem szereted Calum bácsit?- néz szomorúan Scarlettre aki elmosolyodik és egy igazi cuppanós puszit nyom az arcára.

-Irigységre méltó családot alapítottak. Gratulálok. -kócolja össze a hajamat Mike mire csak felnevetek.

-Nem bonyolult a titka de erre majd ti is rájöttök. -mosolyog Ash és csókot nyom az ajkaimra. 

Sky oda rohan hozzánk átöleli a lábunkat mire Ash felkapja és a családi asztalhoz ülünk.

Talán mindenki ilyen életről álmodik ami megadatott nekem. És én semmiért se cseréném le.

I need your love...

02.63

Barátok,szülők és rokonok is mind piros szemekkel jöttek be és ugrálták körbe Scarletett.

Mindenkinek boldogságot okozott ez a kis csöppség de főleg nekünk. Még mindig csodálattal figyeljük a babánkat aprócska ujjacskáit, apró testét és gyönyörű arcát és örökké a legszebb emlékem lesz a sok közül.

-Olyan gyönyörű mint az anyukája. -suttogja fülembe Ash és kicsink arcát simogassa. 

A legtöbb dologban rám ütött de a szája az Ashtonné és a szemünk az egyezik az övével. Ő az ötvözetünk.

Megan sikongatása tölti be a szobát és megkér,hogy meg foghassa-e Scarletott. Boldogan bólintok majd mindenki kezén végig jár.

Boldogsággal tölt el,hogy ennyien szeretik és támogatnak minket.

De nem sokára bejön a nővér és búcsút kell vennünk a kicsinktől míg megfigyelik nincs-e valami betegsége.

Intek pápát neki majd Ash segít felöltözni és elkészülődni. Mikor felkelek az ágyról megszédülök és az ágyba kapaszkodom meg nehogy össze essek.

-Minden rendben?- néz rám aggódó tekintettel Ash mire mosolyogva bólintok.

-Csak kimerültem.-bújok hozzá és kereknek érzem az életemet.

Mindent megfogunk adni Scarlettnek amire csak szüksége lesz és boldog egészséges családban fog felnőni tele olyan emberekkel akik őszintén fogják szeretni.

I need your love...

02.62

A reggelemet sikítással kezdtem ahogy ezen a héten minden nap. Picúr nagyon bele jött,hogy okozzon még nagyobb fájdalmakat.

Ashton kómásan felkelt majd elvette a komódon lévő poharat és átnyújtotta amit hálás mosollyal nyilvánítottam ki.. 

-Újabb fájdalmak? -simogatta a hasamat. -Nem akarsz bemenni a kórházba,hogy megnézzék minden rendben van-e? 

-Nem rohangálhatunk mindenért a kórházba. -sóhajtottam. -Lehet,hogy ez tök normális.

-Nem ijesztgetésnek de tudod,hogy koraszülött lesz és az nem mindig megy simán. -néz a szemembe mire felnyögök.

-Ezzel nem segítesz. -fújom ki a levegőt de akkora görcs lesz rajtam úrrá,hogy csak kapkodni tudom a levegőt.

-Na jó nem várok tovább. Várj itt. Mi kell a kórházba? -válaszolnék de nem bírok a könnyeim megállíthatatlanul csurognak és már nem fájdalom hanem a félelem uralkodik el felettem. Mi van ha baja lesz a kicsinek?

8. hónap elején járok azaz egy hónap... nem lesz semmi baj Zoe... lehet,hogy még meg se születik.

Hallom,hogy Ash Megannal beszél telefonon majd elköszön leteszi és segít felkelni.

-Megan majd  minden fontosan behozz utánunk. -Ash hangját már alig bírtam felfogni annyira eltompítottak az érzések. Behunytam a szemem és átadtam az irányítást Ashtonnak.

***

Mikor újra magamhoz tértem ismeretlen ágyon feküdtem és hangokat hallottam. Lassan kinyitottam a szememet majd rájöttem,hogy már a kórházban fekszem és a gépek csipogása az a kellemetlen hang.

Pillantásom Ashra tévedt aki komoly tekintettel figyelte az orvost. Valószínűleg megérezhette,hogy nézem  mert rám kapta a tekintetét és hozzám sietett.

-Minden rendben a kicsivel? -cirógattam meg a hasamat.

-Igen. -mosolygott Ashy adott csókot a számra majd a hasamra.

-Szeretlek titeket.- szorította meg a kezemet és befeküdt mellém.

-Mi is téged. -öleltem át már amennyire megengedte a hasam.

-Meddig kell bent maradnunk? -érdeklődtem.

-2 napot még megfigyelnek mert már eléggé kivagy tágulva és arra számítanak ma vagy holnap megszülsz. -válaszom csak egy bólintás volt.

Csak pihenésnek szántam de alvás lett végül mikor lehunytam a szememet. A terhesség tényleg lefáraszt.

Arra keltem fel,hogy irtó melegem van és még a lábam között is izzadok. 

-Ash.- mocorogtam.- Kinyitod az ablakot,nagyon izzadok. 

-Kicsim hisz nyitva van és egy izzadság csepp sincs rajtad. -simított végig a homlokomon mire kipattantak a szemeim és rémülten meredtem rá. 

-A francba Ash, JÖN A BABA. -kiáltottam idegesen mire rögtön felugrott és futott az orvos után.

Mikor már az orvossal az oldalán jött be a fájdalmam megkétszereződött,úgy lihegtem akár egy kutya.

-Kezdődik a szülés.- kiabálta az orvos mire megjelentek a nővérek és neki láttunk életre hozni a picúrt.

Ashton hűségesen és bátran fogta a kezemet és szemei csillogtak a boldogságtól akárcsak nekem.

***

Teljes erőmből nyomtam és sikítottam,de megérte. Egy kisbaba sírt fel mikor kibújt és a nővérek rögtön betakarták majd elmosolyodtak. A mi kisbabánk.

Ashton még szorosabban fogta a kezemet és lepillantott rám.

-Kislány. -virult ki a nővérke és átnyújtotta nekem a csöppséget.

Mikor a kezembe adta hangos zokogás tört ki belőlem és el se hittem,hogy tényleg a kezemben tartom a közös gyerekünket.

Ashton megfogta aprócska kezét és láttam,hogy az ő arcát is a könnyek mossák.

-Megcsináltuk baby. Itt van. -nevetett fel Ash és csókot nyomott a picúr és az én fejemre is.

-Isten hozott Scarlett Irwin. -nyomtam csókot aprócska fejére.

I need your love...

02.61

Minden sínen van jelenleg. A babánk szépen fejlődik és növekedik bár amiket kivált belőlem már nem olyan fényes. Zabálok mint egy disznó a srácok nem győzik vásárolni nekem a kaját főleg az uborkát és a nutellát. Lassan akkora leszek,hogy ki kell cserélnünk az ajtót is. Na jó csak nem, az borzasztó lenne.

-Te pindur,anyu annyit eszik miattad,hogy lekörözi még Mike-ot is. -nevet fel Ash és tovább simogatja a hasamat. A terhesség alatt a legfőbb hobbim az evés lett és az ahogy Ashton kényeztet engem és picurt. 

-Ha megszületsz ne feledd kihívlak kaja versenyre. -röhög Mike mire mindenki felnevet.

-Zoe szerintem rá kéne nézned Meganra mert ahogy látom már a második weboldalt vásárolja fel. -röhög Cal ahogy Megant nézi szorgalmasan.

-Pofa be Hood. -vág oda neki Meg.

-Jó van na és auu.- simogatja meg a kezét.

-Gondolkodtatok már neveken? -néz ránk Hemmo mire Ashtonnal rávágunk két különböző nevet.

-Matthew- vágom rá Ashton pedig a Scarlett nevet.

-Már csak  a nemet kéne tudni. -néz fel a gép mögül Megan.

-Meglepetésnek szeretnénk.- mosolygok rá Ashra aki bólint.

-Jaj ne csináljátok már. Annyi sárga ruhája lesz,hogy csak na. -morgolódik Megan.

Már a 2. hónapban járok ami még fizikailag annyira nem emészt fel és fáraszt le. 

Felcammogok az emeletre majd beállok a tükör elé és a hasamat simogatom. 

-Már mindenki vár téged kis manóm. Akár kislány vagy kisfiú te leszel a legszebb és a legerősebb a mi szemünk fénye.  Apa és anya már most imád. -mosolygok a tükörbe majd a hasamra.

Egy kéz cirógatja meg a hasamat és máris egésznek érzem magamat. Egy családnak. Hátra hajtom a fejemet Ashton vállára aki a nyakamat puszilgatja. 

Picur rúg egyet amitől fájdalom hasít végig de gyorsan le is csillapodik a fájdalom.

-Úgy érzem,hogy pindúr nagy focista lesz. -hajol le a hasamhoz és elkezd hozzá beszélni ami mindig megnyugtatja a kicsit.

*5 hónap*

Picúr egyre nagyobbakat rúg ami egyre nagyobb fájdalommal is jár. A kedvem is egyre ingadozóbb ami csak a fiúkra nézve sajnálom mert ilyenkor nehéz elviselni egy nőt.

A hasam szépen kigömbölyödött amitől már nehezen mozgok és hajolok de amúgy se engedik a többiek. Eleinte még élveztem,hogy lesik minden kívánságomat de most már kezd elegem lenni. Kiszolgáltatottnak érzem magam és ha nem is kihasználás de nem szeretem őket ugráltatni.

-Auuu. -sikítok fel mikor egy újabb rúgástól könny gyűlik a szemembe.

A babánk sajnos kora szülött lesz amitől félek hisz bármilyen következményekkel járhat.

-Bemenjünk a kórházba? -néz rám Ash mire megrázom a fejemet.

-Csak gyere ide.- intek magam mellé mire rögtön jön és lábára fekteti a fejemet.

-Aggódok érte. -simogatom a hasamat.

-Én is de bíznunk kell benne,hogy semmi baja sem lesz. -csókolja meg a homlokomat.

-Rendben. -bólintok majd ásítok és már tudom,hogy nem sokára elnyom az álom.

I need your love...

02.60

/Zoe szemszöge/

Mikor megláttak a barátok,szülők sírva vettek az ölelésükbe és nem szóltak semmit csak öleltek. Hiányoztam nekik. Ahogy ők nekem.

