036.

036.

~Ashton szemszöge~

-Ha ezt szeretnéd ám legyen. -bólintottam majd elhagytam a termet. Ideges voltam és zaklatott. Sose voltam jó a döntések terén...
Tudom, mindig lennie kellene kezdetnek, egy meghatározott pillanatnak, amikor az ember még megváltoztathatja az események folyását. Egy útelágazásnak, amelyhez gondolatban vissza lehet térni: "Ha másképp cselekedtem, ha mást választhattam volna. Ha a szívemre hallgattam volna, és nem az eszemre?" 
Mély levegőt vettem lesétáltam a csarnokba és idegesen toporogva vártam Zoe-ra. Pár perc múlva beléptek az ajtón és amint meglátott Zoe boldogan a nyakamba vetette magát. Bárcsak ne kéne döntést hozni. Bárcsak jól döntenék...

~Zoe szemszöge~
Amint megláttam Asht a csarnokba boldogan a nyakába vetettem magamat. De más volt. Feszült volt és ideges. Elhúzódtam tőle majd rá néztem. A szemébe fájdalom tükröződött.  
-Srácok légyszi magunkra hagytok?-suttogta Ash mire a többiek bólintottak és elvonultak. 
-Mi történt? -arcom már sápadt volt és a fehér fal megirigyelné ahogy most kinézek.
-Én tényleg sajnálom Zoe.- állkapcsa megvolt feszülve és idegességébe a hajába turkált. 
-Beavatnál már?- mordultam rá.
-Anabell azt szeretné,hogy válasszak közületek. Nem esik jól neki,hogy mindig csak veled töltöm az időt. Bár tényleg te vagy a legjobb barátom de sokáig vártam arra,hogy Anabell az enyém legyen és nem akarom elveszíteni. Ha te nem lettél volna talán nem is jöttünk volna össze soha. De szeretem Anabellt és mellette a helyem. -a szavak melyek elhagyták a száját oly mértékű ütésnek éreztem,hogy kezdtem elveszíteni a kontrollt. A szavak ólom nehezékű súlya a mélybe tiport. Ashton döntött. Anabellt választotta. Nagyot nyeltem,hogy megtudjam fékezni a felgyülemlett könnyeket de semmit se segített. A könnyeim patak szerűen zúdultak le az arcomon majd még utoljára bele néztem Ashton szemébe melyet talán már sose látok. Mivel én is döntést hoztam. 
Nem voltak szavakra szükség, nem is jött volna ki egy árva szó se. Nem ordítom le a fejét nem vallok neki szerelmet vagy vallom be,hogy számomra mit jelentett Ő. Valószínűleg nem tudja mi az,hogy valakire várni. Mert én viszont igen. Amikor megismertem egy csodával gazdagodtam. Vele. Olyan Csodával, aki csodát varázsolt az életembe. Azon a napon, amikor én is megláttam a fényt.
De elvesztettem azt a fényt. Elvesztettem a reményt. Elveszítettem Őt akit annyi éven át teljes szívemből szerettem ha ő nem is viszonozta. Mert számomra ez jelentette az igaz szerelemet. 
Beszipogtam a levegőt letöröltem pár könnycseppet majd tettek,szavak nélkül megfordultam és elhatározottan kiléptem az életéből. Sokáig vártam talán túl sokáig de mostanra rá döbbentem. Tovább kell lépnem és újra kell kezdenem mindent. Nélküle. 
Csendben csinálom majd. Olyan csendben sétálok ki az életedből, hogy ne halld a szuszogásom, ne sejtsd a távozásom. Az űrt, amit előbb te keltettél bennem, most majd én hagyom itt magam után.

035.

035.

Másnap...

Hogy mire keltem? Duda szóra és,hogy az egész szobám attól zeng. Megdörzsöltem a szememet és körbe néztem a szobámba,hogy kit üssek le a párnával de senki se volt bent.

Morgolódva felkaptam egy fekete szaggatott farmert és egy bordó ujjatlant majd leindultam a nappaliba.

Miután leértem az összes haragom elszáll és mosolyogva néztem az előttem álló emberkéket. 

-Boldog Születésnapot Zoeeee. -kiáltotta egyszerre Luke, Megan, Calum és Mike. 

-Awww köszönöm srácok. -ölelgettem meg őket és körbe néztem a házba ahol fent díszelgett egy 20 szám és minden ki volt díszítve. 

-El se hiszem,hogy 20 lettél. -borult a nyakamba Meg. -Ashton a suliba fog felköszönteni. -mosolygott rám mire bólintottam.

Mindegyiküktől egy személyes ajándékot kaptam amit jól tudtak,hogy nagyon megfog hatni. 

Anyáék is mielőtt elindultunk volna suliba betoppantak nagy szatyrokkal és szorosan megölelgettek és elhalmozta jó kívánságokkal. Különleges lesz a mai nap?

~Ashton szemszöge~

Csak reménykedni tudtam,hogy Zoe nem haragszik meg,hogy nem voltam ott reggel de még mindig az ajándékát készítem. Egy fényképes album tele a kedvenc pillanatunkkal emlékeinkkel. Mikor az utolsó lapra is bekerült a kép boldogan csuktam be és vizslattam az eredményt. Ennek tuti,hogy örülni fog és már előre látom ahogy boldogan a nyakamba ugrik és örömkönnyeket hullat. 

Hamar beértem az iskolába és Anabellt kerestem fel,hogy mondjon véleményt,normál esetbe természetesen Megant kértem volna meg de őt most nem lehet. 

-Szia drágám. -üdvözöltem egy csókkal. -Megnézed Zoe ajándékát? - mosolyogtam rá mire bólintott. 

Mikor végig lapozta mosoly helyett undort láttam az arcán. 

-Szerintem azért nem lett ennyire rossz. -utaltam arc kifejezésére. Anabell egy nagyot sóhajtott és arra kért amitől mindig is tartottam. 

-Ash most már döntened kell. Velem maradsz vagy Zoe-t választod. Most már nem tűröm tovább. Válassz én vagy Zoe. - arca komoly maradt és egyenesen a szemembe nézve mondta ki a leutálosabb szavakat amik csak léteznek. A szívem majd megszakadt de tudom ki mellett kell maradnom. 

Vajon kit válasz Ashton? Marad a barátnőjével aki csak trófeaként tekint Ashtonra vagy a másik lányt válassza aki teljes szívéből szereti. 

034.

034.

Másnap...
Reggel az életkedvem a béka segge alatt van. Egy tantárgyra se készültem mi több ma éppen fizikából írunk amiből persze,hogy sík hülye vagyok.
Bele rúgok dühömbe az ágyba de arra nem gondoltam,hogy nekem fog fájni és nem az ágynak. Pár sort még szitkozódtam majd dühöngve letrappolok a konyhába és csak annyira voltam otthon,hogy elköszönjek a szüleimtől.
A szokásos sietésemet megzavarja az előbbi történés következményei...rohadtul fáj a lábam és csak bicegni bírok a lábamon. Ránézek a telefonom órájára és rémülten veszem észre,hogy 3 percem maradt beérni és még csak hol vagyok.
10 perc késéssel beérek fizikára a homlokomról gyöngyöznek az izzadság cseppek és a tanár szúrós tekintete se segít.
-Hol maradt Mr.Stewart? Tudja,hogy ma dolgozatot írnak. -morgott rám a tanárnő mire csak felsóhajtottam.
-Igen tudom és sajnálom csak történt egy kis baleset a lábammal. -vallok igazat.
-Foglaljon helyet ha nem sikerül befejeznie a dolgozatot vessen magára. -nyújtja át a papírt.
Arcom görcsbe rándul és idegesen foglalok helyett. Ránézek a dolgozatra átfutom szememmel a feldatokat ahova definíciót kell írni oda kanyarítok pár sort majd be is adom a dogát. Hibáztathatnám egészért Ashtont de fölösleges. Ha nem hagyom levegőhöz jutni már csak nem fogom a segítségét kérni...
Végre kicsöngetnek és mivel a következő óránk is itt lesz nem kell mennem sehova.
-Zoe miért nem írtál,hogy segítsek fizikában?-Ashton értetlen arccal nézz rám. Zoe csillapodj le ne legyél pávián.
-Tudod én kértelek csak velem ellentétbe elküldtél melegebb éghajlatra,hogy hagyjalak levegőhöz jutni és ne csak velem foglalkozz. Te írtad,mit szerencsétlenkedsz? -szemébe nézve dühöngtem de az értetetlenség még mindig ott volt rajta.
-Én ilyet nem írtam neked.- vakarta meg a fejét és elővette a telefonját. -Látod? -tette elém amikor az utolsó sms üzenetünk bukkant elém.
-Akkor ez mi? -vettem elő én is és felé mutattam a képernyőt.
-Sziasztok. Zoe minden rendben a lábaddal? Eléggé sántítasz,szerintem menj le a suli orvoshoz. -Anabell gondoskodó tekintettel meredt rám és küldött felém egy mosolyt.
Bólintottam majd szó nélkül le léptem faképnél hagyva Ash és az előbbi beszélgetésünket. De neki tényleg nem mutatta az üzenetet és arcvonásai is őszintének tűntek,hogy tényleg  nem tudja miről van szó.
Miután a suli doki ellátta a lábamat és bekötözte írt nekem egy engedélyt,hogy engedjenek haza.
-Pihentesd a lábadat esetleg borogasd és holnapra már szépen lemegy a púp és már nem fog annyira fájni se. -mosolygott rám mire bólintottam és elvettem tőle a papírt.
-Köszönöm. Viszlát. -intettem.
-Hova mész? -került elém 4 ijedt arc Megan,Luke,Calum és Mike társaságában.
-Doki haza küldött,hogy pihentessem a lábamat. -kanyarítottam egy gyenge mosolyt.
-Suli után át menjünk? -kérdezte Luke és Ash is oda jött hozzánk.
-Bocs de én nem tudok. Anabellel megyünk FOB koncertre.- mosolygott Ash de az arcomból a vér is kiszökött. Szép, még 1 hónapja úgy volt,hogy én megyek vele erre meghívja rá a csaját aki nem is szereti és szerintem nem is ismeri őket úgy,hogy nekem nem is szól csak az utolsó pillanatban.
-Minden rendben? -nézz rám aggodalmas tekintettel Megan mire egy aprót bólintok.
-Mennem kell. -intek nekik és megfordulok és az ajtó felé veszem az irányt mire pont becsöngetnek.
Ha nem fájna a lábam sírva rohannék haza de amiért ez gyakorlatilag lehetetlen némán sétálok az utcán a könnycseppjeimmel. Az eső is elered ami normál esettbe felcseszne de most kimondottan örülök neki. Kellemes eső illat lenyugtat és az könnyeimet se látja senki.
Régen olyan más volt minden. Nem sírtam miatta. Szerettem de nem okozott fájdalmat... Nem rázott le egy olyan csaj miatt akit még aligha ismer igazából. És nem felejtett el engem.
Hiányzik a régi Ashton a régi szép idők...bár akkor se viszonozta az érzéseimet de tudtam,hogy fontos vagyok neki.

