I need your love...

02.30

-Nézz körbe,hogy hol lehetnek a srácok addig hozom a bőröndödet. -adott puszit az arcomra Ash mire bólintottam és elkezdtem nézelődni.

-Zoe!! -hallottam meg a nevem kiáltását majd mikor megfordultam széles mosoly terült szét az arcomon és a srácok ölelésébe vontam magamat.

-Srácok nem kapok levegőt. -nyögdécseltem ki a szavakat mire nevetve elengedtek.

-Bocs. Végre újra itt vagy.- karolta át a nyakamat Luke és egy puszit nyomott a hajamra.

-Annyi mindent be kell még pótolnunk. -ugrándozott Meg de miután Ash is megjelent mellettem összekulcsoltuk az ujjainkat éles sikítás tört ki belőle ami bezengte a repteret. -Édes istenem mennyit kellett erre várnunk.-borult a nyakamba én meg félkézzel kacagva megszorongattam Megant.

-Irány haza. -kiáltotta Mike majd beszálltunk a kocsiba és haza felé vettük az irányt. Mármint nem egészen.

Kérdőn néztem Ashyra amikor hozzájuk parkolt le de csak mosolyogva megrázta a fejét kiszállt majd kinyitott nekem is az ajtót.

-Gentleman. -kuncogtam. 

-Te menj előre. -tolta meg a seggemet Ash majd amikor kinyitottam az ajtót hangos sikítás csapta meg a fülemet és rengeteg ember akik azt kiáltották üdv újra itthon! 

Szemembe könnyek gyűltek úgy szaladtam oda szüleimhez aki szorosan öleltek.

Miután megvolt a családi ölelkezés,ünneplés, Ashy megragadta a kezemet és a kocsija felé vettük az irányt.

-Én meglepetésem még hátra van. -kacsintott rám majd újra beültem mellé.

Szemöldököm ráncba szaladt mivel nem tudom miért hozott haza. 

Miután megálltunk elővett egy fej pántot és a szememre kötötte.

-Gyere. -segített kiszállni a kocsiból majd megkapaszkodtam benne és óvatosan lépkedtem mellette.

-Levehetem? -búgta édes hangon  a fülembe mire hevesen bólogattam.

Miután lekerült a szememről a kendő és elém tárult a fám tele lampionokkal a földön rózsa szirmok hevertek és égő gyertyák egy szívet ábrázoltak teljesen elképedtem. A sötétedő égbolthoz tökéletesen illetek a lampionok és az égő gyertyák. Gyönyörű volt.

-Köszönöm Ash. -néztem gyönyörű zöld szemébe de az enyémből már hullottak a könnycseppek.

-Szavakat se találok erre az egészre. -szipogtam.

-Nem is kell. Látom,hogy tetszik. -törölte le a könnyeimet hüvelykujjával. - Emlékszem arra az éjszakai bálra,veszekedtünk egymással,de az együttes a kedvenc számunkat játszotta ,s én szorosan a karjaimba fogtalak.Táncoltunk szorosan egymás mellett, lassan.

S én megesküdtem, hogy sosem hagylak el.Emlékszem mennyit beszélgettünk a kudarcainkról,
hogy hogyan állnánk rajtuk bosszút. Sosem bizonyítottam be mennyit jelentesz is nekem később pedig hibát hibára halmoztam és rossz döntéseket hoztam. Mindig a karjaimba akartalak tartani és vigyázni rád. Imádtam szemedbe nézni és elveszni bennük, nevetésed betöltötte szürke napjaimat és fényt hozott az életembe. És ezt a csomó érzést azért váltottad ki belőlem mert szeretlek. Beléd szerettem Zozze. -néma este ránk telepedett és alig bírtam levegőt kapni a szavaitól. Megérintettek. Mert én is ezt érzem iránta. 

Ajka egyre közelebb volt már az enyémhez majd megéreztem édes puha ajkait ahogyan lágyan kóstolgassa az enyémeket. Ajkaink szinkronba mozogtak egymással és tökéletesen egybe illetek. Nem kapkodtuk el csókunk lassú volt még is szenvedélyes és érzelmekkel teli. Úgy csókoltam, mintha ő lenne a levegő, ami nélkül megfulladnék, és ő ugyanígy csókolt vissza. Az egész olyan volt, mint egy tündérmese - csak éppen nem mese volt, hanem maga a valóság, és mindez velem történt.

Úgy érzem teljesen megérte várni erre a pillanatra. Kapcsolatunk legszebb kezdete mely egy lágy és szerelmes csókkal kezdődött de a végét még egyikünk se sejtette.

I need your love...

02.29

Ti hisztek még a csodákban? Elhiszitek,hogy minden rossz után jön valami jó? Hogy ami eddig megkeserítette életedet most varázslatossá teszi? 

Velem pont ez történt. Ashtonnal ülök Sydneybe tartó repülőgépen kéz a kézben.

A kórházban rendbe jött Ash és nem csak testileg hanem a kapcsolatunk is, és  hát bele vágunk. Bele vágunk a közös életbe a közös jövőbe.

Conortól nehéz volt búcsút vennem hisz rengeteg dolgon ő segített túl és mellettem volt mindig még úgy is,hogy ő másképp érzett irántam. Igazán jó barátra találtam a személyében.

-Mi az nem hagynak nyugton? -kuncogtam fel mivel épp,hogy 2 másodperce eltette a telefonját Ashy újra rezeg,hogy sms-t kapott.

-Néha az őrületbe tudnak kergetni.- rázta meg nevetve a fejét.

Én már be se merem kapcsolni a telefont,hogy mennyi értesítésem,hívásom és üzenetem lehet.

-Újra kezdünk mindent és nem hagylak még egyszer szenvedni. -szorította meg a kezemet és csókot lehelt a nyakamra.

-Ajánlom is.- kuncogtam majd átöleltem a derekát és a nyakába fúrtam a fejemet és újra beszívtam mámorító illatát.

-Sydneybe tartó út nem sokára befejeződik. Megkérjük az utasokat,hogy készüljenek a leszállásra.-ez a hang ébreszt fel kellemes alvásomból és ahogy oldalra nézek Ash is édesen szuszog mellettem egyik kezét a combomon pihentetve.
-Ashy nem sokára megérkezünk. -súgtam a fülébe és puszit nyomtam az arcára mire mocorogni kezdett.
-Szia szépségem. -nézett rám gyönyörű smaragdzöld szemeivel amibe újra felfedeztem a régi játékosságot.
-Ne udvaroljon Mr. Irwin. -kacagtam fel.
-Ez csak az igazság Mrs.Stewart. -hajolt közelebb az arcomhoz de mielőtt végre megcsókolhatott volna megkezdődött a leszállás.
Csalódottan sóhajtottam fel amit Ash is észrevett és mosolyogva a fülembe súgta: -Lesz még úgy is,hogy megunod a csókjaimat.- nevetve megráztam a fejem majd összekulcsoltuk az ujjainkat és leszálltunk a gépről.

I need your love...

02.28.

-Mrs.Stewart? -szólított meg az orvos mire ránéztem álmos tekintettel.

-Igen?-törölgettem meg a szememet,hogy ne legyen ennyire homályos a látásom.

-Mr.Irwin kezd ébredezni ha gondolja vissza mehet hozzá. -az álmos tekintettem a semmibe foszlott kitágultak a szemeim és az arcomra egy széles mosoly terült szét.

-Felébredt. -kiáltottam fel és be is rontottam a szobájába. -Ash. -borultam a nyakába és bár a szemei még csukva voltak ujjai már mozogtak.

-Zoe?- kérdezte fáradt hangon mire bebújtam hozzá és szorosan átöleltem.

-Igen én vagyok.- simítottam végig az arcán.

