Epilógus

02.65

SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,

VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..

FEKSZEL; párnák között könnyekkel,

ALSZOL; magány közt a sötétben.

ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,

KELSZ; úgy hogy még mindig egyedül élsz.

REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,

CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.

ÉLSZ; úgy hogy már ő nem él!!!

2 évire rá,hogy megszületett szemünk fénye szeptember hatodika életünk legkegyetlenebb napja.

A tölgyfánál állok ami oly sokat jelentett Zoe számára,sokkal többet mint ahogy egy ember rá néz egy fára. Ezzel a fával nőtt fel élte meg gyermekkori álmait és vágyait. De mégis fa melyet ő úgy szeretett nekem a legszörnyűbb álmom köthető hozzá. Elvesztettem őt. Életem dőlt össze mikor karjaimban esett össze és többet nem nyitotta ki gyönyörű szemét. 

Ünnepeltük az első találkozásunkat,megleptem a tölgynél,hogy mégis csak itt elevenítsük fel az emlékeinket. Ragyogott az arca. Teljes mértékben boldog volt és élvezett minden pillanatot. Egyszerűen gyönyörű volt. Még annyi év után is úgy tudtunk egymásra tekinteni mint az első találkozásnál.

A fűben üldögéltünk és nevettünk hajunkat a szél kócolta de egyszer csak elhalt a hangja... és soha többé nem nyitotta ki újra. És akkor már tudtam,hogy soha többé nem hallom édesen csilingelő hangát. Infarktust kapott. Később tudtam meg,hogy sejtette,hogy baj van mert az orvosa elmondott mindent de nem tudta megállapítani még akkor. Most egyedül ülök itt a tölgynél a hideg szél miatt mardossa az arcomat a könnyeim. Még mindig nem dolgoztam fel. Sose fogom tudni. Ő nem csak a legjobb barátom, szerelmem és a feleségem hanem a lányom édesanyja volt. Úgy imádta a gyermekét mégse lehetett vele eleget. 2 éve mindössze ennyi ideje volt,hogy a lányával legyen. Kegyetlenség. És nekünk is. Sose leszünk már egy család.Nélküle nem. Ha nem lenne Scarlett valószínűleg Rómeó és Júlia történetében esnénk de nem tehetem meg a lányommal. Csak én maradtam neki. Szüksége van rám. És ha egyszer majd felnő elmondhatom milyen fantasztikus anyukája volt mennyire szerette és mennyire sajnálja,hogy nem lehet részese az életének de fentről figyeli és vigyázz rá. 

-Apuci minden rendben? -halom meg édes gyermeki hangját Skynak. Ez az egyetlen dolog ami még életben tart. 

-Persze kicsikém,csak kicsit gondolkodok. -mosolygok rá majd nyomok egy puszit az arcára ő pedig vissza rohan a nagyiékhoz.

Igazából ha rá nézek csak is Zozzet látom. Az arca a szeme a haja mind az övé. Ha rá nézek minden emlékem eszembe jut ami most maró érzéseket táplál. Már megint sírok. Mióta meghalt némán és magamba roskadva sírok. Minden rá emlékeztet. A barátaink a ház a takaró illata és a kislányunk. 

Annyi mindenen mentünk már keresztül annyi rossz még is a jó dolgok voltak azok amik megmaradtak. De a halála az nem. Még is minden nap látom  magam előtt halott élettelen testét és hallom ahogy kiabálok neki,hogy ne hagyjon itt, maradjon velem. Velünk. De neki már más dolga van. Fentről vigyázni ránk. És egy nap majd újra egy egész család leszünk.  

-Soha se foglak elfejteni Zoem. Mindig a te szíved a te véred bennem fog dobogni és folyni. Mert a te szíved az enyém és az enyém a tiéd amit magaddal vittél. Szeretlek drága Zoe Irwin.

Egy barátság mely szerelemmel végződött!

I need your love...

02.64

Kellemes nyári levegő csap meg minket mikor Scarlett után rohanunk mert fürge lábai futásra kényszerítik. Ashtonnal szinte ebből áll az egész napunk de egy percet se bánunk. Amíg vele és együtt lehetünk minden pillanat egy öröm és egy kincs. Scarlett nem sokára betölti az 1 élet évét és már ez is kész hihetetlen számunkra mikor nőtt meg ennyire. Emlékszem a sok fájdalomra amikor még a hasamban volt majd mikor világra hoztam,a sok alvatlan estét amikor Ashtonnal felváltva próbáltuk elaltatni. Amikor megtanult mászni, enni úgy,hogy nem mind rám került és megtanulta kimondani anya és apa. Életem legmeghittebb pillanata. 