033.

033.

~Anabell szemszöge~

Az este hihetetlenül jó volt. Ashton szerelmet vallt az a kis senkit meg eltakarítottam az útból. Ashton egyik barátját se bírom mivel tudom mennyire Zashton pártik és ki nem állhatnak engem. De ez mondjuk fordítva is igaz. 

Ha pedig a drága Zoenak a mai nem lenne elég van még pár ötlet a tarsolyomban,hogy végleg szét szakítsam őket egymástól.

~Zoe szemszöge~

Mi az,hogy nem hagyom levegőhöz jutni? Hisz ellentétben épp velem van keveset és Anabellre szánja minden idejét.

Reggel elmegyünk suliba találkozik Anabellel már vele van... ebédnél Anabellel van... szünetekben Anabell szájában van... és este valószínűleg Anabell ágyába hajtja fejét álomra... aztán,hogy még mi van ott az már engem nem érdekel. Na jó kit hülyítek? Rohadtul zavar.

Azért mert néha megkérem,hogy maradjon itt vagy mert elmegyünk  a srácokkal valahova? Ezt nevezi állandó együtt létnek? Nem csalódott vagy szomorú vagyok hanem dühös mérhetetlenül. 

A plüss játékaimat amik az ágyam szélénél díszelegnek dühömbe lesöpröm a földre és ráugrok az ágyamra. 

-Miért mindig én vagyok mindenért a hibás? -kiáltok fel  a szememből pedig lefolynak  a már jól ismert könnyek és a párnámba fúrva a fejemet zokogok. 

Lassan lecsitul a bennem tömbölő vihar és normálisan veszem a levegőt is. A düh felváltja a csalódottság és a szomorúság mely fájdalommal van megfűszerezve.

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok. 

Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet... na azt nem.

"Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elme hülyébe, az a reménytelen szerelem!"

032.

032.

~Ashton szemszöge~
Anabellnél vagyok aki épp a fürdőben tápászkodik,hogy elkészüljön végre,pedig csak egy hülye moziba megyünk. Ilyenkor hiányzik Zoe gyorsasága.
-Kész vagy már? -kiáltok be neki mert már rá várok vagy 20 perce.
-Csak most kezdtem el készülődni. Ne rinyálj már. -na persze csak most. Nem neki kell rám várnia ha  fordítva lenne megtudná milyen érzés.
-Addig inkább találkozok Zoeval majd írj ha indulhatunk. -álltam fel az ágyáról de ekkor kirontott a fürdőből egyik szeme teljesen ki volt már húzva és szem festékezve másikon meg még semmi.
-Már megint vele akarsz lenni? -kiáltott fel mire össze rezzentem. Ennek meg mi baja?
-Most mi van? -nézek rá kérdő tekintettel mire feje átmegy vörösbe.
-Tudod rohadtul a cipőmben van a kis csaj. Oké,hogy jóba vagytok de én vagyok a csajod tudtommal és még is mindig vele vagy.- sikítozott én pedig legszívesebben bedugaszoltam volna a fülemet éles hangja miatt.
Sóhajtottam, majd lecsillapodva oda sétáltam hozzá és a kezembe vettem az arcát.
-Szeretlek, Zoe csak egy jó barát, te vagy a csajom. Készülj el estére meglepetésem van. -csókoltam meg mire arca olyan lett mint ha előbb nem is ordította volna le a fejemet.
-Awww imádlak.-ugrott a nyakamba és már vissza is ment a fürdőbe én pedig elkezdtem a telefonomat nyomkodni. Lesz vagy az két óra míg ő onnan kijön.
***
-Anabell már a telefonom is lemerült nem igaz,hogy nem vagy még kész. -kiáltottam be mire felmorgott.
-Ott van a töltőm. -kiáltotta ki.
Anabellnek holnap van a szülinapja így ma este meg lepem egy vacsorával mivel ő a puccos dolgok híve. Ugh...
-Ashy ide adod légyszi a telefonodat? Enyém le van merülve. -unottan oda vittem neki majd átvette és megint eltűnt.
-De siess légyszíves. -kiáltottam utána.

~Anabell szemszöge~
Miután Ash oda adta a telefonját ördögi vigyor terült el az arcomon. Most letöröm a szarvacskáját Zoe.-nak.
Zozze: Szia Ash :) Elmegyünk holnap a zeneboltba és utána segíthetnél fizika dolgozatra felkészülni. :*
Ha szememmel lehetne ölni ez a telefon már rég kinyúlt volna. Utálom ezt a kis ribancot!
Beütöttem a számát és írni kezdtem Ashton nevében.
Ashton: Szia... Figyelj hagyjál már egy kicsit levegőhöz jutni légyszíves. Mi az,hogy folyton csak veled legyek? Anabellel szinte nincs közös óránk ,hogy kettesbe lehessünk. Nem,nem megyek el veled!
Zozze: Sajnálom de ezt megmondhattad volna nekem is személyesen...
Uhhhh velejéig megbántódott. Célom sikeresen végződött. Gyorsan kitöröltem az üzeneteket,hogy még véletlenül se lássa meg Ash. Nem fogja tönkre tenni a kapcsolatunkat ez a kis cafka.

031.

031.

2 nap elteltével...

Ebben az elmúlt két napban elmondhatom,hogy egész nap csak vigyorogtam. Nem csak a sok hülyeségen amit a fiúk produkáltak hanem azért mert Ash mindig mellettem volt. 

-Ennyire azért ne vigyorogj.-nevetett mellettem Meg.

-Most nézz rá mindjárt elolvadok. -sóhajtottam és tovább meresztettem a szememet Ashra aki épp a szomszéd csirkéit akarta elkapni. -De figyeld meg mindjárt eltaknyol. -viháncoltam mert nem épp a legbiztonságosabb sárban rohangálni.

2 perc se telt el és Ashton fejjel a sárban feküdt. 

-A büdös életbe megfojtom az összes csirkét. -kiabált közben pedig próbált felállni. De újra kicsúszott alóla a talaj és vissza zuhant a sárba és a trutyiba. Megannel már nem bírtuk hang nélkül így hangos hahotázásba kezdtünk mikor egyik csirke ráült Ashton hátára és elkezdte csipkedni a pólóját. 

-Te szaros tyúk. -kiáltott fel és próbálta lekergetni magáról de csak azt érte el,hogy szanaszét csipkedte a kezét.

-Új hódolód akadt? -kiáltottam oda neki de már a könnyeim megállás nélkül csurogtak.

A másik 3 jómadár egészet felvette bár nem tudom mi lesz rajta mert annyira röhögtek,hogy a kamera nem Ashtonon volt. 

-Feladtam. Kampec. -döntötte vissza a fejét a sárba.

Próbáltam újra helyre tenni magamat és oda sétáltam hozzá,hogy segítsek neki.

Sikeresen elkergettem a tyúkot karmolás nélkül majd a kezemet nyújtottam Ashtonnak de ő nem élt vele és berántott a sárba. 

Torkom szakadtából sikítottam majd már csak azt éreztem elterülök a sárba és rám fröccsen a trutyi.

-Ezért megfojtlak te idióta.- kaptam felé de sikeresen elhajolt.

A szemem szikrákat szórt a fejem pedig vörös ködben úszott. 

Ash próbált felágaskodni de ekkor a nyakába ugrottam és hassal eltaknyolt újra a dagonyában.

Párszor belenyomtam a fejét még bónusznak majd elégedett másztam le róla és indultam el. 

-Zoe! -kiáltotta és amikor hátra néztem  már csak arra eszméltem,hogy fut utánam.

A francba!!! 

030.

030.