Amint meghallotta a hangomat szemeit először csak résnyire nyitotta ki majd mikor meglátott szemei nagyra kerekedtek.
-Ne haragudj!- szemei könnyektől csillogtak és gyorsabban kapkodta a levegőt. -Ne haragudj,hogy ennyire hülye és seggfej voltam. -homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.
Kérlek mond ki újra,hogy szeretsz és,hogy komolyan gondoltad a szavaidat! Mond,hogy engem akarsz és nem hagysz el... mond ki és mindent elfejtek!!!
Némán néztem zöld smaragd zöld szemeit és vártam...vártam azokra az átkozott szavakra amik által újra boldog lehetnék.
De nem tett és nem mondott semmit. Csak feküdt és vagy engem nézett vagy lehunyta a szemeit. Meguntam. Belefáradtam.
Nehezemre esett de meg kell tennem. Lehunytam a szemeimet majd mikor újra kinyitottam ki keltem mellőle.
-Pihenj.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Itt maradsz? Nem mehetsz el újra. Nem történhet ez meg még egyszer. -sóhajtva indultam el az ajtó felé de következő szavai megütötték a fülemet és maradásra kényszerítettek.
-Szeretlek Zoe.-a szürke,fájdalmas szívem mintha darabokra tört volna helyette újra életre kelt,szárnyakra talált és boldogság áradt szét a testembe.
Szememből lehullottak a könnyek majd Ash felé fordultam és megfogtam a kezét.
-Maradok.-simítottam végig a haján majd csókot nyomtam a szájára.
-Szükségem van rád. -suttogta a szavakat de láttam,hogy elfáradt és az álmosság úrrá lett rajta.
-Nekem is rád. -rajzoltam szíveket a kézfejére és újra kényelembe helyeztem magamat mellette.

I need your love...

02.27.

-Elnézést hölgyem. -bökdöste meg valaki a vállamat majd miután nehézkesen kinyitottam a szememet és észhez tértem riadtam néztem az orvosra. -Megkérem szálljon ki a beteg ágyából. -hangja szigorú volt de az arcán mosoly ült.

-Elnézést. -pattantam ki Ashton mellől majd egy csókot nyomtam a szájára és kimentem a várakozóba valamit inni.

-Zoe!- hallottam meg a nevemet majd sóhajtva megfordultam mert jól tudtam,hogy ki az.

-Mit akarsz Conor?-néztem rá mire egyet lépet felém.

-Csak érdekel,hogy mi van Ashtonnal és elszeretném mondani mennyire sajnálom. Ha tudom,hogy ő az sose nyúltam volna hozzá csak ha okot ad rá. Én csak féltettelek. Ne haragudj. -hajtotta le a fejét így megszakítva a szemkontaktust.

-Tudom,Conor. Kezdem megszokni,hogy mikor minden jó lehetne valami mindig elrontsa. -nevetek fel. -Gyere ide te butus. -öleltem magamhoz és örültem,hogy most van valaki mellettem.

Conor elmosolyodott de amint rám nézett megcsóválta a fejét. Megint okoskodni fog...

-Már milliószor megmondtam,hogy enned kell! Elhiszem,hogy nincs étvágyad de végül meg te kerülsz kórházi ágyra az miatt,hogy nem eszel. Szóval szedd össze magad és egyél valamit. Ash se szeretné,hogy miatta legyél rosszul. -nézett rám szigorú tekintettel mire sóhajtottam.

-Igen is apuci. -húztam fintorra a számat majd vettem egy csokis szeletet az automatából.

-Mit lehet tudni az állapotáról? -ültünk le a 26 teremmel szembe.

-Stabil. -döntöttem hátra a fejemet.

-És mi lesz azután ha fel kell? -nézett rám.

-Szerinted volt ilyenről időm gondolkozni? -nevettem fel kínomba.- Hallanom kell még egyszer. Mondja ki újra azt,hogy szeret és,hogy engem akar. Biztos kell benne lennem. -csuktam le a szememet majd újra lejátszódott előttem,ahogy kimondja,hogy szeret. Vele akarok lenni ez kétségtelen. De az,hogy csak úgy legyen velem,hogy sajnálatból abból nem kérek...

Awww!!! Na milyen nap van azon kívül,hogy újra hétfő van és január 25.-ike? Hát a mi drága Calum Hood szívtiprónknak a születésnapja <3 Nagyon sok boldogságot neki most és minden egyes nap ☺♥♥♥

I need your love...

02.26.

Kisírt,felduzzadt szemekkel ültem be a taxiba és ledaráltam a címet majd remegő kezekkel turkáltam elő a telefonomat.

Me: Ash kórházba került... amint tudok valamit, írok. 

Nem bírtam semmi mást írni,hogy mi történt vagy,hogy mennyire megvagyok ijedve.

Nem vártam meg a választ kikapcsoltam a telefont és idegesen kapartam az ülést.

-Köszönöm. -dobtam oda neki a pénzt mikor megállt és már szaladtam is be.

Amint beértem a hatalmas épületbe elkapott a hányinger. Szememmel megkerestem a recepciót és  amint oda értem bemondtam a nevet.

-Sürgősségi osztály második emelet 26-os szoba. -hadarta egy középkorú nő a számítógépbe pötyögve. 

-Köszönöm. -majd meg is indultam az emelet felé a 26 termet keresve.

Miután kiszálltam a kocsiból a könnyeim felszáradtak de most,hogy itt állok a 26 szoba előtt és gépekre kötve eszméletlenül látom Ashtont a szívem görcsbe rándul.

-Ön a hozzá tartozója Mr.Irwinnek? -kérdezi egy hang mellőlem mire rá nézek és bólintok.

-Ha gondolja most bemehet hozzá. -mosolygott rám az orvos mire szó nélkül besiettem a szobába.

Mély levegőt vettem majd lehúztam a redőnyöket és oda sétáltam az ágyához.

Fülledt kellemetlen szag volt a szobában alig jutottam levegőhöz és a gép csipogása töltötte be az egész termet. 

Oda húztam egy széket az ágyához majd leültem és birtokba vettem a kezét. Mindig is imádtam keze melegségét és ahogyan apró köröket rajzol a kézfejemre,de most hideg és rezzenéstelen. Mint ha nem is ő lenne az. 

-Ash hallasz? -simogattam a kezét majd néha megszorítottam. -Szükségem van rád. Ebben az átkozott egy évben is szükségem volt rád de egy valamire jó volt. Rájöttél az érzéseidre. Tudod még most is alig hiszem el,hogy azt mondtad,hogy szeretsz. Mint egy gyönyörű mese aminek boldogság a vége. De te most itt fekszel és gépek tartanak életben. Ugye nem gondolod,hogy itt mersz engem hagyni?- ekkor elcsuklott a hangom és néma könnyek hullottak le az arcomról. -Tudod a szavak tettek nélkül nem sokat érnek. Szóval tegyél értünk és kelj fel erről az átkozott ágyról. -zokogtam fel majd végig simítottam puha édes arcán.

Oda hajoltam hozzá és lágy csókot nyomtam az ajkaira majd befeküdtem mellé és szorosan átöltem.

-Tudod Ash én mindig is így képzeltem el egy tökéletes pillanatot. A karjaidban. Biztonságban és szeretetben. Mert nekem mindig ezt nyújtod. -végig simítottam kócos fürtjein majd puszit nyomtam a homlokára.- Szeretlek. -hajtottam a vállára fejemet majd elnyomott az álom.

Ugye úgy ébredek fel,hogy Ashton karjaiban tart, kezünk össze kulcsolva és végre boldogok vagyunk...

I need your love...

02.25.

-Ashton miért vagy itt? -nézett rám komoly tekintettel majd levette arcáról a kezemet.