Olyan sok minden történt egy év alatt,hogy szinte fel se lehetett ilyen gyorsan fogni. Ami engem illet érzem,hogy nincs minden rendben. Ashton és a többiek elől próbálom elrejteni mikor fájdalmaim vannak mert nem akarom őket ijesztgetni és,hogy állandóan figyeljenek. Az orvosom nem tudja megállapítani mitől szúrhat a szívem de minden este és reggel imádkozom,hogy éljem meg a holnapot. Nem kellemes de amíg a családommal tölthetem az időt nem érdekel. Ők a legfontosabbak.

A fürdő szobában vagyok mikor újra rám tör egy fájdalom a szívem tájékán és próbálom,hogy elmúljon de sehogy se akar. Aggódom, főleg,hogy tudom nem sokára jönnek a srácok meg Megan.

-Kicsim megjöttek a skacok. -kiált fel Ash mire mérgemben szitkozódom majd leszólok,hogy mindjárt megyek. Ashton hihetetlen jó apa. Imádja a gyerekét és a családját. Olyan apa akit mindig is akartam a gyerekem mellé akire majd felnézhet és tudja mindig számíthat rá.

Iszok a csapból a vizet ami némileg segít is majd lesétálok a nappaliba és épp nyílik az ajtó.

Scarlett vidáman felsikít és rögtön Luke nyakába ugrik de hamar mindenkire átmászik.

Ash mellém sétál és megfogja a kezemet és megölelgessük a barátainkat. A kettőnk között lévő érzelmek szererem nem enyhült nem tűnt el. Most már nem mint szerelmesek hanem mint egy család szeressük egymást és imádom ezt az érzést.

Megan agyon csókolgassa Skynak (becézés) arcát mire ő csak nevet majd mikor Calum is megcsinálja ugyan ezt ő csak egy nyelvnyújtást kap. 

-Ejnye Sky nem szereted Calum bácsit?- néz szomorúan Scarlettre aki elmosolyodik és egy igazi cuppanós puszit nyom az arcára.

-Irigységre méltó családot alapítottak. Gratulálok. -kócolja össze a hajamat Mike mire csak felnevetek.

-Nem bonyolult a titka de erre majd ti is rájöttök. -mosolyog Ash és csókot nyom az ajkaimra. 

Sky oda rohan hozzánk átöleli a lábunkat mire Ash felkapja és a családi asztalhoz ülünk.

Talán mindenki ilyen életről álmodik ami megadatott nekem. És én semmiért se cseréném le.

I need your love...

02.63

Barátok,szülők és rokonok is mind piros szemekkel jöttek be és ugrálták körbe Scarletett.

Mindenkinek boldogságot okozott ez a kis csöppség de főleg nekünk. Még mindig csodálattal figyeljük a babánkat aprócska ujjacskáit, apró testét és gyönyörű arcát és örökké a legszebb emlékem lesz a sok közül.

-Olyan gyönyörű mint az anyukája. -suttogja fülembe Ash és kicsink arcát simogassa. 

A legtöbb dologban rám ütött de a szája az Ashtonné és a szemünk az egyezik az övével. Ő az ötvözetünk.

Megan sikongatása tölti be a szobát és megkér,hogy meg foghassa-e Scarletott. Boldogan bólintok majd mindenki kezén végig jár.

Boldogsággal tölt el,hogy ennyien szeretik és támogatnak minket.

De nem sokára bejön a nővér és búcsút kell vennünk a kicsinktől míg megfigyelik nincs-e valami betegsége.

Intek pápát neki majd Ash segít felöltözni és elkészülődni. Mikor felkelek az ágyról megszédülök és az ágyba kapaszkodom meg nehogy össze essek.

-Minden rendben?- néz rám aggódó tekintettel Ash mire mosolyogva bólintok.

-Csak kimerültem.-bújok hozzá és kereknek érzem az életemet.

Mindent megfogunk adni Scarlettnek amire csak szüksége lesz és boldog egészséges családban fog felnőni tele olyan emberekkel akik őszintén fogják szeretni.

I need your love...