És  ma betöltöttem a híres nevezetes 16 élet évet!!! Nem egy ilyen szar résszel akartam megünnepelni de erre a részre jött ki ... elnézést ♥ Köszönöm,hogy olvassátok és a komizóknak pedig különlegesen köszönöm ♥ Jó olvasást ♥

Másnap...
-Mi  a szar? -kiáltottam fel amikor alattam recsegni kezdett az ágy.
-Ébresztőőőőő. -kiabált Ashton és párnával fejbe vágott. -Vissza kapod az én ébresztéseimet.
-De cseszd meg össze dől az ágy. -utaltam a nyikorgásra. -És amúgy meg hagyjál aludni. -dőltem vissza az ágyamba mire újra kezdte a manővert.
-Addig nem míg fel nem kelsz. -és már recseg is.
-Jó jó fel kelek. -kiáltottam amikor már éreztem,hogy egyre jobban mondja fel a szolgálatot a kedvenc ágyam.
-Lent várlak. -kacsintott rám majd mikor kiment zavarodottan fújtam ki a levegőt.
Tegnap még megsértve éreztem magamat,hogy nem foglalkozik velem ma meg már furcsállottam a viselkedését. Most melyikünk a nem normális?
-Jó reggelt. -nyújtózkodtam amikor leértem a nappaliba ahol Ashton nézte a Sponygyát.
-Jó reggelt kincsem. -adott puszit anya majd átnyújtotta a zabpelyhes tálamat amit boldogan vettem el és vetődtem le Ash mellé.
-Kérjél magadnak. -csaptam Ashton kezére amikor egy marékkal kiakart venni a tálamból.
-Lusta vagyok. Túl messze van. -mutatott a "távolba".
-Így jártál. -ültem arrébb,hogy messzebb legyen tőle a tálam.
-Gyerekek indulni kéne mert elkéstek. -toppant be apa majd puszit nyomott a fejem búbjára.
Feltápászkodtunk a kanapéról, elbúcsúztunk Bobtól majd intettünk és elindultunk suliba.
Egymás mellett sétáltunk az utcán majd rezgett a telefonom ami azt jelezte,hogy Ash írt sms-t.
-Most komolyan? -nevettem fel. -Itt vagyok melletted. -vigyorogtam.
Ashy:"Írjál már vissza :*"
Me: lökött vagy -_+ *röhögő smiley*
Ashy: Már megint megszólaltál... Nézz jobbra... Most.
Amint elolvastam jobbra néztem és megláttam nagy plakáton Las Vegasba tartó kiruccanást.
Me: Las Vegas? Nem is lenne rossz! ♥
Ashy: Úúú viccelsz? Legjobb hely! Kaszinók, játéktermek és bomba nők mindenhol :D :D :D
Me: Vegyél vissza haver! Ne éld bele magadat túlságosan mert nem mostanában fogsz eljutni. :D
Ashy: fogunk* jössz velem ☺ :*
Me: akkor viszont holnap már mehetünk is!!! :D
Ashy: -_- -_+
Már nem írtam vissza mivel már a suli elé értünk és a diákok úgy nyüzsögtek mint a hangyaboly.
-Zoe. -hallottam a rémült hangját mire elmosolyodtam és intettem neki,hogy megvagyok.
-Mi az félsz,hogy ha elveszek nem juthatsz el Las Vegasba? -nevettem fel.
-Nem, attól félek,hogy engem fognak hibáztatni,hogy nem tudtam kétlábas barátomra vigyázni.- arcán hatalmas mosoly terült el mire én oldalba vágtam.
-Jobb vagyok tesiből mint Ő nagysága szóval kussolj. -fenyegettem meg mutató ujjammal de csak leintett.
-Nagy dolog.- vont vállat. -Fizikából legalább nem én állok bukásra. -nevetett ki mire bevágtam a sajnálkozó tekintettemet.
-Jah sajnálom Megant. -vetettem sajnálkozó pillantást mire bambán nézett rám de én csak nevetve faképnél hagytam.
-Én rólad beszéltem. -kiáltott utánam de úgy tettem mint ha már nem hallottam volna.

029.

029.

-Köszönöm. Hihetetlenül jól éreztem magamat. -szálltam be a kocsiba mikor 5 után úgy gondoltuk ideje menni. -De azért Jupitert tényleg megvehetnénk, nagyon megszerettem és szerintem ő is engem.
-Jaj kincsem tudod,hogy megkapnád de ez nem olyan egyszerű. Nincs meg számára a megfelelő hely. És nem sokára már dolgozni fogsz, nem lesz annyi időd vele foglalkozni. -mosolygott anya majd megadóan bólintottam. Talán igaza van.
Egy hét és 20 éves leszek immár. Kicsit megrémiszt de mit tehetnék ellene. Gyorsan repül az idő,akár akarom akár nem.
Felmentem twitterre megnézni mi újság, mivel elég rég voltam már fent. A gyomrom görcsbe rándult amint elém tárult Ash és Anabell sok közös képe ami ma készült. A szememmel végig futottam a kommenteket ami volt vagy 50 is és mind dicsérő volt vagy esetleg,hogy igazán szerencsés vagy Ashton.  Sóhajtva csuktam le a laptopom tetejét és végig dőltem az ágyamon.
A semmibe meredtem az arcomat néma könnyek mosták melyek mélyebb sebet okoztak mint azt gondoltam volna.
Bárcsak volna felejtésre valami pirula vagy kapszula vagy bármi ami egy pillanat alatt elfejteti veled Őt.
Nem tudom meddig sírhattam csendben és némán mert már csak arra keltem,hogy valaki bökdös.
-Hétalvó felkelni. -szólítgatott valaki majd kinyitottam fájós szemeimet és rámeredtem Calra. -Álomba sírod magad? Most komolyan? Lépj már túl azon a seggfejen meg se érdemel téged aki ennyire vak. -háborodott fel Cal de a szemeimben csak a könnycseppek csillogtak.-Jaj te lány. -húzott magához és szorosan megölelt.
Ölelésünket csak Calum telója zavarta meg.
-Srácok már várnak. -állt fel az ágyamról és felém nyújtotta kezét amit el is fogadtam.
-Kicsit rendbe teszem magamat és már jövök is.- mosolyogtam rá és elvonultam a fürdőbe.
 5 perc után újra megjelentem majd anyáéktól elköszönve léptünk ki Calummal a házból.
-Sziasztok. -köszöntem a fiúknak és megszorongattam őket.
-Merre menjünk? -lépkedett elől Luke.
-Nincs nagyon semmihez se kedvem szóval menjünk a parkba. -ásítottam majd kérésemre elindultunk a parkba. Imádom azt a helyet.
Mikor oda értünk elterültem a fűbe és meredtem a kékes égboltra.
Néha csak csendben feküdtünk néha beszélgettünk máskor pedig túl harsogtuk az egész parkot a nevetésünkkel.
-Zozze te minek örülnél legjobban a születésnapodra?- nézett rám Ash mire a fiúk elkezdtek nevetni.
-Ennél egyértelműbb nem is lehetnél .-vigyorgott Mike.
-Öhm Anabell születésnapjáról beszélek. Csak gondoltam mivel mindketten lányok vagytok, örülne Anabell annak aminek Zoe. -vakarta meg a tarkóját Ashton. Ennél bunkóbb már nem is lehetnél Ash.
-Szép haver. -morgott Luke.
-Erről inkább a csajodat kérdezd.- pattantam fel a fűből leporoltam a seggemet majd elindultam haza.
-Mi rosszat mondtam már megint? -kérdezte dühösen Ash. Hogy is érthetné meg ha nem tud az érzéseimről. Hogy is tudhatná amikor ő is az agya helyett a farkával gondolkozik.... vagy jelen esetben csakis Anabell vezérli.

028.

028.

Nyomott volt a hangulatom egész nap,nem volt kedvem nevetni vagy fikázni csak egyszerűen csöndben figyelni körülöttem zajló dolgokat.

7. óra végével elköszöntem a skacoktól és haza vettem az irányt mivel anya megkért,hogy időbe menjek haza. 

-Sziasztok. -köszöntem be amikor beléptem majd megöleltem őket és érdeklődtem hova megyünk.

-Meglepetés. -mosolygott apa. -De vegyél azért fel egy vékony inget.

-Hmm hát rendben. -mosolyogtam majd felfutottam a szobámba elkaptam a kedvenc piros-fekete kockás ingemet és vissza siettem hozzájuk.

-Indulhatunk. -fogta meg a piknikes kosarat anya majd mentünk a kocsinkhoz.

A szüleim elől ültek míg én hátul bámészkodtam az ablakon és épp a suli előtt mentünk el amikor Ash és Anabell olvadtak egybe az egyik padon. Na klassz. 

Még vagy 20 perc kocsikázás után megállt apa egy mezőnél. 

-Ide jöttünk piknikezni? -vontam fel a szemöldökömet.

-Nem csak piknikezni. -mosolygott anya és elkezdett sétálni előre apával.

-Hé várjatok már meg.- kiáltottam és utánuk siettem majd mikor sikerült őket beérnem elállt a lélegzetem. Hitetlenségemben felsikítottam és rohantam le a dombról le a lovakhoz.
Világ életemben imádtam az állatokat és mindig is imádok közöttük lenni. Megnyugtatnak.
-Szia. Szeretnéd valamelyik lovat kipróbálni? -mosolygott rám egy helyes srác mire bőszen bólogattam. -Melyiket nézted ki magadnak? -mosolygott rám.
-Őt. -mutattam egy gyönyörű szép fekete lóra.
-Ugh ő a legmakacsabb csődörünk. Biztos vagy benne? -nézett rám aggodalmas mire én magabiztosan bólintottam és oda sétáltam a lovamhoz.
-Hogy hívják? -fordultam a sráchoz.
-Jupiter. -majd átnyújtotta  a szükséges dolgokat.
-Köszönöm. -mosolyogtam majd rá raktam a gyeplőt Jupiterre amit elég jól tűrt.
-Óvatosan. -szólalt meg a srác a hátam mögül de nem figyeltem rá.
-Figyelj Jupiter, most felülök rád. Nem foglak bántani. -simítottam végig az oldalán és a fülébe suttogtam a szavakat.
Óvatosan tettem meg minden mozdulatot nem akartam megijeszteni így mindent úgy csináltam mint a lassított filmekbe.
Meghozta a gyümölcsét a nem kapkodás mivel lassan lépkedtünk már a mezőn és egyre gyorsabban kezdtünk vágtatni.
Nem sokára már minden erejéből vágtatott én pedig újra mosolyogtam. Elfejtettem Őt, a problémákat, vagy amitől stresszes vagyok, csak az adott pillanatnak éltem. Az élettel futottam versenyt. És én nyertem...

027.

027.