-Zoe tudom,hogy haragszol rám és minden jogod meg van rá mert egy segg fej vagyok. Úgy tiportam bele a szívedbe és okoztam fájdalmat,hogy még csak észre se vettem. Még csak barátnak se voltam jó és méltó hozzád. Mégis,hogy bírtad ki velem ennyi éven keresztül amikor ilyen kegyetlen voltam veled,hogy mindig csak a saját bajaimmal foglalkoztam? -tettem fel a kérdést de mielőtt válaszolhatott volna megráztam a fejemet. -Szerettél. Bíztál benne,hogy egyszer ugyanúgy fogok érezni irántad mint ahogy te irántam. Még azok után is reménykedtél,hogy sose dicsértelek meg,vagy kérdeztem meg,hogy mi a baj... de tudod miért volt mindez? Mert egy önző féreg voltam aki félt,hogy összetörik és egy nyápicet csinálnak belőle aki egy lány után fog sírni. Féltem,hogy ha szakítanánk ilyenné válnék. Hát ezért könnyebb volt úgy tennem mintha észre se vettem volna nap mint nap gyönyörűségedet,szemed játékosságát,huncut mosolyodat és nem törődni az érzéseiddel. Féltem érezni. Féltem attól az érzéstől ami úrrá lett rajtam mikor veled voltam. Mindig bearanyoztad a napomat amikor hallottam édes nevetésedet,vagy ahogy hozzám bújtál,hogy védelembe legyél.

Tudod csak most gondolkoztam el igazán azon: Hogy bírtam? Hogy nem mertem bevallani az érzéseimet és végül,hogy hagyhattalak elmenni? Csak most látom mennyi rossz döntést hoztam veled kapcsolatban. Most pedig itt állok előtted és próbálom elmagyarázni a dolgokat de mégis rettegek. Rettegek attól,hogy a szemembe nézel és kimondod,hogy nem szeretsz és elküldesz. Én idióta. Zoe,én nem akarlak elveszíteni. Veled akarok lenni. Fogni a kezed,csókolni ajkaidat, és karomban tartani. -mély levegőt vettem majd kimondtam. -Mert szeretlek. -gyönyörű szemeibe néztem,homlokomat az övének döntöttem és reménykedtem,hogy viszonozni fogja a csókomat.

~Zoe szemszöge~

Ez csak álom! Álmodom csak ugye? Erre várok már azóta,hogy szerelmes lettem belé most pedig,hogy megtörténik megszólalni se bírok. A szavak a mondatok melyek elhagyták a száját egyszerre repített a mennybe de ugyanakkor taszított a pokolba. 

Ki mondta,hogy szeret. Szeret engem. Talán annyira mint én. Nagyokat nyelek,a torkomban a hasamban gombóc nőtt. Becsukom a szemem és várom,hogy ajka találkozzon az enyémmel és,hogy végre érezhessem a szerelmét amire már oly rég várok.

Ajkai már súrolják az enyémeket mikor csapódik az ajtó és letaszítják rólam Asht. 

Szemeim kipattannak és rémülten kapok a számhoz mikor meglátom,hogy Conor egy erős ütést visz be Ashton arcába mire neki hátra hanyatlik a feje. 

Nem várt erre az ütésre így mielőtt vissza üthetne újabb ütés éri amitől már megtántorodik.

-Conor!!!-sikítom és a hátát megragadva próbálom elrángatni a földön heverő vérző Ashtonról. -Conor ő Ash. -ütögettem zokogva a hátát mire mikor meghallja a nevet rémülten engedi el a srác ingét amit már a vér beszívott. 

-Zoe én én ne.m tu.d.tam. -akadozik a nyelve.

Oda rohanok az eszméletlen sráchoz és zokogva a nyakába borulok. 

-Végre elmondta az érzéseit és,hogy szeret erre te agyon vered. Normális vagy? -sikítom hisztérikusan és Ashton mellkasát simogatom. 

-Zoe.én azt hittem,hogy idegen és,hogy rád mászott. Ne har.agu.dj. -nyögte ki a szavakat.

-Ash! Hallasz engem? Szerelmem! Kérlek ne csináld ezt. -zokogva csókolom le arcáról a vércseppeket. -Mit állsz ott? Hívd már a mentőt. -kiáltom mire rögtön a telefonja után kap és hívja a mentőt.

-Mindjárt itt lesznek hallod? Csak tarts ki! -fúrom a nyakába a fejemet és össze kulcsolom a kezünket.

Nem sokára meghallom a szirénákat majd berontanak hordággyal és ráfektetik Ashtont.

Rákapcsolják lélegeztetőre és viszik az autóba.

-Szeretlek. -suttogom majd elengedem a kezét és egy lágy csókot nyomok a szájára majd hagyom,hogy elvigyék. 

I need your love...

02.24.

~Ashton szemszöge~

El se akarom hinni,hogy Zoe volt ilyen bátor és elmert ide jönni egyedül. Jelenleg már a hócipőm is tele van Las Vegasszal. Mindig egy rohadt szökőkútnál kötök ki és állandóan nekem jönnek az emberek és fura kínai nyelven hadoválnak és morognak rám.

Ha nem akarok még jobban eltévedni muszáj lesz megkérdeznem valakit hol a fenében is vagyok.

Ekkor megpillantok egy középkorú nőt aki úgy tűnik,hogy képbe van mi hol van ezért utána szaladok és megszólítom.

-Ne haragudjon tudna segíteni? -érintem meg a vállát mire megfordul és számomra kínai nyelven elkezd darálni valamit. Felsóhajtok majd intek neki és lelépek. Nincs itt egy rohadt angol se?

Óriási szerencsémre egy hatalmas plakátba ütközök amin Las Vegas egyik negyede van lerajzolva,pont ami nekem kell.

-Köszönöm,Istenem. -fotózom le a térképet majd elindulok arra amerre gondolom,hogy kéne mennem.

Lábam önálló életre kell és nem működik együtt az agyammal aki épp azon gondolkodik mit is mondjon Zoe-nak.

Majd mikor számomra egy nagyon ismert utca nevet meglátok és rásandítok a papírfecnire amit azóta is a kezembe szorongatok gyorsabbra fogom a tempót és szaladva keresem meg a lakcímet.

Végül keresésemet siker koronázza meg mert Zoe ajtaja előtt állok és már csak ahhoz kéne némi erő,hogy becsengessek. Nem hiszem el,hogy végre megkerestem és megtalálom erre az utolsó lépések előtt leblokkolok.

Mély levegőt veszek majd kifújom és próbálom előturkálni azt a szöveget amit elkészítettem de  persze,hogy egy árva szóra se emlékezek.

Mielőtt megfutamodhatnék a kezem már a csengőn van és maga teszi a dolgát. 

A francba a francba a fenébe!!!!! Ha most megfordulok és ő pont meglát egy életre elásom magamat egy beszari alaknak ami rohadtul igaz is lenne, de már többre nincs is időm mivel nyílik az ajtó és meglátom Őt.

Amint megpillant kisírt, lilásra felduzzadt szemei kétszeresére nőnek és a sok sírástól ott ékelődnek a táskák a szeme alatt és apró ráncok a szeme körül. És ez mind miattam.

-Neked nem az esküvődön kéne,hogy legyél? -vonja fel a szemöldökét és kíváncsian fürkész engem.

-Nekem melletted a helyem. -nyögöm ki végre. -Bemehetek? -próbálok mosolyogni mire ő csak nagyokat pislog majd bólint és beenged.

-Tudod legrosszabb évem és döntésem volt mikor hagytalak elmenni. -fordulok szembe vele majd kezemmel végig simítom nedves arcát. Érzem,hogy érintésemre megfeszül de ugyan akkor bizsereg is érintésem alatt.

Elakarok neki mindent mondani és magyarázni de félek a válaszától. Félek,hogy vissza kapom azt amit én tettem vele. Félek,hogy elutasít és azt mondja,hogy már nem szeret.

I need your love...

02.23

~Ashton szemszöge~

Idegesen járkáltam fel alá míg Luke meg nem állított.