-Készen állsz? -mosolyogtak rám a skacok és félve de bólintottam és becsengettem a házamba. A házunkba.

Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és egy összetört Ashtonnal találtam magam szemben.

-Van valami... -kezdett bele de mikor tekintete rám siklott könnyeit kitörölte a szeméből pislogott párat,hogy jól lát-e.

-A francba is Ashton ő az. Itt van. -mordult fel Luke mire Ashtonnak se kellett több és sírva felkapott a levegőbe. Itt tört el nálam is a mécses.

-Szerelmem. -szorított még szorosabban magához. Félt,hogyha elenged újra elveszít.

Mikor letett zokogva a nyakhajlatába bújtam és csak öleltem ahogy bírtam.

-Ne haragudj kicsim. Sose csaltalak meg és nem terhes tőlem. -suttogta a fülembe mire kicsit elhajoltam és a szemébe néztem.

-Tudom Ash. Tudom. -simítottam végig borostás arcán mire ő végig csókolta ujjhegyeimet de mikor a szemembe nézett nem vártunk tovább és újra fellégezhettem csókja által. Csókunkban benne volt a félelem a szerelem az elvesztés. Nyelve bejutást kapott és heves táncot jártak egymással és nem akarták elengedni a másikat soha többé.

-Annyira szeretlek.-súgta ajkaimra mikor elváltunk.

-Annyira hiányoztál.-csimpaszkodtam még erősebben a nyakába.

-Na jó mi most lelépünk de nem sokára még láttok. -nyomott puszit arcomra Megan majd a többi srác és távoztak.

Ashtonnal töltöttem az egész délutánomat vagy csak beszélgettünk összebújva vagy csipkelődtünk egymással. Nem hoztuk fel a történteket. Felesleges lett volna. Szenvedtünk eleget miatta.

Majd 5.30 kor Megan beállít hozzánk mosolyogva néz minket de a következőkben hozzám vágja a ruhákat.

-Öltözz.- mosolyog rám mire én felvonom a szemöldökömet. -Megyünk az orvoshoz.

Ashton nagyot nyel majd rám néz.- Mehetek? -kérdését halva felnevetek. 

-Te bolond, ez természetes,hogy ott leszel. -csókolom meg.

-Akkor hip-hop öltözzetek. -majd távozik a szobánkból.

-Ash félek. -nézek fel rá miközben veszi fel a nadrágját.

- Ha tényleg terhes vagy ne aggódj a picurnak semmi baja nem eshet. -simít végig a hasamon majd nyom rá egy puszit. Ettől a tettétől arra vágyom bárcsak az lennék mivel fantasztikus apuka lenne Ashtonból.

Kézen fog mikor elkészülünk majd szólok Megannek,hogy indulhatunk.

Fél óra múlva meg is érkezünk az orvoshoz és az idegesség eluralkodik rajtam. Még bele se gondoltam. Jó anya lennék egyáltalán? Felkészültem egy babára? A babánkra?

-Hé ne izgulj kislány,minden rendben lesz. -ölel meg Megan majd helyet foglalunk a váróteremben.

-Zoe Irwin. -szólítanak fel mire felkapom a fejemet és a nővérkére majd Meganra nézek aki csak vigyorogva rám kacsint. Ez a nő személy mindenről gondoskodik.

Ashton szorít a kézfogásán mikor érzi,hogy mennyire izgulok.

-Itt vagyok veled. Még semmi se biztos de én örülnék egy kis Irwinnek. -mosolyog rám Ashy mire az arcom felragyog.

-Én is. -csókolom meg de csókom csak rövidre sikerül mivel a doki megjelenik mosolyogva.

Doktor utasít én pedig teszem amire kér. Elvégzi a szokásos hadműveletet majd a monitort pásztázza.

Én is oda nézek. Nem kell ahhoz orvosnak lennem,hogy lássam,hogy terhes vagyok és még pedig már pár hetes mivel a pindúrnak már látom a körvonalát.

Ashton fogja a kezemet és látom a csillogást a szemébe amikor ő is felfedezi a kicsinket. Hálás és büszke és hihetetlenül boldog ahogy csak én. Remek család leszünk,érzem.

-Hölgyem ön már a negyedik hetet járja és gondolom látják a kisbabájukat. -majd rá mutat a képernyőn a kisbabánkra. Könnyeim elerednek az arcomon bár nem szeretnék előttük sírni de már késő. Anya lettem. A mi kisbabánkat hordom a szívem alatt. 

Ash letörli a könnyeimet de látom,hogy ő is legszívesebben sírna az örömtől. 

A nővér és az orvos mosolyogva néznek majd közlik,hogy mikor kell újra eljönnöm és elmondja még a szükséges dolgokat amiket tudnunk kell.

Amint kilépünk a rendelőből Ashton felkap és megcsókol.

-Szeretlek. -vigyorgok rá mint a tejbe tök.

-De még én. -nevet és még forgatna de Megan elkezd köhécselni.

-Tényleg irtó aranyosak vagytok meg örülök mint ti, de beavatnátok,hogy mi van? -néz rám majd Ashra.

-Terhes vagyok. -sikítom mire Megan boldogan a nyakamba ugrik.

-Úgy tudtam. -tapsikol és megöleli Ashtont is.

-Én leszek a keresztanyja, a pótanyja a bérmaanyja és az összes ami létezik. -kurjongat Meg mire Ashyval nevetve nézzük a produkcióját.

-Na újságoljuk el a fiúknak is. -mosolyog Ash és elindulunk a srácokhoz. Na itt lesz aztán veszekedés...

I need your love...

02.59

A napok csak telnek és se a barátok se egyik szülő se találja Zoet. Mindenki aggódik érte és este azzal hajtja álomra a fejét,hogy bajban van Zoe de ők nem tudnak neki segíteni.
Ismerik, inkább az utcán alszik minthogy beállítson valakihez és magyarázkodnia kelljen,hogy mi történt.
Zoenak állapota napról napra romlik. Az a pár apró ami nála volt mára már elfogyott így enni és innivalóra se futja. Fél. Rettentően fél. Sejti,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg terhes. Nem akarja elveszíteni a babáját. A babájukat. Csak az ő makacssága miatt vajon megéri ezt tenni? Tudja jól,hogy nem.
Magányos. Hiányzik neki a szülei akik mindig gondoskodtak róla a barátai akik mindig mellette álltak és Ashton aki szerette őt és akit ő is szeretet.

/Luke szemszöge/
A mai napot is 4 órakor kezdtem elkészülődtem és folytattam a keresést. Nem tűnhetett el ennyire. Valahol lennie kell és ma megtalálom.
Ashton is teljesen kivan akadva, nem hibáztatom. Most nem ő tehet a történtekről. Bár arról nagyon is tehet,hogy beengedte Anabellt a házukba. Ott rontott el mindent.
Ha Zoe pedig tényleg terhes sürgősen orvos kell neki hisz nem értek az ilyen dolgokhoz de jó nem sülhet ki belőle ha nem nézi meg senki.
Silver St. utcába kanyarodok be ahol sok a fa bokor, és az emberek szívesen járnak ide gondolkodni vagy csak pihenni. Itt kell lennie. Érzem.
Minden apró zugot meglesek,minden bokor tövét míg meg nem látok egy ismerős fekete cipőt az egyik bokornál. Elkezdek felé rohanni és mikor meglátom Zoe fájdalmas, elfáradt arcát lerogyok hozzá és ölembe kapom és válla rázkódik a sírástól.
-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -adok puszit a feje tetejére és nyugtatásképpen a hátát simogatom.
Mikor hallom,hogy légzése megnyugszik és már nem sír kicsit elhajolok tőle és a szemébe nézek.
-Ashton nem csalt meg!!! Ne mondj semmit hallgass meg először rendben? -nézek rá szigorúan majd kis idő múlva bólint.
Elkezdem neki mesélni az egész sztorit, onnantól,hogy elrohant és mi megérkeztünk.
-És másnap elmentünk ahhoz az orvoshoz aki ebben az egészben részt vett. Tudtuk,hogy nem elég neked ha szavakba elmondjuk ezért elmentünk a főorvoshoz aki írt egy rendes papírt miszerint Anabellnek semmi köze se volt testileg Ashton Irwinhez!!! Sajnos nincs nálam az a papír de... lefotóztam. -gyorsan előkapom a telefonomat és kikeresem a képet és Zoe orra alá nyomom aki csendben ül és gondolkodik.
Hirtelen felnéz rám a képernyőből és felzokog és azt mondja: -Szeretem őt!
-Ő is szeret téged Zoe. Elhiszed ugye? -nézek rá mire bólint.
-Tudom. -mosolyodik el szelíden és szorosan magához ölel amit viszonozok is. -Mindenki érted aggódik. Gyere nyugtassuk meg őket. -felpattanok és magammal rántom Zoe-t is.
-Légyszíves Ash legyen az utolsó. -fogja meg a kezemet és már el se engedi.

I need your love...

02.58

Soha életemben nem féltem még ennyire. Most nem csak arról van szó,hogy fogalmam sincs hol van Zoe és,hogy jól van-e,hanem,hogy lehet,hogy a szíve alatt a mi kisbabánkat hordja. 

Anabellnek a szűrét kitették a fiúk mert én sokk alá kerültem amikor eljutott hozzám Megan szavai. Mindketten bajban lesznek ha nem megy el orvoshoz. És márpedig azt hiszi terhes tőlem Anabell biztos,hogy nem akarja,hogy kiderüljön,hogy esetleg tényleg terhes.

Egy pillanat alatt kicsúszott a kezem közül az egész életem. Egy rossz döntéssel kezdődött és egy tévedéssel ülök itt magányosan az ágyamon és aggódok azért a lányért akiért küzdöttem. De mindig elcseszem. Mindig jön egy olyan fordulat melyre senki se számítana... és amikor már nehéz megoldani a dolgokat mert már késő...