-A francba suli. -tornáztam magamat ülő helyzetbe és elkezdtem rángatni  a mellettem békésen alvó Ashtont.

-Hagyjál már. -tette a fejére a párnát és aludt tovább.

-Nem hiszem el! Ash vagy felkelsz vagy kirúglak az ágyból. -kiáltottam de láthatóan nem vett komolyan mert aludt tovább.

-Te akartad. -morogtam majd megfogtam a vállánál és a combjánál és legurítottam az ágyról.

-Stewart. -kiáltott fel dühösen és gyilkos pillantással rám meredt.

-Én szóltam.- emeltem fel védekezés képen a kezemet nevetve.-Öltözz és készülődj.- csaptam a térdére majd mérgelődve felkelt a földről.

-Zoe!- szólt utánam Ash mikor fürdőbe készültem.

-Hmm? -néztem rá mosolyogva.

-Elvihetem az ágyadat?Rohadt jó benne aludni. -vigyorgott mire megráztam a fejemet.

-Nem az ágy a kellemes. -kacsintottam majd ott hagytam.

Ashtonnak és nekem sosem kellett egy óra az elkészüléshez inkább a gyorsaság hívei voltunk.
-Köszönjük a reggelit. -álltunk fel az asztaltól.
-Igazán nincs mit. -mosolygott anya majd rám nézett. -Kincsem ma időbe gyere haza elmegyünk majd valahova. -ölelt meg anya majd Ashtont is megszorongatta.
-Rendben. Szia. -intettem majd kiléptünk a meleg nyári levegőre.
-Kapj el ha tudsz. -kezdtem el rohanni Ash elől és nagyokat nevettem.
-Most komolyan? 7.35 van de te futkosni akarsz? Megártott a friss levegő? -hallottam a hangjából ahogy mosolyog.
-Záp tojás. Lassú csiga. -csúfolódtam mire felmérgedett és utánam eredt.
-De ha elkaplak csúnyán megjárod. -nevetett és egész suliig kergetett.
-Sziasztok valakik milyen éberek már kora reggel. -és majdnem neki szaladtam Anabellnek.
-Szia drágám. -csókolta meg Ashtont aki már el is feledkezett rólam.
-Szia édesem. -fogta meg Anabell kezét és már engem levegőnek is néztek.
-Akkor én megyek. -suttogtam és lehajtott fejjel kullogtam be mert még csak észre se vette,hogy elmentem.
-Szia Zoe! Ash? Nem együtt jöttetek? -kérdezte Mike mire bólintottam.
-De.- fújtattam. -Anabellel van.
-Kivel mással.- nevetett fel idegesen Cal.
-Megan. -öleltem meg legjobb barátnőmet mikor ő belépett izzadtan és kócosan az osztályba. -Veled meg mi van? Találkoztál egy csapat majommal,hogy ilyen izzadt és kócos vagy? -vigyorogtam de tudtam,hogy ő fele ennyire se tartja viccesnek.
-Gyere a mosdóba. -ragadta meg a kezemet.
-Na mesélj. -mosolyogtam de amikor  rám nézett tudtam,hogy amit mesélni fog abban én is szerepelek.
-Ugye ismered Biancát? 12.a tanulója és Anabell legjobb barátnője... ma reggel nálunk volt mert a szüleink ismerik egymást és anyának hozott valamit majd míg anya papírokat töltötte én elbeszélgettem Biancával. Persze,hogy szóba hoztam Ashton és Anabell kapcsolatát és mondott egy érdekes dolgot. Anabell rohadtul féltékeny rád. Tudja,hogy milyen szoros a kapcsolatod Ashtonnal és,hogy mindent megbeszéltek és ettől ő forr a dühtől...szóval én vigy...- nem hagytam befejezni mert úgy is tudtam mit akar mondani.
-Megan ez nem a féltékenységről szól vagy,hogy Ashtonnal jóba vagyunk. ez arról szól,hogy Ash Anabellt szereti. És nincs miért rám féltékenynek lennie mert amint ő megjelenik Ashton tudomást se vesz rólam mint ma reggel. Amint meglátja Anabellt már csak ő létezik számára. -fejeztem be mire Megan belátta,hogy igazam van.
-Miért ilyen hülye ez a gyerek? Olyan édesek és boldogok lehetnétek együtt. -sóhajtott majd miután megfésülködött és helyre tette magát vissza mentünk az osztályba.
Ashton és Anabell az ablaknál ültek a lány Ash ölében és én úgy gondolom inkább én lehetnék féltékeny és nem ő azért mert Ash nem viszonozza az érzéseimet.

026.

026.

Késő délután végeztünk a mászkálással és Ashtont sikerült rászednem,hogy aludjon nálunk.

-Sziasztok. -köszöntünk a szüleimnek akik boldogan üdvözöltek minket.

-Nem vagytok éhesek? -kérdezte anya mire mi nevetve egymást fellökve küzdöttük magunkat az asztalhoz.

-Ez isteni. -tömte magába a rakott tésztát Ash.

-Köszönöm Ashton. -nevetett anya. 

Miután bekajáltunk segítettem anyának elmosogatni addig Ash apával ügyködött.

-Ash.-ragadtam meg a kezét és kezdtem el húzni fel a szobámba.

Bevetődött az ágyamba majd a távirányítót kezdte el keresni de tudtam,hogy nem találja meg. 

-Csak nem ezt keresed. -hajoltam be elé a háta mögül és felmutattam a távirányítót.

-Add ide. -kapta ki a kezemből és nevetve hátra dőlt így feldöntve engemet is.

-Olyan buta vagy.- kuncogtam és össze borzoltam a haját.

-Megszólaltál kuktafazék. -nevetett fel és az egész szobámat betöltötte édes nevetése amit oly szívesen hallgatnék egész nap.

Hirtelen megragadta a kezemet és maga mellé  rántott és átkarolta a vállamat.

Elkezdte kapcsolgatni a tv-t és sorban váltogatta a műsorokat és fűzte oda miért nem felel meg.

Viszont amikor már vagy a 50.-ik műsornál tartott egyiknél megállt és elvigyorodott.

-Vágd magad pózba? Most komolyan? (kitalált) - horkantam fel amikor megláttam,hogy pornót akar nézni.

-Most mi van? -röhögött és boldogan figyelte a képernyőt.

-Nem akarok Mr.Kanossággal pornót nézni már megbocsájts. -nyúltam a távirányítóért de elrántotta és amikor ezt eljátszottuk vagy ötször megelégelte és betette a gatyájába.

-Te nem vagy százas. -nevettem fel mire rám mosolygott.

-Te kényszerítettél rá. De csitt és nézd. -ezt nem hiszem el,hogy tényleg ezt akarja nézni.

Vállába fúrtam a fejemet és ott motyogtam majd a mellkasba is vágtam amikor nyögések töltötték be a szobámat.

-Irwin. Tedd el innen most. -fordultam a tv felé de rögtön szemem elé is kaptam a kezemet amikor épp a dolog közepében voltak már. Ashton csak szépen kiröhögött és élvezte a szenvedésemet.

-Meg ne próbáld kiverni. -kiáltottam fel amikor láttam,hogy egyre többet fészkelődik és a gatyájában a dudor is egye jobban nőt. 

-Szadista. - vágott oldalba mire mérgesen rámeredtem és hozzá vágtam egy párnát. -Már megint kezded. -nevetett és vissza vágta hozzám a párnát...

Amíg be nem dobtuk a szunyát addig ütöttük egymást a párnával. Bárcsak mindig itt lenne mellettem... Mellette igazán boldognak érzem magamat.

025.

025.

Ash letett a verseny autó mellé és szorosan áll előttem.
-Te megőrültél? Be nem szállok ebbe halál járgányba.-sikítottam fel amikor elsuhant mellettem egy ugyan ilyen autó. Nagy francokat fogok beszállni.
-Nem vagyunk profik nem fogunk annyira hajtani. Csak kipróbáljuk milyen amikor minden más mellékes. Te mondtad valamelyik nap,hogy kockázatot akarsz vállalni... itt a lehetőség.- fogta meg a kezemet.
-Miért kell nekem kimondanom amit gondolok? -fújtattam majd Ash vállába fúrtam a fejemet.
-De ha valami bajunk történik kitekerem a nyakadat. -boxoltam bele a vállába mire elvigyorodott.
-Gyere. -majd elkezdett húzni a vezető üléshez.
Remegő kezekkel nyúltam a kormányért és az egész testemet átjárta a félelem. Ashton behajolt,hogy becsatoljon és annyira közel volt,hozzám,hogy fel ment bennem az adrenalin.
-Csináljuk. -mosolyodtam el majd bepattant mellém és ő is bekötötte magát.
-Zoe nem csak a te életed forog kockán. -nevetett.
-Kösz a biztatást,tényleg. -mordultam rá.
Jogosítványom már van ezért az autóhoz értek csak arra nem készültem fel,hogy mikor elindulunk nem 50 hanem 150 km/h fog hajtani.
Torkom szakadtából sikítottam először és amikor kanyar elé értünk a szívem majd kiugrott. Megfogom ölni mindkettőnket.
-Ügyes vagy. -hallottam édes hangját Ashtonnak és a félelem el is szállt belőlem. Megdicsért. Ashton Irwinnek volt hozzám egy kedves szava. :o Ezt fel kell otthon írnom.
Miután belejöttem már nem sikítottam csak vigyorogva élveztem az egészet.
Helyére tettem az autót majd remegő lábakkal kiszálltam a járműből és Ashton karjaiba vetettem magamat.
-Megcsináltam. -szorítottam még jobban magamhoz és próbáltam normálisan lélegezni...-Megan ezt neked is ki kell próbálnod. -szóltam oda barátnőmnek aki lefagyva állt mellettünk.
-Soha napján kiskedden. -kacsintott.
Miután a többi fiú is kipróbálta milyen vele hasítani mindenki megéhezett.
-Mike hova lett a pizza amit hoztam? -néztem rá mérgesen mert ha azt mondja,hogy megette szanaszét rúgom a seggét.
-Cal megette. -mutatott a barátjára aki dühösen meredt Mike-ra.
-Azért ketchupos a felsőd haver. -vigyorodott el Cal és én is megláttam Mike fehér pólóján a nyomot.
-Michael Gordon Clifford! Most rohadtul én vagyok éhes és téged foglak felzabálni. -kiáltottam majd nyomába eredtem mert elkezdett futni előlem.
-Inkább gyere velünk enni,garantálom finomabb lesz mint Mike húsa. -kapott el Luke nevetve.
-Lépjünk. -indultam el a kijárat fele szememmel valami gyors kajáldát keresve.
Az egész testembe szét áradt az előbbi incidens után az adrenalin és rohadt jó érzés volt.
Amikor minden más csak elsuhant mellettem jelentéktelen dolgoknak tűntek,csak rólam és Ashtonról nem feledkeztem meg. Mi ketten voltunk a központ. Mi alkottuk a világot.