02.62

A reggelemet sikítással kezdtem ahogy ezen a héten minden nap. Picúr nagyon bele jött,hogy okozzon még nagyobb fájdalmakat.

Ashton kómásan felkelt majd elvette a komódon lévő poharat és átnyújtotta amit hálás mosollyal nyilvánítottam ki.. 

-Újabb fájdalmak? -simogatta a hasamat. -Nem akarsz bemenni a kórházba,hogy megnézzék minden rendben van-e? 

-Nem rohangálhatunk mindenért a kórházba. -sóhajtottam. -Lehet,hogy ez tök normális.

-Nem ijesztgetésnek de tudod,hogy koraszülött lesz és az nem mindig megy simán. -néz a szemembe mire felnyögök.

-Ezzel nem segítesz. -fújom ki a levegőt de akkora görcs lesz rajtam úrrá,hogy csak kapkodni tudom a levegőt.

-Na jó nem várok tovább. Várj itt. Mi kell a kórházba? -válaszolnék de nem bírok a könnyeim megállíthatatlanul csurognak és már nem fájdalom hanem a félelem uralkodik el felettem. Mi van ha baja lesz a kicsinek?

8. hónap elején járok azaz egy hónap... nem lesz semmi baj Zoe... lehet,hogy még meg se születik.

Hallom,hogy Ash Megannal beszél telefonon majd elköszön leteszi és segít felkelni.

-Megan majd  minden fontosan behozz utánunk. -Ash hangját már alig bírtam felfogni annyira eltompítottak az érzések. Behunytam a szemem és átadtam az irányítást Ashtonnak.

***

Mikor újra magamhoz tértem ismeretlen ágyon feküdtem és hangokat hallottam. Lassan kinyitottam a szememet majd rájöttem,hogy már a kórházban fekszem és a gépek csipogása az a kellemetlen hang.

Pillantásom Ashra tévedt aki komoly tekintettel figyelte az orvost. Valószínűleg megérezhette,hogy nézem  mert rám kapta a tekintetét és hozzám sietett.

-Minden rendben a kicsivel? -cirógattam meg a hasamat.

-Igen. -mosolygott Ashy adott csókot a számra majd a hasamra.

-Szeretlek titeket.- szorította meg a kezemet és befeküdt mellém.

-Mi is téged. -öleltem át már amennyire megengedte a hasam.

-Meddig kell bent maradnunk? -érdeklődtem.

-2 napot még megfigyelnek mert már eléggé kivagy tágulva és arra számítanak ma vagy holnap megszülsz. -válaszom csak egy bólintás volt.

Csak pihenésnek szántam de alvás lett végül mikor lehunytam a szememet. A terhesség tényleg lefáraszt.

Arra keltem fel,hogy irtó melegem van és még a lábam között is izzadok. 

-Ash.- mocorogtam.- Kinyitod az ablakot,nagyon izzadok. 

-Kicsim hisz nyitva van és egy izzadság csepp sincs rajtad. -simított végig a homlokomon mire kipattantak a szemeim és rémülten meredtem rá. 

-A francba Ash, JÖN A BABA. -kiáltottam idegesen mire rögtön felugrott és futott az orvos után.

Mikor már az orvossal az oldalán jött be a fájdalmam megkétszereződött,úgy lihegtem akár egy kutya.

-Kezdődik a szülés.- kiabálta az orvos mire megjelentek a nővérek és neki láttunk életre hozni a picúrt.

Ashton hűségesen és bátran fogta a kezemet és szemei csillogtak a boldogságtól akárcsak nekem.

***

Teljes erőmből nyomtam és sikítottam,de megérte. Egy kisbaba sírt fel mikor kibújt és a nővérek rögtön betakarták majd elmosolyodtak. A mi kisbabánk.

Ashton még szorosabban fogta a kezemet és lepillantott rám.

-Kislány. -virult ki a nővérke és átnyújtotta nekem a csöppséget.

Mikor a kezembe adta hangos zokogás tört ki belőlem és el se hittem,hogy tényleg a kezemben tartom a közös gyerekünket.

Ashton megfogta aprócska kezét és láttam,hogy az ő arcát is a könnyek mossák.

-Megcsináltuk baby. Itt van. -nevetett fel Ash és csókot nyomott a picúr és az én fejemre is.

-Isten hozott Scarlett Irwin. -nyomtam csókot aprócska fejére.