-Haver,most már tényleg ideje,hogy férfi légy és ne egy szaros kölyök aki inkább az anyja szoknyája alá bújik mint,hogy helyesen cselekedjen. -nézett dühösen rám Luke.
***
Az oltár előtt állok és várom,hogy megjelenjen Anabell és,hogy elkezdődjön a ceremónia és,hogy egy életre elrontsam az életemet.
Felzendül az orgona és az esküvő is kezdetét veszi. Mintha megbolondultam volna Anabell helyett Zoe vidám,szeretett teljes arcát látom ahogy büszkén lépked felém.
Boldogan fogom meg a kezét és veszem át az apjától és az oltár elé irányítom. El se hiszem pár perc múlva a feleségem lehet Zoe és talán a mi mesénk is úgy érhet véget: Boldogan éltek míg meg nem haltak.
De ekkor mint egy villám csapás,belém hasított a felismerés.
-Feleségül veszi az itt jelen lévő Anabell Hendersont? -ez nem az a név akit hallani akarok. És ekkor mintha kitisztulna a látásom és meglátom Anabellt aki várakozik a válaszomra.
Nem fogom elcseszni az egész életemet egy olyan lány mellett akit nem szeretek és közben elveszítem aki a másik felem. A vendégek mozgolódni kezdenek és kisebb nyüzsgés támad.
-Mr.Irwin? Hitveséül fogadja az itt jelenlévő Mrs.Hendersont?-ismétli meg a pap újra.
Ekkor Luke lép mellém az oltárra és a kezembe nyom egy cetlit amin egy utca név és egy ház szám található.
-Keresd meg és hozd helyre. -mosolyog rám mire bólintok leugrok a 3 fokos lépcsőn és a vendégek között futok ki lestoppolni egy taxit.
-Ashton. -hallom még Anabell kiabálást majd hisztérikáját de már csak azzal foglalkozom,hogy megkeressem Zoet.

~Zoe szemszöge~
A tenger parton sétálok az arcomat pedig fájdalmas könnyek mossák.
-Hogyan legyek erős nélküled? Szükségem van arra,hogy mellettem légy. Elvesztem nélküled. -kiáltottam a levegőbe amelyek pár percig szomorúan,komoran keringtek felettem majd elillantak. Köddé váltak. Leülök a homokba és keservesen zokogok és próbálom feldolgozni a régi szép időket azt az egy évet nélküle és a mostani napot. Míg másnak ez a nagy napja nekem akár a halálom napja is lehetne.

I need your love...

02.22

Arra vártam,hogy szóljon bármit is akár csak egy szia-t de a tette egyenesen meglepett és a legjobb érzés volt újra amit egy éve nem éreztem már. Szorosan a karjaiba zárt és átölelt. Nem szólt semmit mivel nem volt szükség itt és most szavakra.Most fogtam fel,hogy én is hiányoztam neki ebben az egy évben. Ő is annyit gondolt rám mint ahogy én rá. Ő se érti,hogy juthattunk idáig.

A szemem bekönnyesedett ahogy körbe néztem a helyszínen és észhez tértem. Semmin se változtat ez. Még az ölelés se. Nem engem szeret. Nem engem választott. Nem engem vesz feleségül.

Lassan,óvatosan elhúzódtam és a szemébe néztem.

-Gratulálok Ash. Legyetek igazán boldogok. Megérdemled. -próbáltam magamra erőltetni egy őszinte mosolyt. 

-Zoe én sajn...-próbált szabadkozni de félbe szakítottam.

-Nem kell magyarázkodnod. Csak legyél boldog. -simítottam meg a karját. Ahogy ezt kimondtam eszembe jutott,hogy mit mondott Luke:- De nem boldog. Bárcsak tudnám,hogy miért mondta ezt.

Ekkor megjelent a menyasszony is egy lenge lila ruhában és szájon csókolta a férjét. Tudom,hogy még nem azok de szoktatnom kell ezt magammal. 

-Szia drágám. -kulcsolta össze vele a kezét majd elmosolyodott amikor meglátott. Csak,hogy én átlátok ezen a mosolyon. 'Látod elértem! Én állok itt helyetted!'

-Jaj de örülök,hogy itt vagy Zoe! -ölelt meg. -Remélem megvárod majd a bulit is.- örvendezik.

-Még van pár elintézni valóm. De megpróbálok addig maradni ameddig időm engedi. -mosolyogtam rá majd Ashtonra pillantottam. Némán állt ott és engem fürkészett gyönyörű szemeivel. Hova tűnt Ashton a szemed játékossága? Vajon akkor veszítetted el amikor én, és vele együtt téged is elveszítettelek?

-Akkor így is gratulálok,hogy te is itt vagy. Sok boldogságot. -ejtettem egy halvány mosolyt. 

-Ó köszönjük. -vigyorgott Anabell. -De én viszont megyek is mert a menyasszonynak sok idő kell a készülődéshez. -nevetett mire bólintottam.

Már most tudtam. Az esküvőig nem fogom kibírni. Bárcsak süppedne be alattam a talaj és nyelne el magával.

-Ashton gyere egy kicsit. -jött oda egy ismeretlen alak és karon fogta és elráncigálta.

-Srácok ne haragudjatok de el kell innen mennem. Én... én ezt nem bírom végig nézni. -a könnyeim utat törtek maguknak.

-Erős vagy. Nem mindenki lenne erre is képes. -próbál lelket önteni belém Luke.

-Köszönöm skacok. Remélem nem sokára újra találkozunk. Már nagyon hiányoztok. -ölelem őket sorba magamhoz majd már szaladva próbálok lestoppolni egy taxit ami szerencsémre gyorsan sikerül is. Eddig bírtam a totális kiborulásig.

~Ashton szemszöge~

Nem hittem a szememnek amikor hátulról megláttam Meganékkel beszélgetni Zoet.

Azt hittem,hogy csak álmodom,hogy újra a közelemben van és mindent helyre hozhatok. 

Össze szedtem minden bátorságomat és megszólítottam. Bár megakartam neki magyarázni a dolgokat de egy szó se jött ki a számon ehelyett csak szorosan a karjaim közé fontam. Csodás érzés volt egy év után a karomban tartani. 

Először szorosan ölelt és kapaszkodott bennem éreztem az összes fájdalmát amit okoztam neki és amint keresztül kellett mennie miattam.

Majd hirtelen elhúzódott és a szemembe nézett. 

Próbáltam tőle bocsánatot kérni amit már annyiszor megtehettem volna de nem hagyta. 

Láttam a szemében a megbújó könnycseppeket amelyeket erősen próbál vissza tartani,hogy ne sírja el előttem magát.

Szerettem volna letörölni lecsókolni azokat a könnycseppeket de nem engedte lefolyni őket. Erősnek próbált mutatkozni és úgy tenni mint akit az egész nem bánt.

Sokat változott ebben az egy évben de így is káprázatos volt számomra.  Egyszerű volt de gyönyörű.

Elakartam neki mindent magyarázni mit miért tettem és mostanra mennyire bánnom a történteket. Tudom,hogy azt az egy évet nem tudom helyre hozni és nem megtörténtnek tekinteni,de elakartam neki mondani mit jelent számomra és mit érzek iránta.Srácok Zoe mögött nem szóltak semmit csak némán figyeltek minket majd megjelent Anabell. Életem legrosszabb döntése.

Reméltem,hogy hamar lekopik ami meg is történt de David hirtelen karon fogott és elrángatott Zoetól. Próbáltam a kérdéseit hamar leintézni mindenre igen volt a válaszom amitől tartok,hogy majd hülyeségbe egyeztem bele de beszélnem kell Zoeval.

-Oké David csináld ahogy jónak látod. Rád bízom, de most mennem kell. -fordítottam hátat de amikor megláttam a taxiba ült lányt minden reményem szét oszlott.

Elment mielőtt beszélhettem volna vele. Mielőtt megmagyarázhattam volna neki a történteket. Mielőtt elmondhattam volna neki,hogy szeretem.

I need your love...

02.22

Augusztus 11.

Az esküvő napja. Amikor mindenkivel újra találkozok. Amikor a szívem azon része mely Ashtont szereti soha többé nem gyógyulhat be.