/Zoe szemszöge/
Az érzelmek melyek bennem kavarognak legyőznek. A fájdalom,csalódás, félelem,elvesztés erősen taszít a földhöz és nem enged felállni.
Érzem,hogy eluralkodik rajtam a feladás... Feladom az egészet... az érzelmek a kimerültség a fájdalom  semmi sem érdekel. Nincs miért érdekeljen. Akire rábíztam magamat és megkértem,hogy ne tegyen tönkre megtette...fájdalmat okozott mint már oly sokszor de most már elég. Feladtam a küzdelmet a szerelmet és bármit ami eddig éltetett. Lerogytam egy elhalt utcára egy bokor tövébe és sírtam.Zokogtam.Nem akartam,hogy rám találjanak. Nem érdekel,hogy felfázok,megbetegedek egyszerűen nem tudtak ilyen dolgok lekötni.
A hasam ugyan úgy fel volt fordulva mint reggel és a hányingerem se múlt majd eszembe jutott Megan szavai: Szerintem terhes vagy.
Legszebb dolog. Ha rendes család veszi körül a gyermeket. Akik felnevelik együtt,bármilyen nehézségeken is mennek keresztül. Majd a gyűrűmre néztem és kiadtam magamból mindent.
Miért érdemlem én ezt? Csak ez a kérdés kavargott a fejemben. 

I need your love...

02.57

/Ashton szemszöge/

-Mit mondtál neki Anabell? -kiabáltam az előttem lévő megszeppent lányra. -Mi  a szart mondtál neki? Nem hallod? -ordítottam rá majd megláttam az asztalon lévő papírokat és rögtön a kezembe vettem őket és olvasni kezdtem.

-Mi ez???? -emeltem fel a dossziét. -Soha nem feküdtem le veled!! Honnan van ez az átkozott dosszié??? -ordítottam rá újra a némasága annyira felhúzott,hogy felé dobtam a dossziét amiből szanaszét hullottak a papírok.

-Végre együtt lehetünk Ash!- nyelt egyet majd elmosolyodott.

-Te beteg vagy komolyan! Honnan van ez a sok hazugság? Én csakis Zoe-t szeretem és mindig is őt szerettem és szeretni is fogom. -a harag már teljesen átjárta a testemet.

-Csak ez az egy megoldásom volt Ashton! Értsd már meg! -emelte fel a hangját Anabell. Hála az égnek ekkor léptek be a házba a srácok. 

-Sziasztok! Hol van Zoe? -néztek körbe vigyorogva a srácok de amikor megláttak mintha szellemet látnának.

-Mi folyik itt? -nézett rám Calum majd a földön fetrengő papírokra.

-Hol van Zoe? -tette fel most már Megan a kérdést és amint meghallottam a nevét eltört a mécses és a lecsúsztam a földre ahol zokogva fogtam fel,hogy Zoe mit hisz.

-Ashton! Figyelj már ide! Mi folyik itt? -rángatta a vállamat Luke de egy árva hang nem jött ki a számon.

-Srácok én azt hiszem már tudom. -emelt fel egy papírt a földről Mike és amikor meglátták a sorokat Megan sírva neki ment Anabellnek.

-Te idióta ribanc!!! Tudtad jól,hogy Zoe lehet,hogy terhes! Neked semmi se szent? -ordította és Luke vonta ölelésébe,hogy kicsit lenyugodjon.

-Mit mondtál? Lehet,hogy terhes? -a szavai most jutottak el hozzám így rögtön fejbe kólintott a valóság.

-Ugyan azok a tünetek. -szipogott Megan. -Elfogja így veszíteni. -zokogott fel hangosan és pedig már nem kaptam levegőt.

I need your love...

02.56

/Zoe szemszöge/

Megan nem rég ment el de a fejembe még mindig az-az egy mondat jár. Nem tudom,hogy készen állunk-e még főleg,hogy itt van Anabell is.Minden esetre azért elmegyek majd orvoshoz. 

Ránéztem a naptárra és azt szúrt szemet,hogy Anabell már majdnem 2 hete itt csekkol a házunkba és rontja a levegőt. 

Ashton még mindig nem jött haza így inkább lementem a konyhába ahol Anabell nézett rám keserű mosollyal és egy dossziét tartogatott.

-Zoe beszélnünk kell. -mutatott az előtte álló székre. Fogalmam sincs,hogy mi ez a fontos dolog de szót fogadtam.

-Tudom,hogy kifogsz akadni mert ki ne tenné ha ilyen hír fogadná mint téged. -tördelte az ujjait én pedig hülyén bambultam rá mert semmit se értettem abból amit beszél.

-Légyszíves beszélj érthetően. -szóltam rá mire bólintott és elém tolta a dossziét.

-Ezek a papírok elmondanak majd mindent.-hajtotta le a fejét én pedig már kezdtem aggódni így óvatosan nyitottam fel az elém táruló papírhadsereget.
Amikor a laptetején megláttam az orvosi pecsétet a szívem aligha dobogott rendesen.
A szemeim átfutották az átkozott sorokat melyek belevájtak egész testembe és csak a kínzó fájdalmat éreztem.
-Hazugság! Ashton nem csalt meg! -ordítottam a képébe a könnyeim pedig megeredtek az arcomon.
-Sajnálom Zoe.-hangját próbálta keserűvé tenni csak,hogy nem érdekelt.
-Mit sajnálod? Hmmm? Ez volt mindvégig a terved te ringyó!! Miért pont Ashton kell ha engem szeret? Miért? Mit tettem neked,hogy tönkre akarsz tenni? -a hangom a végére már teljesen elhalt. A zokogás és a kiabálás mérhetetlenül lefárasztotta a testemet.
-Zoe ennek a gyereknek apa kell. És én fel akarom nevelni. Életet akarok adni neki. -nézett a szemembe majd újra ránéztem a papírokra mely a jelenlegi valóságot tükrözte. Ashton nem csalhatott meg. Hisz szeret. Feleségül vett!!!
-Ashton és köztem mindig volt egy láthatatlan kötelék. -folytatta Anabell és ezek az átkozott szavak annyira felidegesítettek,hogy neki rontottam a lánynak.
-Nekem te ne beszélj itt kötelékről. Sose szeretted őt. Csak játszottál vele örök életedbe te ribanc. -téptem meg a haját de az erőm oly szinten elhagyott,hogy a földre estem. -Miért pont ő kell neked? Akit mindenkinél jobban szeretek? -zokogtam fel és arcomat a tenyerem közé temettem.
Ebben a pillanatban nyílt az ajtó és a régi vidám Ashton jött be rajta de amikor meglátott elrémült.
-Mi történt itt? -nézett rám és egyre közelebb jött de én felpattantam a földről és elé álltam.
-Miért kellett ezt tenned velem? Én őszintén szerettelek! Ha mindvégig őt szeretted és tőle akartál családot miért nem mondtad meg te mocskos féreg? Miért kell nekem állandóan fájdalmat okozni? -ezzel befejeztem amit mondani akartam és elrohantam mellette egyenesen az utcára és a lábam csak szelték az utcákat. Ez nem történhet meg velem! Elveszítettem. Elveszítettem Őt!!!

I need your love...

02.55

-Most komolyan képes még engem hibáztatni,hogy nem bírom a csajt? -vágódtam hanyatt az ágyon amikor beértünk a szobámba. 

-Tudod milyen Ashton. Nem szereti ha valakiről "rosszat" mondanak. -ült le mellém Meg.

-Vagy csak ha a volt csajáról. -puffogtam mert még mindig az az idióta mondata járt az eszembe.

-Téged szeret. Tudod jól. Ne beszélj sületlenségeket. -torkolt le Meg mire sóhajtottam. Mielőtt folytatni szerettem volna az érvelést újabb hányinger tört rám. Nem hiszem el ma már a harmadik legalább.

-Na jó Zoe ez nem normális. -adott egy poharat a kezembe mikor vissza mentünk az ágyhoz.

-Mi? -vontam fel a szemöldökömet. -Valami vírust elkaptam.

-Szerintem sokkal többről van szó. -mosolyodott el Megan és már kezdtem kapizsgálni mire gondol.

-Szerintem terhes vagy. -és a víz ami a számban volt vissza is jött. 

/Anabell szemszöge/

Épp Zoe és Ash szobájánál voltam amikor megcsapta a fülem egy érdekes beszélgetés. 

-Szerintem terhes vagy.- halottam meg Megan hangját és amint eljutott az agyamig mit is jelent azonnal eszembe jutott egy remek ötlet amivel végleg tönkre tehetem őket és az idilli kapcsolatukat.

Zoeval és Megannel vigyáznom kell mert ügyesen átlátnak a dolgokon a fiúk meg bármibe segítenek nekik viszont Ashton. Túl naiv a drága. De ennek a tervnek nem csak Ashton fog beugrani hanem a drága kis Zoenk is aki úgy látszik terhes.

Így nem csak a szerelmüket hanem a jövendőbeli családot is tönkre teszem. 

I need your love...