I need your love...

02.61

Minden sínen van jelenleg. A babánk szépen fejlődik és növekedik bár amiket kivált belőlem már nem olyan fényes. Zabálok mint egy disznó a srácok nem győzik vásárolni nekem a kaját főleg az uborkát és a nutellát. Lassan akkora leszek,hogy ki kell cserélnünk az ajtót is. Na jó csak nem, az borzasztó lenne.

-Te pindur,anyu annyit eszik miattad,hogy lekörözi még Mike-ot is. -nevet fel Ash és tovább simogatja a hasamat. A terhesség alatt a legfőbb hobbim az evés lett és az ahogy Ashton kényeztet engem és picurt. 

-Ha megszületsz ne feledd kihívlak kaja versenyre. -röhög Mike mire mindenki felnevet.

-Zoe szerintem rá kéne nézned Meganra mert ahogy látom már a második weboldalt vásárolja fel. -röhög Cal ahogy Megant nézi szorgalmasan.

-Pofa be Hood. -vág oda neki Meg.

-Jó van na és auu.- simogatja meg a kezét.

-Gondolkodtatok már neveken? -néz ránk Hemmo mire Ashtonnal rávágunk két különböző nevet.

-Matthew- vágom rá Ashton pedig a Scarlett nevet.

-Már csak  a nemet kéne tudni. -néz fel a gép mögül Megan.

-Meglepetésnek szeretnénk.- mosolygok rá Ashra aki bólint.

-Jaj ne csináljátok már. Annyi sárga ruhája lesz,hogy csak na. -morgolódik Megan.

Már a 2. hónapban járok ami még fizikailag annyira nem emészt fel és fáraszt le. 

Felcammogok az emeletre majd beállok a tükör elé és a hasamat simogatom. 

-Már mindenki vár téged kis manóm. Akár kislány vagy kisfiú te leszel a legszebb és a legerősebb a mi szemünk fénye.  Apa és anya már most imád. -mosolygok a tükörbe majd a hasamra.

Egy kéz cirógatja meg a hasamat és máris egésznek érzem magamat. Egy családnak. Hátra hajtom a fejemet Ashton vállára aki a nyakamat puszilgatja. 

Picur rúg egyet amitől fájdalom hasít végig de gyorsan le is csillapodik a fájdalom.

-Úgy érzem,hogy pindúr nagy focista lesz. -hajol le a hasamhoz és elkezd hozzá beszélni ami mindig megnyugtatja a kicsit.

*5 hónap*

Picúr egyre nagyobbakat rúg ami egyre nagyobb fájdalommal is jár. A kedvem is egyre ingadozóbb ami csak a fiúkra nézve sajnálom mert ilyenkor nehéz elviselni egy nőt.

A hasam szépen kigömbölyödött amitől már nehezen mozgok és hajolok de amúgy se engedik a többiek. Eleinte még élveztem,hogy lesik minden kívánságomat de most már kezd elegem lenni. Kiszolgáltatottnak érzem magam és ha nem is kihasználás de nem szeretem őket ugráltatni.

-Auuu. -sikítok fel mikor egy újabb rúgástól könny gyűlik a szemembe.

A babánk sajnos kora szülött lesz amitől félek hisz bármilyen következményekkel járhat.

-Bemenjünk a kórházba? -néz rám Ash mire megrázom a fejemet.

-Csak gyere ide.- intek magam mellé mire rögtön jön és lábára fekteti a fejemet.

-Aggódok érte. -simogatom a hasamat.

-Én is de bíznunk kell benne,hogy semmi baja sem lesz. -csókolja meg a homlokomat.

-Rendben. -bólintok majd ásítok és már tudom,hogy nem sokára elnyom az álom.

I need your love...

02.60

/Zoe szemszöge/

Mikor megláttak a barátok,szülők sírva vettek az ölelésükbe és nem szóltak semmit csak öleltek. Hiányoztam nekik. Ahogy ők nekem.

-Készen állsz? -mosolyogtak rám a skacok és félve de bólintottam és becsengettem a házamba. A házunkba.

Pár másodperc múlva nyílt az ajtó és egy összetört Ashtonnal találtam magam szemben.

-Van valami... -kezdett bele de mikor tekintete rám siklott könnyeit kitörölte a szeméből pislogott párat,hogy jól lát-e.