024.

024.

Másnap...

A telefonom pityegése ébresztet. Kómásan a telefonom után nyúltam először az órát csekkoltam ami 10.25 mutatott majd az sms-t amit Mike írt.

Mikey egér: Kelj és öltözz. Gokartozni megyünk! 💋 

Szükségtelen volt vissza írnom mert tudja,hogy már teszem amit írt.

Elkészültem bekaptam néhány epret és ennyivel letudtam a reggelimet.

Az utca sarkon vártak rám mire meggyorsítottam lépteimet és az ölelésükbe vontak.
-Megállunk pizzáért? -és Mike hasa újra megszólalt.
-Mike, mielőtt eljöttünk felfaltad a fél hűtő belsejét. -csodálkozott Ash.
-Az már régen volt. Pizzát akarok. -mordult fel mire kézen fogtam és elindultam vele.
-Menjetek előre majd mi is megyünk. -szóltam hátra.
Mike és én bementünk a pizzázóba majd kikértük a kedvencünket míg én meghagytam a srácoknak az enyémet Mike már befalta a negyedét a pizzájának.
-Te aztán nem késlekedsz. -nevettem és boldog arcát néztem.
-Hmmm annyira szeretlek kérlek sose hagyj el. -morogta Mike mire felvont szemöldökkel bámultam rá. Ez tiszta idióta.
-Te a pizzádhoz beszélsz?  -nevettem fel és alig bírtam abba hagyni amikor bejelentette,hogy az életéhez beszél.
-Clifford tápászkodj fel mert nem sokára ordítani fognak ránk hol vagyunk. -nevettem a kinyúló pizza zabáló fiún.
Mike nehezen de tartotta mögöttem a lépést és jókat nevettünk míg oda nem értünk.
-Amúgy ugye tudod,hogy verseny autózni fogunk? -nevetett fel mert tudta,hogy én a kicsi gokardra gondoltam.
-Azt már nem! Nem akarok meghalni. -horkantam fel. -Én mentem.-fordultam meg de hirtelen arra észleltem fel,hogy levegőben lépkedek.
-Mike tegyél le. -sikítottam.
-Srácok kéne a segítség.- kiáltott hátra Mike mire megjelent a többi fiú és Megan aki vigyorogva nézett rám.
-Zoe jön velem. -vett át Ash és feltett a hátára.
-Ashton Fletcher Irwin. -kiáltottam,és elkezdtem rúg kapálni és sikítani.
-Zoe nyughass már. -csapott a seggemre mire még dühösebb lettem és már ficánkoltam is.
Egyszer kinyírom ezt a srácot...

023.

023.

Csengetésre mindegyikünk feldöntötte a székét felkapta a táskáját és rohant ki a tanteremből. A tanár még kiabált utánunk,hogy akkor hagyhassuk el tantermet ha ő azt mondta de senkit se érdekelt.

-Még 5 perc és köddé válok. -nevetett Megan mire helyeslően bólogattam.

Lementünk a csarnokba majd a fiúk vettek üdítőt az automatából én pedig vártam mikor toppan be Ash.

Már nem sok maradt a szünetből amikor nyitódott az ajtó és Ashton kifáradva,izzadtan betoppant a suliba. Még így is ultra sexy. A haja rátapadt a homlokára az izzadságtól majd mikor észre vett minket oda sétált hozzánk.

-Még maradt 1 perced és 5 másodperced beérni. -kuncogtam mire grimaszolt és megölelt.

-Tesi? -kérdezte unottan Cal mire bólintottam mert a többi fiúval ellentétbe őket nem a foci hozza  lázba hanem a zene. Mindannyiuknak nagyon jó a hangjuk míg a többiek gitároznak addig Ash dobol.

Megan belém karolt majd a lányöltöző felé vettük az irányt.

A lányok nagy pletykázásba kezdtek vagy valakit kibeszéltek vagy a fiúkról külsejét tárgyalták ki.

Meg és én jóba vagyunk velük de ilyen beszélgetésekbe sose vettünk részt...

-Pszt Zoe gyere velem. -fogta meg a kezemet Megan mikor mindketten átöltöztünk.

-Hova megyünk? -néztem rá bambán amikor kihúzott a folyosóra és a fiú öltöző felé rángatott.

-Megszívatjuk a fiúkat. -ördögien vigyorgott mire én csak megforgattam a szememet. Ilyenbe mindig benne vagyunk.

-Mi a terved? -kuncogtam amikor elővette a telefonját.

-Kandi kamerás felvételek telefonnal. -vigyorgott.

-Észre fognak venni. -suttogtam.

-Ezek a barmok azt se vennék észre,hogy ha elvinnénk a ruhájukat csak azután,hogy nem lenne mit felvenniük. -amint ezt kimondta nekem felcsillant a szemem. 

-Megan sokkal jobb ötletem van. -vigyorogtam mire felvont szemöldökkel nézett rám.

-Elvisszük a 4 hülyének a ruháját... torna után gyorsan elkészülünk és amikor ruha nélkül fognak flangálni utánunk a ruhájukért na azt  vesszük fel. -vigyorogtam elégedetten és láttam,hogy Megannek is bejön a terv. 

-Tökéletes. -nevetett majd miután tényleg sikerült úgy elvenni a ruhájukat,hogy fel se tűnt egy fiúnak se vissza surrantunk az öltözőnkbe és mentünk tornára. 

~Luke szemszöge ~

-Srácok! Szívassuk már meg a két dögöt. -vigyorogtam a fiúkra.

-Ötlet?- mosolygott szélesen Cal mire felvázoltam az ötletemet.

-A legegyszerűbb. Ruha csórás. -húzogattam a szemöldökömet. 

-Tetszik. Megvárjuk míg kimennek a torna terembe és akcióba lépünk. -kacsintott Mike mire mindegyikünk bólintott.

Óra kezdetét vette Zoe és Megan már kint voltak a terembe ezért mi is cselekedtünk,

Átsiettünk a lányöltözőbe és keresni kezdtük a ruhájukat.

-Megvan Meganné. -kapkodta fel Cal a ruháit én pedig Zoe ruháit.

-Srácok minket is jól átvágtak. -emelt fel egy pólót Ash ami mellékesen az enyém volt.

-Hogy az a... -mordultam fel.

-Ezt most megbánják. -röhögött Ash és hozta magával a mi ruháinkat.

Elrejtettük a ruhákat majd csatlakoztunk a tornázókhoz... a tanárnak fel se tűnt a hiányunk. 

Fél óra és vége az órának... már alig várom. ^^

~Zoe szemszöge~

Amint a tanár elengedett minket óráról rohantunk az öltözőbe ledobtuk a ruhákat magunkról majd akartunk felöltözni de sehol se találtuk a ruháinkat.

-Zoe nincs meg.- morgott idegesen Megan.

-Enyém se. Ácsi, a fiúk ruhái sincsenek itt. -kerestem az eldugott ruhákat.

-A kis rohadékok. -kiáltottunk fel és ekkor csapta meg a fülünket a röhögésük. 

-Most elkapjuk őket. -rontott ki Megan az ajtón és pedig feldúltan utána siettem.

-Lám lám... a saját kis tervetekbe csöppentettek bele. -vigyorgott Luke telefonjával a kezében.

Ashton kezében megláttam a ruháimat így dühösen közelítettem felé.

-Add vissza. -kaptam érte de ő elhúzta.

-Tetszik amit látok. -ejtett felém egy perverz vigyort.

-Idióta barmok. -kiáltottam majd neki rontottam és küzdöttem a ruháimért.

Calum és Luke videózott míg Megan Mike-al harcolt a ruháiért.

-A francba is te csak fogdosol. -horkant fel Megan.

-És élvezed ez tagadhatatlan. -szórakozott vele Mike.

-Na jó eleget röhögtetek és bámészkodtatok mára,most már adjátok vissza a ruhánkat. -néztem szépen Ashra hát ha meglágyul de csak pajkos vigyor játszott az arcán és engem nézett. Bár megvallva örültem,hogy nem vagyok a fekete listáján akikhez egy ujjal se nyúlna.

Majd hirtelen Ash kezembe nyomta a ruhát amit értetlen arckifejéssel jutalmaztam de amikor következőben már Anabell szájában turkált meg is értettem. 

Csalódott arccal ballagtam vissza az öltözőbe és később Megan is megjött és szorosan megölelt.

-Tudom,hogy most még fáj de idővel jobb lesz. -suttogta én pedig bólintottam.

-Csak igazad legyen. -erőltettem magamra mosolyt de össze voltam törve legbelül. Érezhetek ennél még nagyobb fájdalmat mint mással látni őt boldognak? Hülyeség azzal nyugtatnom magamat,hogy boldog vagyok ha ő boldog... Nagy francokat! Az üresség amit nem tölt be a szeretettével fájdalmasabb mint az égő pokol...