02.54

Ismerős az érzés amikor teljesen pozitívan kelsz fel mert szerelmed ott fekszik melletted és a napsugarak játszanak az arcodon? Hát én ma sajnos nem így keltem... 6 órakor begörcsölt a hasam és örülök,hogy eljutottam a wc-ig,hogy ne az ágyba ürítsek ki mindent. És ha a hányinger nem lett volna elég, elégé szédültem is ami még jobban hozzá segített a gyötrelmes reggelemhez.
-Jesszusom kicsim, jól vagy? -rohant be hozzám Ash és megfogta a hajamat.
-Úgy nézek ki? -mordultam rá mire még egy adag kijött belőlem.
-Elviszlek orvoshoz. -simított végig a hátamon. Mikor úgy éreztem kiadtam magamból mindent felegyenesedtem ,kiöblítettem a számat és Ashtonhoz fordultam.
-Majd ha nem múlik el 2-3 napon belül. Nem fogok minden francért orvoshoz járni. -fogtam meg a fogkefémet és sikálni kezdtem a fogaimat.
-Szólj ha bármi kéne. -mosolygott rám mire biccentettem és próbáltam viszonozni a mosolyt de ma reggel nem ment.
Vissza slattyogtam a szobánkba majd előturkáltam valami ruhát amit felvehetnék. Mivel ma nem szándékozok kimozdulni a házból a külsőm se nagyon izgat.
Már a lépcsőfokokat szeltem lefele amikor utolsó 3 lépcsőfoknál megbotlottam és majdnem hasra estem de megfogtak. Anabell. Na remek.
-Hu vigyázz magadra. -mosolygott rám mire elengedett.
-Kösz. -vettem az irányt a konyha felé majd leültem az egyik székre.
Fejemet ráhajtottam a kezeimre és már majdnem megint bealudtam ha Megan be nem toppan.
-Ugh szívem te beteg vagy. -tette kezét a homlokomra majd elhúzta a száját. -Ashton hozzál lázmérőt szerintem láza is van. -kiáltotta el magát majd pár percen belül már Megan kezében is volt a tárgy.
-Menjetek el orvoshoz. -nézett rám Meg amikor meglátta a lázmérőt.
-Hjaj hagyjatok már. Kialszom,iszok teát és elmúlik. Nem haldoklom. -morogtam mire mindketten csak sóhajtoztak.
-Van otthon orvosság? Szívesen veszek úgy is arra megyek. -kontárkodott bele Anabell.
Ashton persze,hogy rávágta,hogy vegyen míg én az ellenkezőjét. Nem kell tőle semmi.
-Köszi Bell. -mosolygott rá a lányra aki bólintott és lelépett.
-Ne legyél már ilyen hozzá. -nézett rám mérgesen Ash.
-Jah bocs,hogy nem a szívem csücske amikor már többször majdnem tönkre tette az életemet.Persze minden az én hibám. -ezzel felkászálódtam és felfelé vettem az irányt.
-Hagyd majd beszélek vele. -hallottam még Megan hangját majd csukódott az ajtó. Ashton elment.

I need your love...

02.53

Ashy az est folyamán nem győzte mondani mennyire gyönyörűnek tart. Csak kuncogtam rajta. Ahányszor rám nézett,csillogtak smaragd zöld szemei és mélyeket sóhajtott majd utoljára így szólt.

-Ne haragudj de cserben hagytak a szavak. De talán amit látok azt nem is lehet szavakkal leírni. -simított végig az arcomon én pedig eldöntöttem nem hagyhatom,hogy tönkre tegyenek minket. Mi együtt vagyunk jók. Egymást egészítjük ki. 

Puha ujja cirógatta meleg arcomat melyet édes szavai lángba borítottak. Az étterem melyben ültünk teljesen telve volt és az emberek beszélgetése kisebb zajt csapott a nagy helyiségben még se hallottam őket. Talán egy másik világban voltam Ashtonnal. Sokszor jártak már ott. Az volt az én rejtek helyem. Melyet csak Ashtonnak szabadott át lépnie, mindenki másnak megközelíthetetlen volt.

-Táncolna velem Mrs.Irwin? -kuncogott majd felém nyújtotta kezét amelyt el is fogadtam és a táncparkettre kísért. 

Tudtam miért akar táncolni...A dalunk miatt. Dal mely leírta a szerelmünket,a dal melyben benne voltak az érzések melyek táplálták a mi szerelmünket.

Átkaroltam Ash nyakát,ráhajtottam a fejemet széles és izmos vállára míg ő csípőmet ölelve ringatott a ritmusra. Testünk -bár volt köztünk ruha- perzselték egymást és táncba hívta az egyik a  másikat. 

Leheletem csiklandozta nyakát melyet csókokkal hintettem be. Egyik kezem lágy bőrét simogatta a nyakán másik pedig a puha selymes haját cirógatta. 

-Őrületbe tudsz kergetni az érintéseiddel,ugye tudod?-suttogta a fülembe majd kicsit megharapta.

-Igazán sajnálom Mr.Irwin nem volt szándékomba ezt tenni Önnel. - incselkedtem majd a szemébe néztem mely már a vágytól égett tűzről árulkodott. Az én testem is már lángokban égett a közelségétől.

-Akkor gondolom igazán nem bánja ha én is ezt teszem Magával. -simította végig mutató ujjával az ajkamat melyek elváltak egymástól érintésétől és megcsókoltam ujjpercét. 

Lenti altörzsét pedig erősebben nekem tolta így a vágy végig járta egész testemet és a szívem is hevesebben kezdett el verni. 

-Mr.Irwin nem akarhatja,hogy egy ilyen elegáns helyen élvezzek el Ön miatt. -sóhajtottam fel mikor nekem dörgölődzött méretes méretével amitől szaporábban vettem a levegőt.

-Magácska ugyan ezt teszi velem. -egyik keze mely eddig a csípőmet cirógatta most felfelé kalandozott és végig simított a dekoltázsomon. 

-Kívánom Mrs. Irwin. -búgta a fülembe én pedig gyengéden meghúztam fogaimmal alsó ajkát.

-Én is magát Mr.Irwin. -lenyúltam büszkeségéhez és kellemesen végig simítottam rajta de úgy,hogy megérezze. 

-Akkor ki kell vennünk egy szobát. -kapott fel a karjaiba mitől kicsúszott egy apró sikoly a számon.

A szoba kérést ismét olyan rutinosan végezte mint Párizsban és már a következőkben már ruha nélkül feküdtünk egymáson a gyönyörű szobában...

I need your love...

02.52

Egy asztalnál ülünk. Néma csöndben. Csak a feszültség és a rágás zaja tölti be a házat. Az étvágyamnak oda veszett,hogy azt kell néznem Anabell mindig eléri azt amit akar. Csak egy segélykérő hívással kezdődött aminek a végét még én magam se sejtem.

-Ne haragudj. -fogja meg a kezem Ash mikor befekszünk az ágyba.

-Ezt még túl sokszor fogod mondani. -suttogtam majd átfordultam a másik oldalamra és némán csurogtak le a könnyeim. Nem akarom elveszíteni. Nem akarom elengedni. De félek a következményektől ha Bell itt marad... Elveszi tőlem...

***

Napok csak telnek Ashton helyett inkább a srácokkal töltöm az időmet akik csak minimálisat beszélnek Ashtonnal. Tudják,hogy mitől félek. Ismerik Ashtont. Ismernek engem. Tudják,hogy jól sehogy se jöhetünk jól ki ebből. Anabell tervez valamit,azért jött hozzánk. Vissza akarja kapni Ashtont. Újra tönkre akar tenni. Dehogy ez ne történjen meg ehhez nem vagyok elég én. Ehhez Ashton is kell. Ki kell,hogy tartson mellettem...

-Este hétre készülődj el. Elviszlek valahova.- puszilt bele a nyakamba és elég volt ennyi,hogy megnyugodjak. Csak meddig?...

Megan segített elkészülni az estére mivel nem tudtam mit kezdjek magammal.

-Ne aggódj! Sok mindenen mentetek már keresztül most még is Mrs.Irwin vagy és vele kelsz és vele hajtod álomra a fejed. Egy ilyen kis ringyó nem teheti tönkre a házasságotokat a szerelmeteket és az életeteket. Ne engedd! -ölelt magához nekem pedig eleredtek a könnyeim. 

-Köszönöm. -pityeregtem majd össze szedtem magamat és rá mosolyogtam a legjobb barátnőmre. 

-Ashton szeret engem. Össze kötötte velem az életét,bíznom kell benne. -mosolyom most már elterült az egész arcomon.

-Vedd fel a cipődet és sipirc már kíváncsi vagyok,hogy fogja eldobni az eszét amikor meglát. -kuncogott Megan én pedig csak nevetve ingattam a fejem.

Az emberek mindig csak azt látják meg, amit látni akarnak, és csak akkor, ha már felkészültek rá. A valóság fájdalmasan nyilvánvaló lehet másoknak, de a szerelmes ember szeme előtt mindig ott van egy fátyol. A remény, a félelem s főleg a bizalom sűrű fátyla.

I need your love...

02.51

Hogy kiről beszélek? Szerintem nem nehéz kitalálni... Anabell!!! Aki döntés elé helyezte Ashtont majd elvette tőlem. A legnagyobb hibás ebben az egészben Ashton volt. De már elfejtettem,már nem nézek vissza a múltba most még is,hogy itt áll kisírt szemekkel elkent sminkel minden elő tör belőlem.

-Anabell??... te-te mit keresel itt? -Ashton az aki először szóhoz bír jutni 5 perc kínos csend után.

-Nincs hova mennem! -temette fejét a két kezébe és sírt. Életében először "őszintének" láttam.

-Mi történt? -hangom semleges volt nem éreztem vele együtt érzést se megkönyörülést amiket tett.

-Átvertek és utcára dobtak. -nézett fel egy pillanatra de a szégyenében újra eltakarta az arcát.

-És miért ide jöttél? -hangom dühös volt de tudtam,hogy Ashton már megsajnálta.

-Nincs senki olyan aki befogadna és ne lennék terhére. -hajtotta le a fejét és már épp akartam mondani,hogy miért szerinte nekünk mi,de Ashton megakadályozott.

-És itt szeretnél maradni ugye? -kérdezte Ashton mire Bell csak bólogatott. Ashton már most bedőlt annak az Anabellnek aki csak megjátssza magát és akibe bele szeretett.

-Nem sokáig ígérem csak míg sikerül máshol megszállnom. Nem leszek terhetekre,egész nap nem is fogtok látni. Ígérem. -ocsúdott fel és a sírást átváltotta a mosoly.

-Rendben? -nézett rám Ashton mire megvontam a vállam és vissza mentem a házba.

Őszintének tűnő könnyek melyeket elhisznek az emberek. Melyek egy szerelmet tudnak romokba dönteni. 

-Megmutatom a szobádat. -hallottam Ash hangját aki felfelé tartott Anabell táskájával.

-Köszönöm Zoe. Köszönök mindent.- mosolygott rám Bell mire csak biccentettem egyet. Ezt majd akkor mond ha úgy távoztál innen,hogy nem tetted tönkre a szerelmünket és nem tört újra darabokra a szívem. Majd akkor köszönj meg mindent drága!

Elkezdtem készíteni a vacsorát de a kés nem mozgott rutinosan a kezembe mint máskor. Ideges voltam és zaklatott. Nevetés szűrődött le az emeletről a kés pedig megcsúszott a kezembe és ejtett egy nagyobb vágást az ujjamon amiből dőlni kezdett a vér. Ráhajtottam a fejemet a két kezemre és nem érdekelt,hogy minden csupa vér csak az emlékeket láttam magam előtt és a hangjuk töltötte be az egész házat. Nem teheti ezt meg újra velem ,hogy elveszi tőlem! Ashton pedig nem tehet tönkre engem még egyszer. Azt már nem tudnám elviselni. Nem tehetik meg ezt velem még egyszer. 