-A francba is Ashton ő az. Itt van. -mordult fel Luke mire Ashtonnak se kellett több és sírva felkapott a levegőbe. Itt tört el nálam is a mécses.

-Szerelmem. -szorított még szorosabban magához. Félt,hogyha elenged újra elveszít.

Mikor letett zokogva a nyakhajlatába bújtam és csak öleltem ahogy bírtam.

-Ne haragudj kicsim. Sose csaltalak meg és nem terhes tőlem. -suttogta a fülembe mire kicsit elhajoltam és a szemébe néztem.

-Tudom Ash. Tudom. -simítottam végig borostás arcán mire ő végig csókolta ujjhegyeimet de mikor a szemembe nézett nem vártunk tovább és újra fellégezhettem csókja által. Csókunkban benne volt a félelem a szerelem az elvesztés. Nyelve bejutást kapott és heves táncot jártak egymással és nem akarták elengedni a másikat soha többé.

-Annyira szeretlek.-súgta ajkaimra mikor elváltunk.

-Annyira hiányoztál.-csimpaszkodtam még erősebben a nyakába.

-Na jó mi most lelépünk de nem sokára még láttok. -nyomott puszit arcomra Megan majd a többi srác és távoztak.

Ashtonnal töltöttem az egész délutánomat vagy csak beszélgettünk összebújva vagy csipkelődtünk egymással. Nem hoztuk fel a történteket. Felesleges lett volna. Szenvedtünk eleget miatta.

Majd 5.30 kor Megan beállít hozzánk mosolyogva néz minket de a következőkben hozzám vágja a ruhákat.

-Öltözz.- mosolyog rám mire én felvonom a szemöldökömet. -Megyünk az orvoshoz.

Ashton nagyot nyel majd rám néz.- Mehetek? -kérdését halva felnevetek. 

-Te bolond, ez természetes,hogy ott leszel. -csókolom meg.

-Akkor hip-hop öltözzetek. -majd távozik a szobánkból.

-Ash félek. -nézek fel rá miközben veszi fel a nadrágját.

- Ha tényleg terhes vagy ne aggódj a picurnak semmi baja nem eshet. -simít végig a hasamon majd nyom rá egy puszit. Ettől a tettétől arra vágyom bárcsak az lennék mivel fantasztikus apuka lenne Ashtonból.

Kézen fog mikor elkészülünk majd szólok Megannek,hogy indulhatunk.

Fél óra múlva meg is érkezünk az orvoshoz és az idegesség eluralkodik rajtam. Még bele se gondoltam. Jó anya lennék egyáltalán? Felkészültem egy babára? A babánkra?

-Hé ne izgulj kislány,minden rendben lesz. -ölel meg Megan majd helyet foglalunk a váróteremben.

-Zoe Irwin. -szólítanak fel mire felkapom a fejemet és a nővérkére majd Meganra nézek aki csak vigyorogva rám kacsint. Ez a nő személy mindenről gondoskodik.

Ashton szorít a kézfogásán mikor érzi,hogy mennyire izgulok.

-Itt vagyok veled. Még semmi se biztos de én örülnék egy kis Irwinnek. -mosolyog rám Ashy mire az arcom felragyog.

-Én is. -csókolom meg de csókom csak rövidre sikerül mivel a doki megjelenik mosolyogva.

Doktor utasít én pedig teszem amire kér. Elvégzi a szokásos hadműveletet majd a monitort pásztázza.

Én is oda nézek. Nem kell ahhoz orvosnak lennem,hogy lássam,hogy terhes vagyok és még pedig már pár hetes mivel a pindúrnak már látom a körvonalát.

Ashton fogja a kezemet és látom a csillogást a szemébe amikor ő is felfedezi a kicsinket. Hálás és büszke és hihetetlenül boldog ahogy csak én. Remek család leszünk,érzem.

-Hölgyem ön már a negyedik hetet járja és gondolom látják a kisbabájukat. -majd rá mutat a képernyőn a kisbabánkra. Könnyeim elerednek az arcomon bár nem szeretnék előttük sírni de már késő. Anya lettem. A mi kisbabánkat hordom a szívem alatt. 

Ash letörli a könnyeimet de látom,hogy ő is legszívesebben sírna az örömtől. 

A nővér és az orvos mosolyogva néznek majd közlik,hogy mikor kell újra eljönnöm és elmondja még a szükséges dolgokat amiket tudnunk kell.