"A szív halkan törik össze. Azt hittem, hangos lesz. (...) Azt hittem, túlharsog minden mást. De nem volt hangosabb egy suttogásnál. Egy apró, tiszta hasadás. Egy pillanat alatt megtörtént, és csak annyira fájt, mint egy szúnyogcsípés. Az utóhatása azonban halálos volt." 

Videó!!!

Videóóóó

Mint gondoljátok ez nem rész... életem talán eddigi legrosszabb videója. :D 

Mentségeim:- fáradt vagyok egész nap könyveim felett ültem...

-nem tehetek be saját tetszésemre zenét.

-és az egész olyan rossz...

De azért remélem megnézitek és nyomtok egy lájk gombot esetleg írtok is hozzá :)

Új részt holnap hozom de megszeretném köszönni aki olvassa de annak duplán aki véleményét is ír ♥  Nagyon szépen köszönöm nagyon jól esik <3 Puszi :* 

022.

022.

Órán ülünk, mellettem Megannel aki már a fejét veri az asztalba annyira agyára megy a tanár... én se járok messze a megőrüléstől ahogy szinte senki se.

Telefonom rezgett a zsebembe amit előkaptam és mosolyogva vettem tudomásul,hogy Ashton írt.

Ashtonbaby: Zozzeee unatkozom... -_-

Supergirl: cserélünk? mindjárt neki rohanok a tanárnak -_+

Ashtonybaby: kivel van órátok? :D

SuperGirl: Mrs. Tailor. 

Ashtonbaby: Úh az szopacs. :D

SuperGirl: szóval ne panaszkodj ;) otthon vagy? 

Ashtonbaby: beakadt a boxerem a gatya cipzárjába... felrobbanok. 

SuperGirl: Ekkora szerencse csomag is csak te lehetsz. 😂

Ashtonbaby: ne röhögj!!!  >:O

Ashtonbaby: a büdös *** életbe... leforráztam magamat. 💀 🔫

SuperGirl: 😂😂hogy sikerült? 😂

Ashtonbaby: szerinted könnyű úgy vizet melegíteni,hogy közben a cipzárral szarakodok? 😲

Arcom tűz piros lett attól,hogy nem mertem hangosan felröhögni. Nagyokat nyeltem,azzal próbáltam leküzdeni a robbanást.

-Te meg mit vigyorogsz? -nézett hátra Calum mire felemeltem a fejemet és rá néztem.

-Ez az idióta leforrázta magát. -nevettem fel mert már egy percig se bírtam volna tovább.

Srácok is jót mulattak Ashton szarakodásán majd vissza írtam neki.

SuperGirl: Esetleg nem kéne mindent egyszerre csinálnod ha egy dolog is nehezen megy. 😤

Ashtonbaby: na most kussolj! Mrs. Sokat beszélővel vigyázz mert végül bele szúr egy kémiai csövet a seggedbe... majd megvizsgálja és megállapítsa mitől vagy ennyire hibbant. 😂 Majd mond el a végeredményt. 😘

SuperGirl: Figyelj ide jól Ashton... Ha nem akarod,hogy úgy kerüljön be a nevem a guinness rekordok könyvébe,hogy Ashton Irwin ócska poénjába fojtotta magát befejezed a hülyeségeidet... Egyébként remélem tudod,hogy egész órát végig írtuk és mivel tudom,hogy nem nézted az órát szeretnék szólni,hogy 5 perced van beérni... Puszi nem sokára látlak 😍 

Ashtonbaby: a francba.......

021.

021.

Ashton késő estig maradt amit filmezéssel vagy beszélgetéssel töltöttünk...fizikát jó messzire eltettem. Mai nap végre boldogan feküdtem le és vártam a holnapot.

~Másnap~

Nap sugarai tűző erejére ébredtem mire villám gyorsan pattantak ki a szemeim. 

Felkapdostam a ruháimat megcsináltam a reggeli rutinomat és leszáguldoztam a lépcsőn ahol mennyei illatok vártak.

-Össze futott a nyál a számba. -nyaltam meg szám szélét mire anya felnevetett.

-Valaki milyen boldog. -adott puszit a homlokomra majd apa is megjelent.

-Ashtonnal kibékültünk, noná. -tapsikoltam és vágyakozva néztem anyát mikor rakja elém a reggelimet.

-Ennek örülök. Jó étvágyat. -nyújtotta elém a reggelimet amin nutellás kekszek hevertek.

-El a kezekkel apa. -vigyorogtam amikor csórni akart a tányéromról. 

Miután betömtem a reggelimet épp vettem fel a táskámat amikor apa kikiáltott nekem.

-Kincsem azok a tupírozott hajúak mennek a tv-ben. -én csak a szememet forgattam majd felkaptam a táskámat és elköszöntem tőlük.

-Ja és apa tudod,hogy nem csípem őket. -kacsintottam rá majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Luki muki. -ugortam rá kedves barátom hátára.

-És vissza tért a mi jó régi Zoe-nk. -nevetett Luke és megölelt.

-Mikey egér! -öleltem meg piros hajú barátomat kinek így is kócos haját még jobban össze borzoltam.

-Ne hívj már így. -nyavalygott Mike mire csak kinevettem. Mint egy kislány.

-Hol van Cal mókus? -néztem körbe mire megszólalt az említett mögöttem.

-Mik ezek a szörnyű becenevek Törpilla? -ölelt magához Cal és adott egy zsibbasztót a karomra.

-Au. -kaptam a fájós pontomra.

-Zoeeeee. -sikította a nevemet Meg és a nyakamba vetette magát. -Megkeressük ma számodra megfelelő ruhát. -ugrándozott Megan mire felnyögtem.

-Muszáj? -vágtam savanyú pofát mire szigorúan bólogatott. Akkor nem úszom meg.

Ashtonnak ma nincs első órája így később vonhatom magamhoz,érezhetem mámorító illatát és gyönyörködhetek édes mosolyában.

Teljesen elvetted az eszemet Ashton... 

020.

020.

-Szüleid? -nézett rám Ash mire nemlegesen megráztam a fejemet majd beléptünk a házba.

-Kérsz valamit? Esetleg csokit,hogy utána ne az enyémet edd meg? -nevettem mire csak a szemét forgatta. 

-Nagyon vicces. -ült le a pulthoz.

-Tudom azért mondtam.- nevettem a saját szar poénomon.

-Vicces kedvedben vagy.- mosolygott Ash. 

-Ha téged látlak mindig. -borzoltam össze a haját.

-Ez most bók volt vagy sértés? -vonta fel a szemöldökét mire felnevettem.

-Vedd aminek szeretnéd. -kuncogtam.-Ashy magyarázd el a fizikát. -vettem elő a füzetemet majd vissza ültem elé a pulthoz.

Ashton elkezdett beszélni,magyarázni és beszélni... érthető ha azt mondom,hogy nem a fizikára figyeltem hanem Ashton tökéletes szájszegletére gyönyörűen csillogó szemeire,gödröcskéire és ahogyan beleéli magát a fizika "gyönyörűségeibe" ?

-Zoe,figyelsz te rám? -telleget előttem Ash mire úgy megijedtem,hogy megcsúszott a lábam és oldalra dőltem.- Te szerencsétlenebb vagy mint eddig gondoltam. -röhögött Ash mire szúrósan ránéztem.

-Szarjankó. -nyújtottam ki a nyelvemet majd elővettem egy tálat. -Csináljuk az édesség mixes tálunkat? -kérdeztem csillogó szemekkel mire nevetve bólintott és mellém sétált.

Ashton beleszórt egy csomag gumicukorkát a tálba én egy csomag mogyorót,tettünk bele nutellát,csoki darabokat majd tejszínhabot,rá leöntve csokival és megkoronázva meggyel a tetején.

-Ühmm jól néz ki. -nyalta meg a száját Ash mire beindult a fantáziám de gyorsan ki kellett kergetnem a gondolataimat.

Ash és én egyszerre rontottunk a mennyei tálnak és csak tömtük magunkba a tartalmát.

Épp a meggyért nyúltam amikor Ashton keze lecsapott érte és betette a szájába. Az agyamat ellepte a piros köd a tejszínhabos flakonért nyúltam majd a semmiből teli spricceltem Ashton arcát.

-Héééé. -kiáltott majd gonosz vigyorral az arcomon majd a kezemmel elkentem az arcán a tejszínhabot.
Pajkos mosollyal rám meredt majd rajtam is megcsinálta ezt a manővert mire mérgesen pillantottam rá.
-Irwin. -förmedtem rá majd nyúltam valami rongyért,hogy letakarítsam magamról.
-Majd én lenyalom. -nyalta meg a szája szélét mire felnevettem.
-És összekarmolod az arcomat a borostáddal. Meg se próbáld. -kuncogtam és a karjára vágtam a törülgetővel.
-Tökre jól áll... Férfiasabb vagyok. -húzta ki magát mire belőlem újra kitört a nevetés. -Csak egyszer ne röhögnél ki amikor komolyan beszélek. -mosolygott Ash én pedig már a pultra támaszkodva nevettem.

019.

019.