I need your love...

02.50

Gondolom ismerős az érzés amikor minden nap maga az ajándék és úgy érzed eljött a boldogságod ideje! Pontosan ezt éreztem mióta össze jöttünk Ashtonnal, közös lakásba költöztünk majd összeházasodtunk.

Minden tökéletes volt! Talán túlzottan is tökéletes,hogy aztán a fájdalom még jobban megkétszereződjön.

De,hogy mégis milyen fájdalomról beszélek ha ennyire tökéletes volt minden?

***

A nászút utáni fáradságot pihenjük ki és nézegetjük az ott készült képeket és jókat nevetünk a vicces pillanatokon.

Még az nap mikor haza jöttünk a nászútról volt egy szenvedélyes és durva menetünk az ágyban. Azóta is érzem a seggemet. Párizsi lakosztályunkat is felszenteltünk az egy hét alatt rendesen. 

-Kérsz valamit inni vagy enni? -tápászkodott fel mellőlem a kanapéról.

-Egy pohár vizet.- mosolyogtam mire ő biccentett egyet és elindult a konyha felé. -Ashy most írt Lukas,hogy nem sokára itt vannak.- kiáltottam be.

-Lassan úgy érzem többet vannak nálunk mint otthon. -nevetett Ash. 

-Mivel otthoni hűtőjüket már reggel felzabálják nem csodálom. -kuncogtam mire Ash nevetve bólogatott.

Nem sokára csengettek is én pedig feltápászkodtam és ajtót nyitottam mire 3 jómadár és a legjobb barátnőm arca nézett vissza rám.

-Van valami kajátok? -simogatta meg a hasát Mike mire Ashtonnal egybe néztünk és hangosan felnevettünk mire csak -ezeknek mi bajuk- nézéssel néztek minket.

Miután ki lettek szolgálva,a fiúk fifáztak mi pedig Megannel elindultunk sétálni meg vásárolni, nem mintha nem vásároltam volna fel fél Párizst.

-Olyan jó látni,hogy ilyen boldogok vagytok. -mosolygott Meg mire bólogattam.

-Tényleg azok vagyunk.- simítottam végig a jegygyűrűmön. 

-Baba mikorra várható? -incselkedett Megan majd felnevetett mikor oldalba könyököltem.

-Megan! Inkább te beszélj a szerelmi életedről mert igen csak hallgatsz. -váltottam témát.

-Hát igazán dúl köztünk a love. -pirult el mire én kétszeres nagyságú szemekkel néztem rá. -De félek,hogy nem sokára elveszítem. -hangja átesett aggódóba én pedig már nyelni is elfejetettem.

-Beszélj már érthetően!- torkoltam le.

Megan bele nyúlt a táskájába és elővett egy Nutellás üveget amiben már csak igazán kevés volt.

-Nem  sokára elfogy és vehetek újat. -nyúlt bele és lenyalta az ujjáról a csoki krémet.

-Én úgy megverlek Megan Föld Legidiótább Scott,hogy hjajj. -mordultam rá mire ő csak jóízűen hahotázott és ahogy néztem belőlem is kitört a nevetés. Hogy találhattam rá erre az idióta leányra?
1 óra séta és nevetés után haza mentünk majd a srácok együtt haza is indultak és nem kell mondanom,hogy felették a fél hűtőt.
Felültem a konyha pultra és Ashton dolgozó kezeit néztem ahogy a kedvenc palacsintámat süti.
Napközben én főzök de ha meg akar lepni vagy kényeztetni mindig ő süt vagy főz nekem.
Újra a csengő hangja zavart meg minket majd felpattantam és az ajtó felé igyekeztem de bárcsak ne nyitottam volna ki.
-Mit hagytat...- és elhalt a hangom amint megláttam azt a lányt aki tönkre akarta tenni az életemet.
-Ki az? -jött oda Ashton is miután nem hallotta a hangomat de ő is elhalkult amikor meglátta az ajtóban azt a lányt aki majdnem tönkre tette az életünket. Egy rossz ajtó nyitással kezdődött,egy rossz beleegyezéssel folytatódott és egy hazugság mely tönkre tett mindent.

I need your love...

02.49

Ashton mindenről gondoskodott. Programokról. Látványról. Meglepetésekről. Ételekről... 

Maga az álom ez a pasi. Párizs gyönyörű utcáin sétálunk kéz a kézben kellemes langyos levegő körbe vesz minket míg mi jelentéktelen kis dolgokról beszélgetünk.

Úgy érzem ennél boldogabb már nem is lehetnék. Illetve lehetnénk. 

-Oda néz. -bök Ash a másik kezével egy bácsira aki karikatúrákat készít.

-Bonjour! -köszönünk oda a bácsinak aki mosolyogva végig mér bennünket majd össze csapja a két kezét.

-Milyen ravissant (gyönyörű) pár! -tolja fel a szemére a szemüveget és Ashtonnal amit ebben a pár napban megtanultunk francia tudást megállapítottuk,hogy épp megdicsért minket.

Az aranyos kis bácsinak az angol kiejtése megmosolyogtatott mivel francia akcentus nagyon is érzékelhető volt.

-Merci. -mosolyogtunk rá majd el is kezdett minket lefesteni.

Kíváncsian vártam a végeredmény,hogy mi fog kisülni belőle. Nem sokára készen is lett és az öreg bácsi megcsókolta az ujjperceit ezzel jelezve,hogy meg van elégedve magával.

Mikor kézbe kaptuk a rajzot hangos nevetés tört ki belőlünk. Nagyon jó pofa rajz lett.

-Még így is gyönyörű vagy.- nevetett Ash majd rám nézett.

-Ó! -áradozott a bácsi és boldog mosoly ült az arcán. 

-Embrasse moi!- súgtam oda Ashtonnak ami csak annyit jelent csókolj meg!

Nem tétovázott,lecsapott az ajkaimra és boldogan faltuk egymás ajkait nem törődve a külvilággal.

-Je t'aime!- nézett a szemeimbe és nyomott még egy puszit a számra.

-Je t'aime!-bújtam közel hozzá és ekkor kezdtek bele az utca zenészek a muzsikába mely betöltötte az egész teret és még élénkebb kedvet hozott az eddigi Párizsba.

Tökéletesebb nászutat,férjet nem is kaphattam volna. ♥♥♥

I need your love...

02.48

Pontosan ilyen tökéletesnek képzeltem el a mézes heteket melyek végül Párizsra estek. Ashyval lessük a másik minden kívánságát így igazán csak elvagyunk egymás társaságában kényeztetve.

De kezdjük az elején.

-Készen állsz?- csókolt bele a nyakamba Ash miután a gép a leszálláshoz készült.

-Őszintén? Nem. -ráztam a fejem mert még mindig nehéz volt elhinnem a valóságot.

-Akkor repülünk vissza? -kuncogott Ash mire másodpercek töredéke alatt vágtam rá,hogy soha. 

-Kellemes nászutat, drága feleségem. -csapott a seggemre miután szálltunk le a gépről. Mióta összeházasodtunk napi szinten hallom tőle ezt az édesen csengő szót, mintha saját maga se hinné el,hogy megtörtént. Ismerős érzés.

Miután nálunk volt a poggyászunk beültünk a taxiba melyet hívtunk és elvitettük magunkat a hotelünkhöz.

-Gyere. -ragadta meg rögtön a kezem Ash miután a taxi leállt. -Majd a sofőr hozza a bőröndöket. -válaszolta meg a hangosan fel nem tett kérdésemet. 

Ashton úgy ment a recepcióhoz és intézte el a dolgokat mintha napi szinten ezt csinálná így csak 2 percbe telt amíg mások ott szenvedtek vagy 10 percet.

-Készülj életed legjobb nászútára. -csókolt meg Ash majd belökött a liftbe és ott folytattuk heves csókcsatánkat. Már lekerültek volna a ruhák is ha a csengő nem jelez,hogy megérkeztünk a 8. emeletre. 

-Van egy meglepetésem. -szorította meg a kezemet majd elengedte és a szemem elé tette a kezét. -Amit mindjárt meg is látsz. -majd elkezdett lassan velem előre menni és igyekezett,hogy fel ne boruljunk mind a ketten.

-Na? Felkészültél lelkileg? -nevetett édes hangján mire hevesen bólogattam és alig vártam a meglepetést. Langyos szél megcsapta az arcomat így a hajam belepte az arcomat és Ash pont levette a kezeit a szemeimről.

-Basszus. -sikítottam fel és a szám elé kaptam a kezemet nehogy magasabb oktávval sikítsak.

-Tetszik?- suttogta a fülembe míg lágyan ringatott jobbra balra.

-Ashton köszönöm. Köszönöm. -ugrottam rá és szerelmes csókomba vontam.

A látvány. Az illatok. A hely. Ami a szemem elé tárult. Egyszerűen maga volt a paradicsom.

I need your love...

02.47.

-Nyugodj meg kincsem. Minden rendben van!-puszilta meg a fejemet apa majd nyújtotta a karját amit hezitálva de elfogadtam.

Felcsendült a híres esküvői dallam, orgona kísérlettel és a szívem nagyot dobbant. Hát elérkezett ez a nap is.Tényleg megtörténik.

Megjelentünk apuval a kis "kapunál" és minden szem rám szegeződött de én csak is egy szempárra tudtam koncentrálni. Ashtonéra.

Szeme gyönyörűen csillogott tele vággyal,szenvedéllyel szerelemmel és büszkeséggel. Büszke,hogy a férjem lehet. Végig csodálta a ruhámat engem és szélesen mosolygott rám és várta,hogy végre oda érjek az oltárhoz. A helyszín káprázatos volt. A sirályok a dallam az óceán morajlása betöltötte az egész teret. És végre ott álltam előtte szemtől szembe és közelről is csodálhattam gyönyörű smaragd zöld szemeit amelyek egészen olyanok mint az enyémek.