-Biztos,hogy minden rendben lesz? -figyel rezzenéstelen arccal Conor.
-Hogy lehetne minden rendben? Elveszítettem őt. -hajtom le a fejemet,hogy ne kelljen a szemébe néznem.
-Nem te veszítetted el őt! Hanem ő veszített el egy olyan kincset aki igazán szereti. -emelte fel a fejemet,hogy rá nézzek.
Csak egy aprót bólintottam hisz mit is mondhatnék erre?
A hajamat kivasaltam, sminknek csak egy szempilla spirált vittem fel a  szememre és egy sötétebb árnyalatú piros rúzst az ajkaimra.
Ruhának maradt még az amit a bálra akartam felvenni és hozzá egy gyönyörű fekete magassarkút.
-Ma rájön,hogy mit veszített. -nézett végig mosolyogva Conor és megpörgetett.
-Köszönöm. Köszönök mindent. -borultam a nyakába és amilyen szorosan csak tudtam úgy öleltem.
Az ölelése adott némi bátorságot és erőt az elindulásra.
-Na indulj nehogy végül elkéss. -adott puszit a homlokomra majd biztatóan rám mosolygott és az utamra engedett.
Egy nagy sóhaj kíséretében intettem neki majd elindultam a taxihoz ami kivisz a reptérre.
Fél óra repülő után megérkeztem San Joseba ami gyönyörű tengerpartjáról híres. Telefonomban kikerestem Luke számát majd megnyomtam a hívás gombot.
-Szia Luki,megérkeztem. -és ezt őszinte mosollyal az arcomon mondtam ki. Ha arra gondolok,hogy újra láthatom őket a mosoly úrrá kerekedik rajtam.
-Zoeeeee... -hallottam Megan sikítását mire felnevettem.
-Nyugi baby nem sokára nyakamba borulhatsz. -kuncogtam majd elköszöntem és letettem a telefont.
Újra fogtam egy taxit majd minél közelebb éreztem magamat a helyszínhez annál idegesebb lettem és nyugtalanabb.
-A pokolba is. -mordultam fel miután kiszálltam a taxiból és fizettem.
Nem akarom látni a boldogságát amikor én boldogtalan vagyok nélküle.
Nem akarom őt elveszíteni amikor már rég elveszítettem de még nem tudatosult bennem.
Nem akarom,hogy azok a szép emlékeim elhomályosuljanak és köddé váljanak.
Nem akarom,hogy mást szeressen mikor én a szerelmére vágyom.

***
A helyszín? Szóhoz se jutok. Egyszerűen káprázatos. Az oltár pontosan az óceánnal szemben van a homok tele van szórva rózsa szirmokkal és gyertyákkal kivan rakva a nevük az oltár körül.
8.45 van és én egyedül állok a székek között senkit se ismerve a jelenlévők közül akik halkan sutyorognak. Már éppen szeretnék írni a srácoknak  a hol fenében vannak amikor meghallok egy éles sikítást. Rögtön tudom,hogy ki lehet csak is. Megfordulok a tengelyem körül a szememből máris özönlőnek a könnyek amikor meglátom Megan kisírt szemeimet és egyenesen rám veti magát.
Zokogva öleljük egymást és próbáljuk a másikat nyugtatni de annyira sírunk,hogy az szinte lehetetlen.
-Végre itt vagy. El se hiszem. -próbálja törölgetni a szemét Meg amit elmostak a könnyei. -Egy órát vacakoltam a sminkemmel erre... szét bőgöm. -nevet fel mire mosolyogva nézem boldog arcát. -De látom ezen a téren semmit se változtál.-kuncog és csak a sima szempilla spirálomra célozz.
-Nem igazán. -nevetek fel.
-Mamamiamadonamamazérra. -kiállt  fel egy jól ismert hang és már is a levegőben vagyok.  -Zoe Stewart! -pörget meg a levegőben Luke.
-Luki. -borulok a nyakába miután letesz a földre és amilyen szorosan csak bírom ölelem a nyakát.
-Gyönyörű vagy. A fenébe is mennyire hiányoztál hugi.- puszilja teli az arcomat mire jó ízűen felnevetek.
-Hééé minket ki ne hagyjatok a családi ölelésből. -kiállt fel Mike és Cal mire elengedem Lukeot és a két srác nyakába borulok.
-A két lökött idiótám. -nevetek fel és össze borzolom  a hajukat.
-Hé 2 órát tökölődztem míg sikerült beállítanom a hajamat. -nyávog Mike mire Luke felhorkan.
-Csak 1 óra volt jó?-rázza a fejét mire belőlem kitör a nevetés.
-Úgy hiányoztatok srácok. -törlöm el a könnyeimet.
-Családi ölelés. -ugrál Cal mire mint régen egy családba össze ölelkezünk. Csupán annyi különbséggel,hogy a férj nincs köztünk.
-Zoe?- ezt a hangot 100 férfi hang közül is felismerném. Ez a hang mely egy évvel ezelőtt minden egyes nap boldoggá tett. Ez a hang melyet ha meghallottam mese volt füleimnek. És ez a hang mely össze törte a szívemet.
-Ash? -fordultam meg és szembe találtam magamat a legédesebb, legaranyosabb és leghelyesebb sráccal a világon.A régi szakadt fekete csőnadrágja  a kedvenc bakancsom és a fején virító bandána már sehol se volt. Ezek helyett szépen vasalt fehér ing, egy méreg drága olasz öltöny. Úgy nézett ki mint aki éppen házasodni készül.
Nem állok még kész,hogy beszéljek vele!!! A fenébe is! Hogy bírjak úgy a szemébe nézni,hogy ne sírjam el magam és valljak neki szerelmet,hogy mit jelentett nekem régen és az utóbbi egy évben amikor egyszer se keresett de minden nap vártam? Hogy nélküle nem olyan az életem mint régen. Nélküle sivár és fekete. Szeretem őt mindig is szeretni fogom!

I need your love...

02.20

Drága olvasóim!! Köszönöm,hogy kitartóan olvassátok a blogomat és hálásan köszönöm a kommikat ♥ Tényleg fantasztikusan esnek a szavaitok ♥ Köszönöm :* Jó olvasást ;)

Azóta minden nap beszélek a skacokkal ami leginkább arról szól,hogy mennyire hiányzunk már egymásnak és milyen jó lesz újra látni és átölelni a másikat.

-Van már ruhád? -mosolyog lágyan a kamerán keresztül Megan.

Egy aprót bólintok.

-Úgy gondoltam amit bálra vettem az jó lesz. -húztam el a számat. A bálról lemondhattam mivel egy nap van a kettő. Conor felajánlotta,hogy eljön velem az esküvőre de neki is ugyan olyan kellemetlen lenne mint amennyire nekem lesz szóval vissza utasítottam.

-Mikey én nem bíznám Calra a hajfestést. -nevetek fel amikor látom,hogy Cal kezébe a festék helyett ragasztó van. 

-Hood. -kiállt fel Mike amikor meglátja a flakont. 

-Haaaver. -nevet fel Cal de el is hallgat amikor Mike elkezd felé futni.

-Néha olyan nehéz elviselni őket nélküled. -forgatja meg a szemét Megan mire felnevetek.

-Luke? -pásztázom  a képernyőt de nem látom a barátomat.

-Kezdem úgy érezni ő  jobban kiakadt mint te.- rázza a fejét majd felsóhajt. -Nincs étvágya. Alig van velünk. Ashtonnak neki is ment. -sorolja Megan mire nekem ketté nyílik a szám a meglepetéstől. 

-Luke Hemmings. -kiáltom el magamat és remélem,hogy meghallja. -Told ki a segged azon az ajtón! Hallod? -kiáltok újra.

-Zoe? -nyitja ki az ajtót nagy szemekkel.

-Mint látod. Beszélnünk kell. -nézek rá komolyan mire oda slattyog Megan mellé.

-Ne haragudj de nem bírom elviselni ha így bánnak veled. A rohadt életbe még csak észre se vette az érzéseidet most meg csak nem is keres meg. Milyen csíra már? -fortyog Luke de félbe szakítom.

-Lukas, ő ilyen. Tudjuk jól. Ismerjük már ennyire. Ha boldog fogadjuk el. -piszkáltam a körmeimet mert nagyon fájt ezeket így nyíltan kimondani.

-De nem boldog. -hangsúlyozott és szótagolta az utolsó szót mire felkaptam a fejemet.

-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet.

-Hemmings. Ezt majd ő elmondja. Kettőjük dolga. -nézz szúrósan Meg Lukera aki puffogva ül.

-De ha egy gyökér? - csap az asztalra.