Magennel végig próbáltunk minden üzletet és mindegyik üzletben minimum 5 ruhát míg végül neki sikerült megtalálnia azt amit keresett míg velem ellentétben már ott tartottam,hogy felborítom a ruha állványokat. Ennyi üzlet és semmi ami tetszik vagy elfogadható lenne számomra. Felháborító, és nem, nem én  vagyok válogatós meg finnyás hanem ezek a ruhák borzasztóak.
-Jó én tényleg nem megyek bálba. -morogtam amikor kiléptünk az utcára.
-Ne válogass annyit és máris fogsz találni. -nézett rám szúrósan Meg mire felhorkantam.
-Kösz szépen. -nyújtottam ki rá a nyelvemet mire ő fejcsóválva utánam sietett.
Ashtonnal battyogtam hátul míg a fiúk előttünk lökdösték egymást.
-Haragszol még rám? -tettem fel félve a nagy kérdést az utat bámulva.
-Túl sok mindenen mentünk már keresztül,hogy csak úgy elengedjelek.- mosolygott rám mire a szívem egyszerre kezdett repdesni és próbált kiugrani a helyéről.
-Gyere ide nagy fiú. -borultam a nyakába és szorosan öleltem magamhoz.
-Úúúúú de javu. -nevetett Mike mire mi szét rebbentünk és dühösen pillantottam az említettre aki csak sajnálóan lehajtotta a fejét.
-Zoe emlékszel még Davidre? -bökött meg Megan és egy magas,barna hajú srác felé mutatott.
-Miért kellene? -néztem rá bambán és próbáltam felidézni miért kéne ismernem.
-Halloween party, nyomulós vámpír. -hozta fel az emlékeket Meg mire rémleni kezdtek az események és nagy szemekkel bámultam össze vissza.
-Ooooo. -csak ennyit tudtam kibökni mert a következőben felénk fordult David majd félmosolyra húzta a száját és rám kacsintott. Mi a szar?
Nem szenteltem nagyobb figyelmet a béna csajozós trükkjére mert sokkal inkább Ashton megfeszült állkapcsa és ökölbe szorított keze vonta el a figyelmemet.
Nem szóltam róla semmit inkább elindultam tovább így a többiek is megiramodtak.
Mikor már elváláshoz értünk megölelgettem a fiúkat.
-Ugorj. -nevetett Luke amikor őt akartam átölelni. Fura pillantással néztem rá mire újra megismételte.
-Ugorj már. -mosolygott majd vállat vonva tettem mit kér és lábaimmal átkulcsoltam a derekát.
Éles csattanást éreztem a hátszó felemen mire felsikítottam.
-Lukas. -csaptam vállon és leugortam róla.
-Jó van no. -nevetett majd adott egy puszit és elindultak haza én pedig Ashtonnal hozzánk.
-Amúgy gratulálok. -mondtam ki halkan a szavakat amik bár fájtak de úgy éreztem neki jól esne.
Ashton először nem értette mire célzok majd elmosolyodott és bólintott.
-Köszönöm,bár ha te nem segítettél volna akkor nem is jöttünk volna össze. Szóval köszönettel tartozok érte. -mosolygott rám majd magához húzott és adott egy cuppanós puszit.
Fájt minden szónak a súlya és bár sírtam volna de nem engedhettem meg,hogy sírni lásson.

018.

018.

-Kincsem behozod légyszi a tányérokat? -kiáltott ki anya miután befejeztük a kinti piknikezést.
-Persze anya. -szóltam vissza majd megfogtam a tányérokat és bevittem anyának.
Segítettem neki elmosogatni,eltörölgetni majd kimentem az udvarra és leültem a nagy tölgy alá.
Amikor már nagyobb voltam mindig az erkélyről néztem a fát és azon álmodoztam,hogy az alatt fog megcsókolni Ashton. Egy számomra különleges helyen egy számomra fontos emberrel.
Apa már többször is kiakarta vágni de miután látta milyen fontos számomra ez a fa elásta ezt a tervét.
Annyi sok emlék,szép pillanat köt a fához és egy fajta biztonságot nyújt,hogy van mibe kapaszkodnom amikor úgy érzem minden a fejemre zúdul.
-Szia Zoe. -hallottam egy boldog kiáltást ami Meganhoz tartozott.
-Szia. -intettem neki majd leült mellém a fűbe.
-Elmegyünk plazázni? Olyan régen voltunk,légysziiii. -nézett rám könyörgő kis kutya szemekkel mire nem nagy életkedvvel de bele mentem. -Imádlak. -borult a nyakamba mire felnevettem.
-Anya elmegyek Megannel a plazába ha rajta múlik holnap este talán haza jövök. -nevettem majd adtam anyának puszit.
-Rendben jó szórakozást. -kuncogott anya.
-Olyan gyönyörű ruhát láttam a neten a bálra,hogy muszáj megvennem. -ámuldozott  Megan.
-Valamit nekem is kéne keresnem. Bár szerintem el se megyek. -fújtam ki a levegőt mire éles sikítást hallottam és mikor hátra fordultam Megan vörösre változott arca tárult elém.
-Mi az,hogy nem jössz?  -kiabált mire a szájára tettem a kezemet.
-Megs, csitu van. Nem kell,hogy mindenki minket figyeljen. -suttogtam.
-Akkor meg ne beszélj szamárságokat. Jössz és punktum... -majd szólásra nyitottam a számat de közbe szólt.- Lezártam.-vigyorodott el és boldogan ugrált tovább.
Mikor nem sokára a plazához értünk meg is bántam,hogy eljöttem...annyi ember lézengett,hogy nekem nem volt helyem nem még Megannel maradni.
Megragadtam a barátnőm kezét és úgy vonszoltuk át magunkat az embertömegeken.
Amikor a játékterem elé értünk 4 ismerős fej bukkant fel akik bele merültek a játék gépek világába.
-Hé Meg. -böktem meg az oldalát és a fiúkra mutattam.
-És a közönség csak úgy tombol. Zoe Stewart belőtte a labdát a kapuba. -kiáltottam amikor Cal kezéből kivettem a csapatához tartozó rudat és sikeresen gólt lőttem.
-Köszi úgy is vesztésre álltam. -nevetett Cal és adott egy puszit.
Ashton egyszer se nézett rám és miután csatlakoztunk hozzájuk csak nem is szólalt meg már.
-Na jó inkább lépek mert csak rontom itt a levegőt. -fordultam meg a kijárat felé.
-Zoeeee.- kiáltott mérgesen Luke mire felvont szemöldökkel vissza fordultam. -Attól még,hogy ez a pöcs fej idiótán viselkedik nem kell neked elvonulnod. Annyi év barátság után és úgy viselkedtek mint két ellenség. Borzasztó. -rázta a fejét Luke.
Miután Ashton legyőzte a 3 srácot nem maradt ellenfele így büszke vigyorral kiálltam ellene.
-Játszok Irwin ha nem szartál be. -forgattam meg az egyik rudat mire felnevetett.
-Jó vicc Stewart jó vicc. -tette be a labdát középre majd elkezdődött a játék.
-Mi az Irwin kijöttünk a formánkból? -nevettem amikor betalált az utolsó labdám is ő pedig dühösen meredt rám.
-Csak szerencséd volt. -vont vállat mire hisztérikusan felnevettem.
-Vagy csak jobb vagyok mint te. Törődj bele. -töröltem le a könnycseppjeimet.
-Fuss az életedért te lány. -nézett rám kihívóan mire a lábam futásnak eredt és aki az utamban állt nagy ívben fellöktem.
Ahogy futkostam a plazában nyomomban Ashtonnal minden probléma ami volt köztünk elfejtettem és csak a pillanatnak éltem.
-Ne. -sikítottam fel amikor valami nedves folyadékon megcsúsztam elterültem a földön.
-Na ki nevet a végén? -ágaskodott fölém vigyorogva Ash.
-Én. -majd kinyújtottam a lábamat és sikerült úgy mozdulnom,hogy mellettem terült el.
-Zoe Stewart. Ezért még fizetsz.- tápászkodott fel majd felhúzott engemet is.
-Ashton Irwin. Várom a vissza vágót. -vigyorogtam majd vissza préselődtünk a többiekhez.
A jéggé fagyott szívem egyszerre olvadt fel Ashton nevetésétől, érintésétől és édes mosolyától. Szükségem van rá ez tagadhatatlan. Mint az is,hogy szeretem Őt...

017.

017.

-Össze szedted magadat? -nézett rám Meg mire bólintottam és vízzel felfrissítettem az arcomat. 

-Mehetünk. -mosolyogtam rá mire boldogan belém karolt és már a lépcsőkhöz sétáltunk.

-Próbálj meg beszélni vele. Ha nem áll szóba veled állj arrébb és rájössz te próbáltad helyre hozni. -és Megan csak beszélt beszélt beszélt addig figyeltem is rá amíg be nem lépett a két újdonsült szerelmes pár és mindenki gratulált nekik. 

Zoe lépj túl rajta! Sima dolog! Képes vagy rá! -beszéltem be magamnak kevesebb sikerrel.

Végre vége lett az órának és a csengő hangja maga volt a legszebb hang amit hallottam.

Ashton elvált Anabelltől és egyedül folytatta az útját amit én megfelelő pillanatnak éreztem.

-Ash! -kiáltottam utána de ő semmit se törődve csak ment tovább.

Hát legyen! Utána futottam majd felzárkóztam mellé. 

-Ash,beszéljük meg. -kaptam el a kezét és magam felé fordítottam.

-Órám van. Szia. -akarta kirántani a kezét de vissza húztam.

-Ash kérlek...ennyire nem jelentettem neked semmit,hogy 7 év barátságot csak úgy eldobsz?-a hangom szomorúan csengett. 

-Tudod nem én voltam aki a barátját hibáztatta mert segített neki lekoptatni egy részeg faszit és tönkre tette az estéjét majd a szemébe mondta,hogy nem tudja miért vagytok barátok. -az egészet akkorra szemrehányással mondta mintha egészről én tehetnék.

-Ó igen? Sajnálom,hogy ilyen borzasztó barát voltam. De a francba is. -kiáltottam fel. -De azt szeretném azért megmondani,hogy amit neked mondtam az mind igaz volt,hogy mennyire szeretlek és megbízok benned. Sajnálom amit akkor mondtam. De amíg te ilyen könnyen túl lépsz a barátságunkon és mindenen amin végig mentünk eddig közösen, én rohadtul szenvedek miatta, de gondolom úgyse érdekel. Soha nem érdekelt. Sajnálok mindent Ashton. -töröltem le egy lecsurgó könnycseppet majd megfordultam és távoztam.