-Szavakat nem találok ne haragudj. -suttogta mikor megfogta a kezemet és szégyellősen lehajtotta a fejét.

-Lényeg,hogy tetszik. -kuncogtam és örültem,hogy elállt a szava.

-Káprázatos. -nézett a szemembe és láttam rajta,hogy legszívesebben már a csóknál tartana.

-Az itt lévő emberek azért jöttek ma össze ezen a szép eseményen,hogy részesei lehessenek Zoe Stewart és Ashton Irwin házasság tételén.

A pap csak beszélt és beszélt míg mi Ashtonnal arc mimikával társalogtunk és jót nevettünk magunkban.

-Az itt jelenlévő Ashton Irwin fogadja,hogy jóban rosszban, egészségben betegségben egyaránt hűséges lesz társához Zoe Stewarthoz? -tette fel a kérdést a pap mire Ash szélesen elvigyorodott és büszkén válaszolt.

-Fogadom. -mosolygott rám majd nekem is elismételte a pap az előbbi monológot.

-Fogadom. -terült el az arcomon még nagyobb vigyor mint ami eddig uralkodott rajtam.

-Akkor húzzák fel egymás ujjára a házassági gyűrűt.- majd megjelent mellettem Megan és  Ash oldalán pedig Calum és Mike és Luke.

Lassan és óvatosan húztuk fel egymás ujjára a gyűrűt majd jött a kedvenc részem a : csók.

-Megcsókolhatja a feleségét. -bólintott mosolyogva a pap mire Ashton egy kicsit se tétovázott,lecsapott az ajkaimra és bár nem volt hosszú de életem egyik legszebb csókja volt.

-A feleségem. -kiáltott fel boldogan Ash majd felkapott menyasszony stílusba és rohant ki velem a sorok között mire én jókedvűen kacagtam.

I need your love...

02.46

El se akarom hinni... itt állunk egy nappal az esküvő előtt.

Egy hosszú kínkeserves nap ment el arra,hogy megtaláljuk a tökéletes ruhát de megérte. 

Mikor megláttuk Megannel szemünk,fülünk ketté állt és mikor rajtam volt a büszkeség magával ragadott,hogy egy ilyen gyönyörű ruhában mondhatom ki a boldogító igent.

Fiúk és a szülők mindent bele tettek a szervezésbe, ki se látszódtak a szerevezésük alól és ahogy elnéztem őket ahogy telefonálgatnak virágokat,helyszínt foglalnak a mosolyom letörölhetetlen volt arcomról.

Ashton érzései vegyesek voltak egyben volt izgatott,derűs de ugyanakkor félt és izgult,hogy minden úgy legyen,hogy a kedvembe járhasson.

-Hé Ashy ne parázzál ennyit. Nekem úgy lesz tökéletes ahogyan megtörténik és tudod miért? Mert nekem nem a körülmények érdekelnek hanem,hogy kimondhatom neked az igent. Ez a legfontosabb,hogy össze kötjük az életünket. -csókoltam szájon és így próbáltam megnyugtatni ami sikerült is mert hamar ledöntött az ágyra és ott folytattuk heves csók csatánkat.

-Annyira szeretlek.-búgta a fülembe majd folyamatosan fosztott meg a ruháimtól.

Nagy Nap

-Komolyan nyugodj már meg. Eddig nem is láttalak az esküvő miatt parázni.- torkolt le Megan mikor idegesen ide oda járkáltam.

-Most jön ki belőlem minden. Ahh... -tördeltem az ujjaimat és frusztráltam sóhajoztam.

-Mindenki csinálja a dolgát te pedig várj. -nézett rám majd kiszaladt én pedig leültem a székre és megtöröltem izzadt kezemet.

~Ashton szemszöge~

Zoenak sikerült teljesen megnyugtatnia így ma a nagy napon nem izgultam annyira csak már alig vártam,hogy megláthassam a gyönyörű jövendőbeli feleségemet. Teljesen kicsattanok az örömtől.

-Ash. -rontott be a szobába Megan és a fiúkkal rá kaptuk a tekintetünket.

-Baj van? -lepett el az aggodalom. -Ugye nem...? - megráztam a fejemet,hogy ilyenre még csak ne is gondoljak.

-Nem,nem gondolta meg magát de viszont rohadt ideges és ha nem mész át hozzá szerintem az oltárnál fog elájulni vagy össze hány mindent. -morgolódott Megan de én nagyot sóhajtottam a megkönnyebbüléstől,hogy csak erről van szó.

Bólintottam Megannek és követtem a szobába.

-Szerelmem. -kurjantottam mikor beléptem és mikor meglátott ideges körbe nézett,hogy meg ne lássam a ruháját majd mikor látta,hogy nincs elől a nyakamba vetette magát. 

-Annyira pánikba vagyok esve. -mormolta a nyakamba és még szorosabban ölelt.

-Hé emlékszel mit mondtál tegnap nekem? -simítottam meg a hátát.

-De ugh. Nyugtassál meg. -nézett bele a szemembe mire elmosolyodtam.

-Szeretlek hercegnőm. Nagy nap lesz a mai de úgy fogunk rá emlékezni,hogy valaha egyik legszebb napunk is. Ne érdekeljen senki más csak gondolj rám és,hogy ott állsz velem szembe az oltárnál. Ne idegeskedj,tudod jól a jó pillanatok milyen hamar elillannak. Éld meg. -majd egy szenvedélyes csókkal próbáltam még nagyobb nyugalmat adni számára.

-Köszönöm Ashy.-mosolyodott el hálásan mire Megan felkiáltott.

-A menyasszonynak még el kell készülnie, Sipirc!- mutatott az ajtó felé mire dobtam egy csókot Zoenak aki édesen kuncogott és integetett.

-Viszlát az oltárnál édesem. -kiáltottam oda neki mielőtt végleg elzártak tőle.

I need your love...

02.45

-Ébresztő!!! -kiáltott fel Ash és éreztem ahogy folyamatosan süllyed be majd vissza az ágy.

-Ash!-mordultam fel és a hasamra fordultam. Nem voltam hajlandó felkelni.

Éles csattanás a fenekemen és újabb ugrálások amiktől én is fel le ugráltam.

-Tudod Ash más pasik csókokkal és finomságokkal ébresztik fel szerelmüket nem pedig ugrálnak az ágyon és kiabálnak. -vágtam hozzá a párnát.

-Csak,hogy mi nem vagyunk hétköznapiak. Most pedig sipirc ki az ágyból. -nyomott csókot a számra.

-Kibírhatatlan vagy ilyenkor. -morgolódtam majd elkezdtem készülődni.

-5 perc és Megan itt lesz,hogy menjetek ruhákat nézni. -ölelt át hátulról és csókokkal hintette be a nyakamat.

-Ha ezt folytatod sose készülök el és nem megyek ruhát nézni.- nyögtem fel édes,puha csókjaitól és hogy keze a combomat simogatta.

-Akkor mással is elüthessük az időt. -tette bele ujját a nadrágkorcába és akarta lefele húzni de a kezére csaptam.

Felkötöttem a hajamat copfba és épp jókor készültem el mert már csöngettek is.

-Szia Ashy. -csókoltam meg de ő sikeresen elmélyítette, így úgy kellett eltolnom magamtól.

-Szia kicsim. -intett majd már mentem is le Meganhez és hosszú ölelésbe vontam.

Megan intézi velem a ruhákat de az egész esküvőt ő szerette volna amit a többiek és a szülők kifogásoltak így csak ez maradt neki.

-Már annyira izgatott vagyok . -tapsikolt mire vidáman elvigyorodtam. Vannak dolgok amik semmit se változnak és ez így van jól...

I need your love...

02.44

Másnap hamarabb keltem mint Ash így volt időm egy "kicsit" megbámulnom.

-Még a retinámat is kiégeted annyira rám fókuszálsz édes.-nevetett fel de a szeme még csukva volt.

-Ajjj néha olyan bamba vagy. -löktem meg,de nem eléggé mert az ágyon maradt.

-Te meg túl édes. -kuncogott a reggeli rekedtes hangján. Arggg...

-Mennyiszer fogod még azt mondani,hogy édes? -nevettem fel mire végre kinyitotta a szemét.

-Neked nem lehet elégszer mondani édesem. -itt mind a ketten felnevettünk majd Ash felém mászott.

-Édes,édes,édes...-ismételgette a nyakamba ezt a szót közben puha csókokat nyomott a nyakamra. 

-Na jó ha nem hagyod abba nem kapsz ebédet mivel a reggeliről már lecsúsztunk. -nevettem és elkezdtem  ficánkoltam alatta.

-Boszi.- fintorgott mire felkacagtam.

-Jobban hangzik mint az édes de ezzel kihívtad magadnak,hogy nem kapsz se ebédet se vacsit.- vigyorogtam elégedetten amikor sikerült leesnem az ágyról.

-Ejjj. -csapott a seggemre de én csak vigyorogva bent hagytam a szobában.

Leültem a nappaliba a fotelre és kezembe vettem a laptopot. Beírtam a keresőbe,hogy esküvői helyszínek meg,hogy hely foglalások de többet nem csináltam hisz ezt még is csak közösen kéne eldönteni.

-Ash told le a seggedet. -kiáltottam fel mire csak egy morgás jött válaszként.

Míg ő készülődött én megnéztem a kínálatokat és mit ne mondjak nem tudnék dönteni. De  nekem kis korom óta párizsi esküvő vagy nászút az álmom.

-Mit nézel kicsim? -ölelte át a nyakamat és nyomott egy puszit a fejemre.

-Helyszíneket nézem. Vagy még korai? -pislantottam rá megijedve hisz nem is tudom,hogy mikorra akarja az esküvőt.

-Ha korai lenne akkor szóltam volna vagy később húzom fel a gyűrűt a kezedre. -ült le mellém és nagy tenyerével a combomat simogatta.

-Szeretlek.-hajoltam a szájához és egy lágy csókot nyomtam ajkaira.

-Én is édes én is.-vigyorodott el mire én hozzá vágtam a párnát.

-Kuss.- nevetgéltem majd szokásos harcban és helyszín keresésben el is ment a nap.

I need your love...