-Akkor az. De nem a mi dolgunk. Nem tőlünk kell megtudnia. -morog rá Lukera.

-Beavatna engemet is valaki? -szólalok meg mire felsóhajtanak. 

-Nem. Majd időben mindent megtudsz és nem Hemmingstől .-kacsint rám Megan mire még jobban összezavarodok.

-Ne haragudj, de lekapcsollak mert nem bírja tartani a száját. -mutat Lukera mire zavarodottan bólintok.

Mi volt ez az egész?

I need your love...

02.21.

Sziasztok manócskáim <3 Mivel tegnap sikerült 3 részt megírnom most lesz arra időm,hogy kiposztoljam majd őket...
Szerdán 6 óránk van és 5 tantárgyból írunk (2 tz,3 röpdolgozat)azon kívül a többi nap se lesz doga mentes!!! Szép hét elé nézek :D Drukkoljatok ♥ Ti milyen hét elé néztek? Remélem a félévitek jól fog sikerülni :*
Jó olvasást :* ♥

Minél jobban közeledik az a bizonyos esemény annál gyakrabban vagyok rosszul,fáj a hasam vagy a fejem. Conor már kórházba akart vinni de sikerült meggyőznöm,hogy csak így jön ki rajtam az idegesség. Ami igaz is.

-De enned kell. -tolja újra elém a kaját Conor miután már ötödszörre utasítom vissza.

-De úgy is a wc-ben végzi. -toltam el jó messzire mert már csak a szagától is felfordult a gyomrom.

-Nem lesz így jó értsd már meg. Utolsó napokba annyit fogytál,hogy már ez nem normális. Egyél. -nézett rám mérgesen.

-Oké oké. Almától talán nem leszek rosszul.-tartottam fel a kezemet majd elvettem egy almát.

-Reménytelen vagy.-rázta meg rosszallóan a fejét.

-Köszi. Na jó te meg húzzál az egyetemre mert azt viszont én nem engedem,hogy miattam rontsál. -mutattam egyenesen az ajtóra mire felsóhajtott.

-Egyél. Nem érdekel ha egy tábla csoki vagy uborkát csak egyél. Megértettél? -puszilta meg a fejemet.

-Igen is főnök. -kuncogtam majd intettem neki amikor kilépett az ajtón.

3 harapás után az alma is úgy járt mint az összes többi kaja. Meghagytam majd ki kellett dobni.

Leültem a kanapé végére és ahogy a néma tv-t néztem akaratlanul is Ashtonnal töltött kanapés napok jutottak eszembe. Nem csak őt veszítettem el mint első szerelmemet hanem a barátomat is.

Nagy kezei ahogy körbe fogták apró tenyeremet és puha érintései az ujjaimon amitől mindig melegség áradt szét a testembe. 

Apró gödröcskéi a szája szegletében amikor megnevetettem és jóízűen nevetett ki engem.

Gyönyörű zöld szemei csillogása,játékossága amibe az első pillanattól szerelmes voltam. Imádtam arra elaludni és felkelni,hogy  mellettem van és vigyázz rám bármi is történik ő megvéd engem.

Amikor morcos kedvembe voltam ő különleges finomságokat talált fel amivel mindig megtudott nevettetni vagy csak szar próbálkozásaival amikor magára terítette a pokrócot és szellemként próbált megnevettetni ami végül mindig sikerült az ő veszteségére ugyan is mindig neki ment a szekrényemnek vagy elcsúszott és belőlem pedig dőlt a nevetés.

Ilyenkor bosszús volt de miután rájött,hogy sikerült jó kedvre deríteni már csak velem együtt nevetett.

Annyira hiányoznak azok a kellemes semmit tevések amikor csak átjött mert unatkozott és hiányzom neki így vagy megtanultunk együtt vagy csak filmeket néztünk. A kedvencem a horror filmek voltak. Amikor hozzá bújhattam és karja melegségében tölthettem időmet és bár biztatott,hogy ő nem fél de sokszor jobban sikított mint én. 

Minden együtt töltött perc,pillanat hiányzik amit vele élhettem át. Nehéz felfogni,hogy most már csak ezekbe kapaszkodhatok mivel nem lesz több ilyen kellemes pillanatom. 

I need your love...

02.19

Conor napi 24 órában mellettem van. Megnyugtat ha rám tör a hisztiroham, sürög forog körülöttem ha valamire szükségem van de a legfontosabb,hogy tudom,hogy itt van és számíthatok rá.

Miután elmeséltem neki az egész történetet mivel úgy gondoltam itt van már tényleg az ideje ő nem ordított le, nem fenyegetett meg csak bólintott és ezt kérdezte: -Barátok? -vigyorgott rám mire belőlem kibújt a nevetés.

Arra már nem is gondolok mi lenne ha ő nem lenne mellettem vagy ha nem ismerem meg. Bár akkor a srácok biztos első repülővel utaztak volna értem. Azt lemerem fogadni.

-Csokis fagyis kehelyt? -néz rám Conor felvont szemöldökkel szája sarkán mosoly bujkál.

-Dupla annyit és dupla annyi tejszínhabbal. -nyalom meg a számat mire ő felnevet.

-Igenis felséges királynőm. -hajol meg előttem és megy is a kívánságomat teljesíteni.

Miután kiment bekapcsoltam a tv-t de a gondolataim elterelődtek.

Még nem döntöttem. Fogalmam sincs mi a helyes...hogy miről is beszélek? Az esküvőről.

Komolyan a normális ember szemembe nézne és arcon röhögne. Nézem végig ahogy az az ember akit szeretek kimondja másnak a boldogító igent?

De a bennem őrjöngő jó és rossz oldal nem tud dönteni. 

'Ott akarok lenni,hogy lássam,hogy tényleg szereti-e!

Te hülye! Feleségül veszi nem elég bizonyíték?

És ha valami hülyeség az egész? Valami szar álom?

Őt választotta! Fogadd el!!!'

És itt győzött az erősebb... és itt úgy látszik döntött a rosszabbik oldal de egy egyszerű érvel megcáfoltam minden gondolatot.

'Látni akarom a többieket és Őt! A szemébe nézni és megölelni,gratulálni neki!!! Mást nem szeretnék.'

Suttogta a jó oldal és elnyomott minden más ellenkezést. 

-Elmegyek. -sóhajtottam Conornak majd a fejemet bele fúrtama párnába.
-Vagyis a kíváncsiság győzedelmeskedett. -nevetett fel.
-Én jó oldalnak neveztem el.-mormogtam a párnámba mire ő még hangosabban nevetett. -Azért meg ne fulladj. -cukkoltam de én is elmosolyodtam.
-Köszi az együtt érzést. -kuncogott,majd éreztem ahogy besüpped mellettem az ágy így a vállára hajtottam a fejemet.
Miért nem tudom őt elfejteni és átadni az érzéseimet Conornak? Olyan édes srác,minden kívánságomat lesi és mellettem van. És ami legfontosabb szeret. De én ezt is szépen elcsesztem.
Szerintem egyedül fogom leélni az életem egy halom kutyával és papagájjal. Hmm szép kilátások.

I need your love...

02.18

-Zoe jesszus mi a baj? -ült le elém Conor majd szorosan magához húzott és megölelt. Nyakába fúrtam a fejemet és ott folytattam a sírást míg ő nyugtatás kép hátamat simogatta. 

-Ne haragudj. -szívtam be illatát és könnyes szemekkel rá meredtem.

-Mi akasztott ki ennyire? -vizslatta az arcomat.

-Feleségül fogja venni. -zokogtam fel újra fájdalmasan és szorosabban öleltem Conort.

-Héé shhh. Minden rendben lesz. -suttogta és egy puszit nyomott a fejemre.

Percekig csak csendben ültünk a földön ölelkezve ő pedig lágyan ringatott,hogy jobban lenyugtasson. De amint megláttam azt az átkozott levelet nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. És nem is akartam,mert úgy éreztem ha nem adom ki magamból felemészt a fájdalom.

-Hozok egy pohár vizet. -súgta oda Conor de én csak a fejemet ráztam.