Amint kilépünk a rendelőből Ashton felkap és megcsókol.

-Szeretlek. -vigyorgok rá mint a tejbe tök.

-De még én. -nevet és még forgatna de Megan elkezd köhécselni.

-Tényleg irtó aranyosak vagytok meg örülök mint ti, de beavatnátok,hogy mi van? -néz rám majd Ashra.

-Terhes vagyok. -sikítom mire Megan boldogan a nyakamba ugrik.

-Úgy tudtam. -tapsikol és megöleli Ashtont is.

-Én leszek a keresztanyja, a pótanyja a bérmaanyja és az összes ami létezik. -kurjongat Meg mire Ashyval nevetve nézzük a produkcióját.

-Na újságoljuk el a fiúknak is. -mosolyog Ash és elindulunk a srácokhoz. Na itt lesz aztán veszekedés...

I need your love...

02.59

A napok csak telnek és se a barátok se egyik szülő se találja Zoet. Mindenki aggódik érte és este azzal hajtja álomra a fejét,hogy bajban van Zoe de ők nem tudnak neki segíteni.
Ismerik, inkább az utcán alszik minthogy beállítson valakihez és magyarázkodnia kelljen,hogy mi történt.
Zoenak állapota napról napra romlik. Az a pár apró ami nála volt mára már elfogyott így enni és innivalóra se futja. Fél. Rettentően fél. Sejti,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg terhes. Nem akarja elveszíteni a babáját. A babájukat. Csak az ő makacssága miatt vajon megéri ezt tenni? Tudja jól,hogy nem.
Magányos. Hiányzik neki a szülei akik mindig gondoskodtak róla a barátai akik mindig mellette álltak és Ashton aki szerette őt és akit ő is szeretet.

/Luke szemszöge/
A mai napot is 4 órakor kezdtem elkészülődtem és folytattam a keresést. Nem tűnhetett el ennyire. Valahol lennie kell és ma megtalálom.
Ashton is teljesen kivan akadva, nem hibáztatom. Most nem ő tehet a történtekről. Bár arról nagyon is tehet,hogy beengedte Anabellt a házukba. Ott rontott el mindent.
Ha Zoe pedig tényleg terhes sürgősen orvos kell neki hisz nem értek az ilyen dolgokhoz de jó nem sülhet ki belőle ha nem nézi meg senki.
Silver St. utcába kanyarodok be ahol sok a fa bokor, és az emberek szívesen járnak ide gondolkodni vagy csak pihenni. Itt kell lennie. Érzem.
Minden apró zugot meglesek,minden bokor tövét míg meg nem látok egy ismerős fekete cipőt az egyik bokornál. Elkezdek felé rohanni és mikor meglátom Zoe fájdalmas, elfáradt arcát lerogyok hozzá és ölembe kapom és válla rázkódik a sírástól.
-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -adok puszit a feje tetejére és nyugtatásképpen a hátát simogatom.
Mikor hallom,hogy légzése megnyugszik és már nem sír kicsit elhajolok tőle és a szemébe nézek.
-Ashton nem csalt meg!!! Ne mondj semmit hallgass meg először rendben? -nézek rá szigorúan majd kis idő múlva bólint.
Elkezdem neki mesélni az egész sztorit, onnantól,hogy elrohant és mi megérkeztünk.
-És másnap elmentünk ahhoz az orvoshoz aki ebben az egészben részt vett. Tudtuk,hogy nem elég neked ha szavakba elmondjuk ezért elmentünk a főorvoshoz aki írt egy rendes papírt miszerint Anabellnek semmi köze se volt testileg Ashton Irwinhez!!! Sajnos nincs nálam az a papír de... lefotóztam. -gyorsan előkapom a telefonomat és kikeresem a képet és Zoe orra alá nyomom aki csendben ül és gondolkodik.
Hirtelen felnéz rám a képernyőből és felzokog és azt mondja: -Szeretem őt!
-Ő is szeret téged Zoe. Elhiszed ugye? -nézek rá mire bólint.
-Tudom. -mosolyodik el szelíden és szorosan magához ölel amit viszonozok is. -Mindenki érted aggódik. Gyere nyugtassuk meg őket. -felpattanok és magammal rántom Zoe-t is.
-Légyszíves Ash legyen az utolsó. -fogja meg a kezemet és már el se engedi.