02.43

-Nem Luke!!! Vagy Ashton vagy Megan! Válassz! -nézek dühösen az előttem álló srácra aki azért könyörög,hogy velem  és Mike-al lehessen egy csapatba.
-Cal?-néz rá a telefonját nyomkodó haverjára.
-Engem hagyjál ki. Dönts,nekem édes mindegy kivel vagyok.-fel se néz a telefonjából úgy magyaráz.
-Gyere Megan! Rohamaid még jól jöhetnek a győzelemhez. -dönti el végre Luke.
-Miféle rohamokról beszélsz Hemmings? -húzza fel az agyát a barátnőm. -Még egy ilyen beszólás és én foglak elsőnként kiejteni. -fenyegeti meg Luke-ot mire láthatóan berezelt és csak bólint.
-Késő,hogy Ashtont válasszam? -nézz vissza mire Ash nevetve bólogat.
Így végre csapatokba neki kezdünk a játéknak mindenkinél egy puska megtöltve színes patronnal amivel le kell bombázni a másikat.
Nem meglepő Megan és és Luke esett ki először. Ez van ha állandóan csak veszekednek és nem a játékra fókuszálnak.
-Utállak Hemmings. -dobta el Megan a puskát a földre és mérgesen leviharzott a pályáról.
-Te hibád,hogy kiestünk.- folytatta Luke mire megráztam a fejemet. Mint az ovisok.
Utolsó körben már csak 3-an voltunk Ash én és Mike.
Nem jó ha a pasid ellen vagy.
-Hé Zozzancs hol vagy? -hallom meg ahogyan csalogat Ash így megpróbálok mögé kerülni és úgy kiejteni.
-Aztalavisztababy!!!-kiáltom és felé irányítom a puskát.
-Ezt nem hiszem el! Ash! -nézek végig a ruhámon amin végig folyik a festék. Ő is lelőtt.
-Sajnálom baby. -csókol meg és össze kulcsolt kezekkel csatlakozunk a vesztesekhez.
-Győztem!!Fizethetitek a pizzákat.-röhög fel Mike.
-Van olyan játék amibe nem győzöl?- csóválja a fejét Cal.
-Nincs! Leverhetetlen vagyok. -vigyorog büszkén Mike mire mind feléje fordítsuk a puskát és egyszerre rohamozzuk le festékes partonokkal.

I need your love...

02.42.

Olyan könnyű boldognak lenni csak a megfelelő ember kell hozzá. És én rátaláltam. És ő rám.
A mai nap miatt kicsit feszült ideges de nagyon kíváncsi vagyok. Elmondjuk a tervünket a házassággal kapcsolatban.
Áthívtuk a srácokat akik mit sem sejtettek még az egészről.
-Sziasztok. -bújtam oda szorosan hozzájuk amikor megérkeztek. -Valamit szeretnénk mondani.
-Nem hiszem,hogy rosszról van szó.- mondta Mike.
-Pedig ez nagyon úgy hangzott. -húzogatta a szemöldökét Megan.
-Ha rossz lenne már tudnánk róla. -szólt köbe Luke.
-Ajánlom,hogy ne legyen rossz. -szólalt meg utoljára Cal.
-Srácok megszólalhatunk mi is?-nevetett fel Ash és megfogta a kezemet.
-Nincs itt semmi baj. -vigyorgott Cal.-Látod Meg? -nézett az említett lányra aki meg volt könnyebbülve.
-Ki vele. - ültek le a kanapéra majd vártak.
Kérdőn néztünk egymásra,hogy melyikünk mondja végül egyszerre szólaltunk meg.
-Összeházasodunk. - mindenki nagy,boldog szemekkel és vigyorral ült mire Megan élesen felvisított.
-El se hiszem. -sikította és a nyakamba vetette magát mire nevetve átöleltem én is. Majd sorra jöttek a többiek akik szint úgy őszinte boldogsággal gratuláltak.
***
Ujjaimat tördeltem amikor a szüleim előtt álltunk,hogy elmondjuk. De ugyan olyan ideges voltam amikor Ash anyukája és testvérei előtt álltunk.
-Összeházasodunk. -nyögtük ki egyszerre mire a 3 szülőnek széles mosoly terült el az arcán Ash testvérei pedig boldogan szaladtak oda hozzánk.
Örültek a mi boldogságunknak... és ennél szebb gesztus és érzés nincs is.

I need your love...

02.41

Reggel amikor kinyitom a szememet és Ashy mosolygós arcával találom szembe magamat,akkor jövök rá szerencsésebb és boldogabb nem is lehetnék. 

-Ne bámuljál! -nevetek és eldugom a fejemet.

-Nem nézhetem a jövendőbeli feleségemet?- csókol a nyakamba mire elpirulok és még mindig hihetetlennek találom az egész történetünket.

-Akkor csinálj a jövendőbelidnek reggelit. -nevetek mert csak poénnak szánom de amikor oldalra nézek és meglátom a tálcán a kedvenceim a szemeim elkerekednek. -Megnyertem a főnyereményt. -kuncogok majd adok egy csókot Ashnak.

-Hát nem tagadom. -nevet fel mire mellkason ütöm. 

-Meg szerény is. -kacsintok majd el is veszem a tálcát és kapkodom is be a finomságokat.

-És én? -nézz rám nagy szemekkel mire megrázom a fejemet.

-Te nem kapsz.- vigyorgok elégedetten és ízletesen kezdem rágcsálni az epret.

-Te kis teee.- nevet fel majd eldönt és eszeveszett csikizésbe kezd míg én alatta sikítozom.

-Kérlek hagyd abba. -sikítom és a lepedőt csapkodom. 

-Mit kapok cserébe? -néz a szemembe mire én elmosolyodok nyúlok a lepedőn elterülő eperért és végig nyomom Ash arcán.

-Zozee. -kiált fel mire én kihasználom az alkalmat és rohanni kezdek a házban.

-Hol vagy te rosszaság? Úgy is megtalállak.-nevet fel ördögien mire én elkuncogom magamat.Francba.

-Ohh csak nem itt lesz az én hercegnőm. -les be a rejtekhelyemre mire én szemem elé kapom a kezemet.

-Nem tettem semmi rosszat. -nyüszítek.

-Akkor ezt se te csináltad?- leveszem a kezemet és mikor meglátom arcát kitör belőlem a nevetés.

Hevesen rázom a fejemet közben a könnyeim már csurognak le az arcomon.

-Na jó fuss. -horkan fel mire én fel is pattanok de nem tudom merre fussak.

Nem veszem észre,hogy mögöttem van így már a karjaiban is vagyok és szorosan szorít magához.

Hátra fordulok és nyitnám szólásra számat de letámad az ajkaival és boldogan csókolok vissza.

I need your love...

02.40

-El fogok esni. -sikkantok fel amikor megbotlok egy nagyobb buckában.

-Bízz bennem. Irányítlak. -csókol bele a nyakamba Ash és tovább vezet a randi helyünkhöz.

-Felkészültél?- öleli át hátulról a derekamat mire hevesen bólogatok.

Mikor lekerül fejemről a bandána lassan nyitom ki a szememet és még lassabban térek magamhoz a látványtól.

-Ash! -csak ez az egy név jön ki a számon a könnyek pedig már marják a szememet.
Tengerparton állok mezítláb a homokban és körül vesz egy egész gyertya rakomány amelyből a homokban szépen világítják meg a két nevet

 Zoe&Ashton

♥ 

És mindenhol teleszórva a kedvenc virágommal: rózsával...

Nem bírok észhez térni és a boldogság könnyek csak úgy szántják az arcomat.

Rá nézek Ashtonra aki boldogságtól csillogó szemekkel néz le rám majd egy váratlan tett ami még jobban fokozza a bénulásomat.

-Zoe Stewart! -guggol le elém és megszorítja a kezemet. -Sok szarságot tettem már de azok ellenére még is itt állunk. Sokszor tettem már magunkat tönkre de valahogy mindig sikerült kilábalnunk belőle és ez főleg neked köszönhetően. Kimondott szóval lehet,hogy nem oly régen kezdődött a kapcsolatunk de mindketten tudjuk,hogy már a találkozásunk után a barátságunk kezdeténél jobban szerettük egymást mint csak két barát. De nem szeretném már tovább húzni az időt mert már így is egy ideg vagyok. Hozzám jönnél feleségül baby? -a vérnyomásom az egekben a szívem leállt az ereimben a vér száguldozott a pulzusom pedig az egeket verte.

-Igen igen igen. -sikítottam fel és Ashy nyakába ugortam sikeresen feldöntve magunkat de mi csak szenvedélyesen és szét választhatatlanul faltuk egymás ajkát. A büdös életbe megkérte a kezemet!!!

-Ash! -suttogom az ajkaira és bele markolok merev farkába.

-Azonnal baby. -nevet fel majd bele markol a seggembe és hátamra fordít. 

Nem tudom,hogy került alám egy pokróc de most csak az választ el a homoktól.

Előjátékkal most alig vacakolunk gyorsan repülnek le rólunk a ruhák és csak tépjük egymás ajkát.

-A rohadt életbe! Hozzám jön feleségül. -hatolt belém és ezzel a mondatávval nyögött bele az esti csendéletbe.

-Ashton Irwin megkérte a kezemet. -sikítottam fel és erősebben húztam meg a haját.

Ashton szenvedélyét most sokkal jobban kimutatta... olyan érzés volt mintha  fent lennék a felhők felett és a gyönyörben repkednék.

Amikor érintette a G-pontomat egyszerre  nyögtünk fel és a tenger morajlása és a nyögéseink úgy éreztem tökéletes párost alkotnak a sötét éjszakában.

Mikor közel voltunk a véghez Ash megduplázta lökései erősségét és perceken belül el is vitt minket a gyönyör. 

-Lány kérési szeretkezés:pipa. -ölelt szorosan magához és jóízűen kacagott.

-Bolond.- kuncogtam.

Ashton hirtelenjében felült így követtem én is,hogy mire készül de ő eldöntött testével és újra felém mászott.

-Maradj így. -suttogta ajkaimra.

Előkotort a táskájából egy kis dobozt majd felültett. 

Szeme olyan gyönyörűen csillogott,hogy ott helyben megbabonázott.

-Szeretlek Zozze.- húzta fel az ujjamra a páratlan szépségű gyűrűt ami az én tulajdonom immár.