-Kérlek maradj.- néztem rá könyörgően ő csak lágyan elmosolyodott és folytatta a fejem simogatását.

-Maradok. -búgta halkan és ez a kellemes érzés nem sokára álomba is ringatott.

***

-Zoe. Keresnek. -rázta meg lágyan a vállamat Conor. Ki akartam nyitni a szememet de annyira be volt dagadva,hogy fájt minden egyes mozdulat. 

Kifújtam a levegőt majd mikor kinyílt a szemem rá néztem Conorra ő pedig át nyújtotta a telefonomat.

-Haló? -szóltam bele mert azt se néztem meg ki keres.

-Zoe! -hallottam meg Megan hangját.

-Ne! Kérlek most ne! Nincs szükségem a sajnálatra. -szipogtam és megtöröltem az orromat.

-Édesem. Hidd el ez mindenkit váratlanul ért. -sóhajtott fel.

Add oda már! hallottam meg Luke hangját és ő vette át a szót.

-Esküvője napján fogom szét verni annak a seggarcnak a fejét. -mordult fel mire enyhe mosoly terült szét az arcomon.

-Luke!-szóltam bele erőtlenül.

-Igen? -hagyta abba a morgolódást és rám figyelt.

-Szeretlek titeket. -csuklott el a hangom és újra előtört belőlem a sírás.

-Hercegnő! Ne sírj. Emlékezz mit mondott még régen Lucas bácsi. -éreztem ahogy próbál mosolyogni.

-Aki meg mer engem ríkatni saját kezűleg fogod átmázolni az arcát. -nevettem fel  amikor vissza emlékeztem ahogy mondta ezt Luke mikor először sírtam Ashton miatt.

-Pontosan. Senki se érdemli meg a könnyeidet Zoe. És tudod mit? -kérdezte komoly hangon.

-Igen? -kérdeztem vissza.

-Eljössz az esküvőre és szépen az arcába röhögsz,hogy mekkora hibát követett el amikor azt a csitrit választotta helyetted! - vázolta fel. 

-Egy hét- fújtam ki a levegőt. 

-Zoeeee. -hallottam meg Cal és Mike hangját ami máris valamelyest jobb kedvre derített.

Calum és Mike nem ezt az ügyet vesézték ki,aminek nagyon örülök,hanem a sok marhaságaikkal boldogítottak.

Kiderült Mike megpróbálkozott a főzéssel de kudarcba fulladt 1 óra elteltével. Csodálom,hogy nem égett oda a konyha.

Calum pedig a csajok terén vallott csúnya kudarcot amikor a szar csajozósdi trükkjeivel próbált 3 csajt felszedni de egyik felpofozta másik leöntötte a turmixával a harmadik pedig tökön rúgta. Auch.

Örültem,hogy egy kicsit elterelték a figyelmemet és újra úgy érezhettem mintha semmi se változott volna meg. Semmi elmenekülés. Semmi összeveszés. Semmi esküvő...

I need your love...

02.17

Kíváncsi vagyok a véleményetekre a végével kapcsolatban!!! Remélem tetszik és várjátok a folytatást! ♥ Jó olvasást! :*

El sem hiszem,hogy egy éve már itt vagyok Las Vegasban. Egy éve,hogy megfutamodtam.Egy éve,hogy elveszítettem őt akit szerettem és még mindig szeretek.

Tényleg ilyen gyorsan repül az idő?

Felkeltem az ágyamból majd az egész alakos tükörhöz álltam. Változtam. Lefogytam. A szemem elveszítette az egykori játékos csillogását. Hajam megnőtt és már gyakran van copfba amit régen alig mondhattam el. 

Bár szeretek itt de sokat szenvedtem. Egy év. Olyan hosszú időnek tűnik ha kimondja az ember de még is oly hamar elillan. 

Conorral komolyabb lett a kapcsolatom de szerintem ő is érzi rajtam,hogy nem őt szerettem teljes szívemből. Sokszor ez miatt rosszul érzem magamat Conor mellett hisz olyan mintha csak kihasználnám és valamilyen szinten tényleg ez van. Ő nem ilyen lányt érdemel. Mellé olyan lány kell aki szereti,megbecsüli és nem más fiút szeret. Míg az én szívem már foglalt.

-Baby! -hallottam meg lentről a hangját. Felkaptam egy dzsekit és lefutottam hozzá. 

-Szia. -öleltem meg majd lágy csókba részesített.
-Ma vagy egy éve itt és egy éve,hogy megismertelek. -simította meg az arcomat mire próbáltam rámosolyogni. -Gondoltam megünnepelhetnénk. -mosolygott rám mire bólintottam.

-Jól hangzik. -mosolyodtam el. -Köszönöm,Conor. -adtam arcára csókot.

Elvitt ebédelni a kedvenc éttermembe majd szórakoztunk egy sort majd vissza mentünk hozzám.

-Szeretnék neked adni valamit. -vigyorgott rám ami rám is rám ragadt.

-Így is túl sok mindent adtál már. -ráztam meg a fejemet.

-De ez nem olyan. Nézd csak meg. -nyújtotta át a tasakot amibe az ajándékom volt.

Amikor kivettem a szemem bekönnyesedett és rögtön összeszorult a gyomrom. Az első közös képünk volt bekeretezve. Nem akartam de egyszerűen rögtön az ugrott be amikor Ashton adta oda ugyan így egy meghitt pillanatot megörökített képünket. Azt a vidám fiatal Asht és életvidám Zoet láttam amikor még akkor voltunk.

-Tetszik? -szakította meg az emlékeimet Conor és könnyes szemmel rá néztem.

-Köszönöm. Köszönöm. -suttogtam és a nyakába borultam. 

Kicsit elhúzódtam és szenvedélyes csókban részesítettem. Nem érdemlem meg őt.. El kell őt engednem. Nem érdemli meg,hogy kínozzam és,hogy kihasználjam. Sokkal többet érdemel.

 (Érdemes mellé hallgatni :) )

-Örülök,hogy tetszik. -mosolyodott el miután elváltam tőle. -Ó és majd elfelejtettem ne haragudj. Ez reggel találtam a postaládádban. -nyújtott át egy gyönyörű rózsaszín borítékot amit szívecskék  borítottak.

Rá néztem majd vissza a borítékra és elkezdtem kibontani.

Esküvői meghívó... ahogy elolvastam a szépen megdőlt betűkkel megírt címet a szívem hevesebben vert a torkomba pedig gombóc nőtt és a kezemben megremegett a papír. Nem sok olyan embert ismerek aki kapcsolatban él csupán Ő. Nem!!! Az nem lehet!!! Az egész testemet elárasztja a félelem aggodalom és a bizonytalanság.

Esküvői meghívó!!!

Ashton&Anabell

                               Miután meggyőződtünk arról, hogy nekünk együtt a legjobb, 
                               a sikeres folytatás érdekében 2016. augusztus 11-én összeházasodunk. 
                              Reméljük, hogy velünk osztozol e nagy nap örömeiben és megtisztelsz minket 
                              jelenléteddel a ceremónián. 
                             E szép esemény San Jose tengerpartján lesz megtartva 12 órakor. 
                            Reméljük el tudsz jönni és velünk megünnepelni. 
                                                        
                                                                                                Szeretettel: Anabell és Ashton.

Ahogy a szemem végig futotta a sorokat az agyam felfogta az oda írt szöveget a papír kiesett remegő kezemből a szememből pedig elindultak a keserves könnyek. Istenem!!! Csak ezt ne!!! Nem veheti el!!! Szeretem őt!

Zokogva lerogytam a földre és kezembe temetve az arcomat könyörögtem,hogy csak egy rossz álom legyen.

-Zoe.- hallottam Conor aggodalmas hangját de kizártam őt ahogyan minden mást. 

Nem történhet ez meg! Nem veheti el tőlem ez a lány Ashtont akit annyi ideje szeretek.  Még egy év elteltével úgy is,hogy messzire elmenekültem szeretem. 

Szeretem Őt. Hagytam kicsúszni a kezem közül.

I need your love...

02.16

-Jössz velem a suli bálba?- fordított magával szembe Conor. 

-Ami azt illeti nem biztos,hogy megyek. -hajtottam le a fejemet Liz pedig elkezdett köhögni mellettem.

-Tudod mekkora buli? Ne hagyd ki. -bökött meg.

-Még gondolkozok rajta.- adtam Conornak csókot majd bementem az osztályba.

Hogy miért nem akarok elmenni vele a bálba? Nagyon egyszerű. Rohadtul honvágyam van és egyszerűen idegenek érzem magamat még most is itt. Nem ide való vagyok. Ezek az emberek teljesen mások mint én. Intelligensek,visszafogottak, nyugodtak. Na és én? Hiányoznak a srácok akikkel mindig valami balhét csaptam és kidobással fenyegettek minket az igazgató.

Azt hittem ez az érzés majd enyhül minél tovább vagyok itt de nem... sokkal erősebb lett. 

Minden este piros duzzadt szemekkel hunyom álomra a fejemet amiből van vagy 5 óra alvás... aztán reggel olyan vagyok mint egy élő hulla egyetemen meg nem tudok figyelni...

-Elmegyek. -súgtam oda Conornak mire először nem értette de később szélesen elmosolyodott és bólintott.

-Örülök. -fogta meg a pad alatt a kezemet.

Muszáj ilyen aranyosnak lennie ennek a srácnak? Sokkal megkönnyítené a dolgomat ha nem lenne az.

-Majd találkozunk?- kapott a kezem után Conor mikor már iszkoltam ki az osztályból.

-Igen. Jó tanulást. -öleltem meg majd ő megragadott és szenvedélyes csókot adott amit el is mélyített.

-Conor.-suttogtam.-Egyetemen vagyunk. -kuncogtam.

-Később.- adott az arcomra puszit majd intettem és kifelé vettem az utamat.

Ahogy sétáltam az otthonom felé a zsebembe rezegni kezdett a telefon.

-Sziaaa.- visított bele Meg így elhelyeztem kicsivel messzebb a telefont.

-Hallod csajszi hallás károsodást kapok miattad. -nevettem fel.

-De annyira hiááááányzol. -nyújtotta el mire én még jobban nevettem. -És nem csak nekem.

-Hidd el nekem is nagyon hiányoztok. -sóhajtottam.

-Mesélj kicsit magadról! Miket csinálsz? Változtál külsőre? Mi van Conorral? -tette fel a kérédseit melyeket bőségesen megválaszoltam majd szóba jött a bál és,hogy nincs kedvem elmenni úgy,hogy ők nincsenek ott.
-Gondolom ruhád sincs. -sóhajtott fel mire és felkacagtam.
-Jól gondolod.- nevettem majd tudtam,hogy most rosszallóan rázza a fejét.
Majd még vagy beszéltünk fél órát a bálról meg ami szóba került majd úgy döntöttem el kéne mennem ruhát nézni.
Me: Szia Liz ♥ Melyik üzletet ajánlod báli ruha vásárlásra?
Liz: awww jössz? nem bánod meg ☺ ha akarod elmegyek veled ;) ♥
Me: rendben :*
Liz: 5 perc múlva a saroknál...NE ÉRTSD FÉLRE!!! :D
Me: hmmm... :D nem sokára.
Felkaptam a kis táskámat és siettem a megbeszélt helyre.
-Szia. -borult a nyakamba Liz és én is boldogan átöleltem.
-Hali. -váltam el tőle. -Mehetünk? -mosolyogtam rá mire egy nagy mosoly kíséretében elindultunk.
Az utat végig csacsogtuk pasikról sztárokról ruhákról...
Előre megmondom Liznek nem lesz könnyű dolga velem. Nem vagyok finnyás csak ne tukmáljanak rám olyat ami nem az ízlésem. Pedig az eladók imádják ezt csinálni.: Ohh de csinosan néz ki benne! Igazán megérné megvennie. Mintha magára szabták volna... bla bla bla.
Már vagy az ötödik üzletbe járunk amikor én már a sikítás szélén állok.
-Zoeee. -nézz rám szigorúan Liz mivel láthatja rajtam a nem tetszést. -Itt biztos találsz. -biztat.
-5 üzlettel előbb is ezt mondtam. -morgolódtam.
Sorba nézem a ruhákat de egyiket se találom  megfelelőnek míg meg nem látom azt... egyik nő kezében van álmaim ruhája.
-Azt kell nekem. -bököm meg Lizt és a nő kezében tartott ruhára mutatok.
-Biztos találunk mást is ami tetszik. -akar elrángatni.
-Nekem az kell és kész.- pipulok be és a nő felé veszem az irányt és halom ahogy Liz nagyot sóhajt de utánam jön.
-Elnézést hölgyem,megakarja venni ezt a ruhát?-mutatok a kezében tartott darabra.
-Most szeretném felpróbálni.- mosolyog rám amit próbálok viszonozni de kordában kell tartanom magamat ki ne tépjem a körmei közül.
-Megengedné,hogy én vigyem el? Nincs már ebből a ruhából és nekem egyik se tetszik ami itt van. -nézek körül és próbálok kedves kis megsebzett kamasznak tűnni.
A nő szeme köztem és a ruha között mozgott és gondolkozott.
-Kérem. -néztem rá kiskutya szemekkel mire sóhajtott és átnyújtotta a ruhát. -Nagyon nagyon szépen köszönöm. -öleltem meg és futottam is a próbafülke felé.
-Azta csajszi ez iszonyat dögös. -mért végig Liz és én is elégedett voltam a külsőmmel.-Összes pasi kapni fog érted.-kacsintott mire jó ízűen felkacagtam.
-Köszönöm. Na jó fizessünk és lépjünk,agyamra ment már a vásárlás. -kuncogtam.
Miután beléptem a házamba biztonságos helyre helyeztem a ruhámat és ledőltem a kanapéra.
Lov: Mehetek?
Me: Várlak ♥

Nem sokára csengettek is én pedig felugrottam a kanapéról és nyitottam az ajtót.
De Conor most nem a szokásos aranyos mosollyal fogadott végig nézett majd magához húzott csókra hanem vadul a számnak esett és a falnak nyomott.
-Conor. -próbáltam eltaszítani de sokkal erősebb nálam.  -Mi bajod? -kiáltottam éles hangon.
-Kívánlak.-csókolta tele a nyakamat a keze pedig már a pólómmal játszott.
-De nem akarom. -tettem mellkasára a kezemet és úgy próbáltam ellökni.  -A rohadt életbe. -kiáltottam fel amikor egyre erőszakosabb lett. -Engedj már el!
Nem tudtam mást tenni elkaptam mellettem lévő vázát és fejbe vágtam vele Conort aki összecsuklott előttem.
Leguggoltam hozzá majd a falnak támasztottam és vittem neki vizes borogatást.
10-15 perc múlva ébredezni kezdett.
-Szét megy a fejem. -tapogatta meg hátul majd megfogta a borogatást és rémülten nézett rám. -Mit műveltem? -nézett rám elkerekedett szemekkel.
-Megakartál erőszakolni. Mi volt ez Conor? Te nem ilyen vagy!- ültem le elé.
-Pokolba, sajnálom Zoe. Kérlek ne haragudj. -nézett a szemembe amibe könnycseppek gyűltek. -Én nem akartam. -most már lefolytak az arcán.
-Semmi baj. -sóhajtottam. -Elmeséled? -bújtam oda mellé mire elkezdett mesélni. Lényeg,hogy a haverjai bedrogoztatták...idióta barmok.

Boldog Új Évet!!!

BÚÉK!!!

Boldog Új Évet kívánok minden kedves olvasómnak és sikerekben gazdag új esztendőt ♥
Legyetek jók olvassatok/"tanuljatok" sokat. ♥
Köszönöm,hogy olvassátok még a blogomat és a véleményeket pedig külön megköszönöm hisz az ösztönöz leginkább ♥
Köszönöm♥
 BÚÉK ♥
#2016
Milyen évet hagytatok magatok után? :) :* Ha valakinek nem volt a legjobb annak kívánom,hogy 2016 az ő éve legyen!!! <3