-Istenem, köszönöm Ash. -kaptam a számhoz és hatalmas szemekkel csodáltam a gyűrűt.

Az est további részét már csak fekvéssel töltöttük én pedig nem tudtam levenni  a gyűrűmről és az újdonsült férjemről a szememet. Most már az enyém. Nem attól kell szenvednem,hogy máshoz fog tartozni hanem hozzám. Zoe Stewarthoz. 

I need your love...

02.39

Jellengleg az utolsó rész!!! Mivel nagyon szeretem a történetet nem szeretnék megválni tőle és van még 2 nagyon jó ötletem hozzá ami a másik blogomba lehet,hogy nem lesz kivitelezhető szóval arra gondoltam,hogy magamnak megírom a részeket és ha befejeztem publikálom...most sincs sok olvasóm de addigra szerintem egy se marad :D de ha velem tartotok megköszönöm mert tényleg nagyon jól esik!!! Köszönöm aki eddig olvasta,komizott és éltette bennem a reményt ♥

-Zozze gyere vissza! -fut utánam Ash, én még előnybe is vagyok de sikeresen megcsúszok valamin ő pedig elkap. -Na csak megvagy.-nevet fel.

-Akkor is az enyém marad. -szorítom magamhoz jobban a pólóját mire kacagni kezd.

-Akár az 5 évesek. Ez a baba az enyém.- nevetése bezengi a házat ami melengeti a szívem de a pólóval mellkason vágom azért. -Hé. -teszi kezét a mellkasához.

Csak nevetve tovább állok pólót pedig fel kapom magamra.

Jaj el is felejtettem mondani,hogy az új ház és a közös élet fantasztikus Ashtonnal. Nem mintha a régi házat és az életemet nem imádtam volna de ez egészen más. Ez egy új kezdet egy olyan emberrel aki boldoggá tesz és akit egésszé tesz.

-Eljössz velem randizni? -öleli át a derekamat.

-Igen Ashy elmegyek. -kuncogok majd adok egy csókot a szájára.

Ash megtámaszkodik a konyha pultba engem pedig neki nyom. 

-Nincs kedved? -suttogja a kis mocskos szavait a fülembe. 

-Itt?- nevetek fel mire ő bele csókol a nyakamba ami egyértelmű jelzés,hogy nem sokáig bírja.

Végül a hálószobánkba történt meg és boldogan bújtunk össze.

-Szeretlek kicsim. -simított végig a csupasz hátamon amitől meleg borzongás futott végig rajtam.

-Én is téged. -fúrtam a fejemet a nyakhajlatába és a kényelemtől nem sokára az álom is elnyomott.

***

-Jönnek a srácok. -suttogta Ash de én lusta voltam még a szememet is kinyitni.

-Álmos vagyok.- öleltem át még szorosabban.

-Figyelj két perc múlva berontanak és szerintem nem akarod,hogy meztelenül meglássanak. -simogatta a vállamat.

-Jaj már. -morogtam majd nehezen ránéztem Ashra aki jót szórakozott rajtam.

-Gyere hercegnőm. -kapott fel menyasszonyosan.

-Oh Romeo mi lenne velem nélküled. -tettem színpadiasan a kezemet a szívemre mire mindketten felnevettünk.

-Srácok megjöttünk.- hallottuk meg az ordítást ami Calumtól származott.

-Látod? 1 perc és 52 másodperc. Valamit nagyon tud a pasid. -kacsintott mire megforgattam a szemeimet.

 -Az ágyban biztos. -kacsintottam rá majd ki is surrantam a szobából és a srácok és Megan ölelésébe vontam magamat.

~Búcsú egy ideig~

I need your love...

02.38

Megan segít,hogy minden fontosabb dolgot magammal vigyek. Csendben pakolászunk mivel mindkettőnknek furcsa még az egész.

-Ugye majd átjössz párszor takarítani?- dobok felé egy pólót mire mosolyogva rám néz.

-Szerintem neked kell majd utánam takarítanod. -vigyorog majd vissza dobja a pólót. -Egész dögös. -utal a pólóra így belehajítom a bőröndbe.-Örülök,hogy boldog vagy,jó így újra látni. -arca őszinte mosolyról árulkodik mire én boldogan vetem a karjaim közé.

-Köszönöm. -suttogok majd letörlöm a boldogságtól lehulló könnyeket.

-Ki ríkatta meg a szerelmemet? -hallom meg Ash édes hangját mire hátra nézek és boldogan őt is átölelem. 

-Na sipirc innen ki mert ha te is itt vagy sose végzünk. -nevet fel Meg és kifele mutat.

-Este hercegnő? -néz rám kutya szemekkel Ashy mire nevetve bólintok.

-Este.- csókolom meg mire int nekünk és elmegy.

-Vegyél vissza a színedből paradicsom mert még végül fel robbansz.-nevet Meg mire morgok egy kicsit de később én is csak vele nevetek. 

***

Anyáékkal elmentünk vásárolni és egy kicsit kirándultunk is. Látom rajtuk,hogy letörtek de örülnek,hogy boldog vagyok. És nekik csak ez számít.

A bútor választékokat Ashtonnal tervezem,hogy megnézem hisz mégis csak a mi házunk lesz.
-Kicsim néztél már ki bútorokat?- ölelte át hátulról a derekamat Ash mire megráztam a fejemet.
-Majd veled. -fordultam vele szembe és nyomtam egy csókot a szájára.
-Szeretlek és már alig várom,hogy veled tölthessem a napjaimat. -súgta a fülembe lehelete pedig csiklandozta a nyakamat.
-Én is. És szeretlek. -túrtam bele a hajába majd egy szenvedélyes csókba részesítettük egymást mely néha többet mond minden szónál...  

I need your love...

02.37.

1 hét elteltével...

Ashtonnal való kapcsolatunk hihetetlenül megerősödött és szorosabbá vált. Rengeteg programot tervezünk kettesbe de ugyanakkor nem feledkezünk meg a barátainkról se a családunkról. 

-Ashy. -karolom át hátulról a nyakát és adok egy cuppanós puszit az arcára.

-Mi az szerelmem? -nevet fel és áthúzz a kanapén.

-Hej... -kacagok amikor a kanapé helyett a földön fetrengek. 

Ash vigyorogva rá vág egyet a seggemre én pedig megsimogatom az fájó pontomat.

-Zozze van egy ötletem. -nézz a szemembe mire én várom,hogy drukkoljon elő vele. -Vegyünk egy közös házat. -nyögi ki mire arcomon a meglepődés és az öröm sugárzik.

-Igen. -sikkantok és a nyakába borulok.

-Már párat meg is néztem ami itt van a közelben de gondoltam előtte megkérdezem. -mosolyog rám és magához húz.

-Lássunk hozzá.- dörzsölöm össze a kezeimet és elveszem tőle a laptopot.

2 óra komoly és kínkeserves óra után a srácokkal együtt találtunk egy szép családi házat itt a közelben.

-Akkor legyen? - nézek Ashra aki boldog tekintettel bólint. Én is ugyanilyen boldog vagyok.

Ash elintéz minden szükséges dolgot én pedig azon agyalok mit mondjak a szüleimnek... -Hékás Ashy én elköltözünk! vagy -Anya,apa öhmm izé Ash megkérdezte nem veszünk-e külön házat én meg beleegyeztem és már el is intéztünk hozzá minden szükséges papírt. Nem,nem,nem ... majd inspirálok.

***

Lemegyek a konyhába és idegességembe az ujjaimat tördelem,hogy mit fognak az egészhez szólni. Hisz igaz,hogy 20 éves vagyok már de az egy szem lányuk is... 

-Sziasztok. -köszönök mire rám kapják tekintetüket.

-Ó szia kincsem. -mosolyognak és pedig frusztráltan sóhajtok. -Baj van?-kérdezi anya mire nemlegyesen megrázom a fejemet.

-Anya,apa. -tartok egy kis szünetet és rájuk nézek. -Ashtonnal veszünk egy házat és elköltözünk. -darálom el és reménykedve nézek,hogy nem akadnak ki nagyon.

-Ó ez csodálatos már azt hittem baj van. -könnyebül meg anya vele együtt én is.

-Neked se gond apa?- nézek rá mire nevetve megrázza a fejét.

-Örülök,hogy boldog vagy kicsim. -mosolyog mire én a boldogságomba a nyakukba ugrok és megölelgetem őket mire  ők nevetve ölelnek vissza. Hát nem a világ legjobb szülei? ^^

Felfutok a szobámba és telefonomért nyúlok.

Zozzancs: Elmondtam...

Ashynkóm: És??? kiakadtak? Amúgy én is, nagyon örültek neki,hogy végre helyesen döntök... :*♥

Zozzancs: Átmegyek...

Ashynkóm: :o :o :o régen rossz... 

És bevette. Jót kuncogtam magamban majd felkaptam a conversemet és futottam is a házukhoz.

5 perc alatt oda értem és vártam,hogy ajtót nyisson. Még csak félig nyitotta ki de én már a nyakába is ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Te buta még szép,hogy megengedték. Nagyon örültek neki. -vigyorogtam rá ő pedig megpörgetett a levegőben.

-Frászt hoztad rám, és ezért büntetés jár. -markolt bele a seggembe de mielőtt bármivel megbüntethetett volna anyukája megjelent.

-Ó szia Zoe. -mosolygott rám majd megölelt.

-Szia Anne. -viszonoztam gesztusát.

-Maradsz ebédre? -mosolygott rám de én csak megráztam a fejemet.

-Köszönöm de most csak a hírt akartam közölni Ashyval. Még köszönök Laurennek és Harrynek utána megyek is.- mosolyogtam mire bólintott.

-Zoee.. -sikították egyszerre és Harry a kezembe is vetette magát.

-Sziasztok. -adtam mindkettőnek puszit majd váltottam velük pár szót és indulásra kész  voltam.

-Hazakísérhetlek? -nézett kutyaszemekkel Ash.

-Drága vagy de haza találok. -csókoltam meg.

-De a büntetés nem marad el. -vigyorgott és megharapta a fülemet.

-Szerintem élvezni fogom apuci.-nevettek majd dobtam neki egy csókot és haza vettem az utamat.