Ez lett volna a búcsú? Hátra sandítottam és láttam,hogy Ashton ugyan úgy ott áll és engem néz. 

Te jelentetted nekem a mindenséget. Az örömöt a bánatot a fájdalmat a életkedvet és a legfontosabbat a szerelmet. De most,hogy ez mind elvész vajon mi lesz ennek a folytatása? Mi lesz a folytatásom? Mert a mi fejezetünknek vége szakadt,külön fejezetek  nyitunk a saját életünkben. De míg te a boldogságot megtaláltad én elvesztettem azt... 

016.

016.

Nem úsztam meg a reggeli rosszullétet, se azt,hogy ne menjek iskolába... 

Szüleimmel sok közös programot csinálunk és a barátaim se hagynak a szobámba roskadni ami segít néhány óráig. 

-Jó tanulást kincsem. -adott puszit anya majd intettem és kiléptem a reggeli melegbe.

-Szia cica. -fogta be valaki a szememet a suli előtt.

-Luke ne ijesztgess. -csaptam a mellkasára gyengéden mire megrázta a fejét.

-Mosolyogj kérlek. Vissza akarom kapni a régi Zoe-t. -kapott fel a levegőbe mire elkezdtem sikítani,hogy tegyen le.
-Jó mosolyogni fogok. -adtam meg magamat és mikor újra talajt éreztem rákacsintottam és befele futottam.
Mikor beértem kifújtam a levegőt majd a szekrényemhez sétáltam megkeresni a matek könyvemet.
Még 15 perc volt a becsöngetésig. Elindultam az emeletre az osztályunkhoz de amikor elsétáltam egy nyáladzó pár mellett, felfordult a gyomrom...miért suliba kell.
-Szia Zoe. -szólalt meg egy ismerős hang és mikor oda néztem akkor tudatosult,hogy az a nyáladzó pár Ashton és Anabell.
-Öhm sziasztok. -hajtottam le a fejemet.
-Mi van Ashy nem is köszönsz a barátodnak? -hülyéskedett Anabell pedig a közepébe talált.
-Már nem vagyunk barátok. -Ashton tekintete lenéző volt és tele utálattal... ha ezt érdemlem ám legyen. Elvonultam jó messzire tőlük és befutottam a lány wc-be ahol sírva a falhoz rogytam.
-Zoe. -hallottam egy ijedt hangot mire felnéztem és láttam Lolát az egyik barátnőmet. -Mi a baj? -guggolt le hozzám mire megráztam a fejemet. -Na jó nem fogsz beszélni ugye? Várj. -pattant fel és kiment a wc-ből majd később Megan oldalán tért vissza.
-Te atya gatya! Zoe Stewart mit beszéltünk meg? -Meg hangja dühös volt.
-De láttam őket,együtt vannak. -temettem a kezem közé arcomat és ott folytattam a sírást.
-Na és? Hála istennek. -kiáltott fel mérgesen mire kérdőn néztem rá. -Zoe sokkalj jobbat érdemelsz Ashtonnál. Igen eleinte tök édesek voltatok meg minden de észre se vesz... Olyat érdemelsz aki kedveskedik neked és törődik az érzéseiddel. Akinek fontos vagy. -guggolt le elém Meg és átölelt.

015.

015.

"Sajnálom Ashton,hogy nem mondtam el az érzéseimet."

"Sajnálom amikor hazudtam,hogy te vagy a legjobb barátom mert te mindig is több voltál...te voltál az én másik felem."

"Sajnálom ha csalódást okoztam bármikor..."

Annyira megakartam neked felelni ...lehet itt követtem el a hibát? Hogy tökéletes akartam lenni a szemedben? 

"Sajnálom,tényleg...hogy szerettelek,de erről nem tehetek...megszerettelek"

Annyira sajnálok mindent ami veled kapcsolatban megtörtént... mind csak szilánkot hagyott bennem bármennyire is szeretlek.

Szeretlek szó:egy szó,3 szótag,9 betű és ezernyi érzést tartalmaz...

A kedvenc helyünkön ültem egy hatalmas sziklán és meredtem le a tengerre.  Mennyi emlék fűz itt hozzá... aki most hozzám se szól...

Megfogtam a papírfecnit és elhajítottam a tengerbe...a víz úgy mossa a szavakat mint ahogy én próbálom magamat meggyőzni a szerelem ellenkezőjéről.

A könnycseppjeim égetik az arcomat a csípős szélnek köszönhetően. Hideg levegő, szélnek köszönhetően a csontjaimat átjárta a hideg de még a is kellemesebb a perzselő fájdalomnál.

Amikor itt voltunk Ashtonnal nem kellettek a szavak vagy tettek csak egymásra néztünk és tudtuk mire gondol a másik. Azok a kellemes pillanatok amikor hozzá bújtam és már nem is fáztam és minden gondom elszállt. Talán már sosem lesz olyan mint egykor... Hiányzol Ash...ha tudnád mennyire hiányzol... 

014.

014.

Másnap reggel...

-Zoe,keljél elkésünk suliból. -rázta a vállamat Megan de a takaró a fejemet takarta így nem látta szerencsére az arcomat.-Kelj ki az ágyból. -csikizett meg majd lehúzta a takarót a fejemről.

-Édes istenem. -sikított fel amikor meglátott majd teljesen elnémult.

-Mindent elcsesztem. -borultam a nyakába mire szorosan átölelt.

-Elmeséled?-suttogta mire szipogva bólintottam és elkezdtem mesélni az estét amikor minden elromlott.

-Oh édesem. -kapott a szája elé Megan. -Akkor most azt tervezed bezárkózol a szobádba és nem akarod ezt vele megbeszélni? -nézett rám komolyan mire sóhajtottam.

-Megan,tudod milyen ez nekem? Nem tudok a szeme elé kerülni. Tudom,hogy mindez az én hibám. -töröltem le a könnyeimet és magamhoz öleltem a párnát.

-Szó se lehet semmi ilyenről. Megpróbállak legjobb tehetségemmel megcsinálni és büszkén végig sétálunk a folyosón mint egykor. Ez ugyan úgy Ashton hibája is. Soha nem vett rólad tudomást,hogy te esetleg többet érzel...mindig beléd taposott. Ideje felkelned a padlóról Zoe. -fogta meg a kezemet és biztatóan rámosolygott. Igaza van...Teljes mértékben...Magam után kell hagyni Asht mint múltbéli szép emléket. Nem lesz könnyű de nem fogja befolyásolni az életemet...De biztos,hogy akarok olyan életet amiben nem szerepel Ashton? 

013.

013.

Másnap...

Mocorogtam az ágyban de eszem ágában se volt fel kelni a fejfájás majd széthasította a fejemet a fájdalom pedig úgy az egész szívemet. 

De ez töredék pillanatok alatt megváltozott és már kint is voltam az ágyból mert eszembe jutottak a szüleimnek a szavai: -Rendben, de mire haza jövünk olyan legyen a ház mint ha semmi őrjöngés nem lett volna. -mutogatott mosolyogva apa mire én csak boldogan bólogattam... akkor még vártam az estét...akkor még boldogabb voltam...akkor még egészen más volt minden...tegnap reggel... egy nap alatt mennyi minden megtud változni.

"Elveszíted a legjobb barátodat."

"Elveszíted a reményt,hogy lehetsz több mint egy barát." 

"Elveszítesz mindent amiben eddig hittél."

Gondoltam a szobámat hagyom utoljára hisz úgy is az lesz az utolsó amit megnéznek.

A fejem annyira hasogatott,hogy nagyon gyorsan levegőhöz kellett jutnom mielőtt felmondom a szolgálatot.

Agyon "tupírozott" hajjal,kisírt szemekkel,halál sápadt arccal sétáltam le a lépcsőn de amikor elém tárult a ház azt hittem a lépcső tetejéről vettem le magamat a mélybe.

-Mi a szar... -kiáltottam és dühösen trappoltam le a konyhába.

Megkerestem a gyógyszeres dobozt majd miután kicsit helyre állt a fejem megpróbáltam higgadtan gondolkozni.

Valaki mocorogni kezdett a kanapén mire odanéztem és Luke szundikált rajta...de nem sokáig.

-Luke ébredj. -lökdöstem meg mire rám nézett de vissza is hunyta a szemét.

Frusztráltan felsóhajtottam és megkerestem a többieket is. Calum a konyha pulton aludt,fején végig csurgott valami ragadós étel...Mike sarokban ült a fejét a falnak támasztva és folyt a nyála :D... Megan pedig a padlón kiterülve mint egy kis béka...

Mivel tudtam,hogy ha én ébresztem egyikük se kell fel így vissza mentem a konyhába megfogtam egy vasedényt és egy kanalat majd tiszta erőből elkezdtem csapkodni az edényt.

-Ne...szét megy a fejem. -fordult hátára Megan.

-Mindenki. Felkelni és rendbe tenni a házat mert ami itt van az borzalom. -kiáltottam és még,hogy hatásosabb legyen az ébresztő egy pohár vizet mindenkinek bele fröcsköltem az arcába mire volt kiabálás hisztizés és morgás.

Kb 10 perc volt az az idő mikor mindenki magához tért bevett majd egy doboz gyógyszert és rávették magukat a takarításra...na jó volt fél óra is.

Senki se szólt egy szót se csak az adott feladatát csinálta. Nekem a másnaposság háttérbe szorult ami legjobban fájt az Ashton volt.

Minden kimondott szónak,bent ragadt érzésnek,kimondatlan szavaknak a nehezéke annyira nyomasztott,hogy semmi és senki se tudna rajta segíteni.

Megnéztem a telefonomat de semmi üzenet egy hívás se fogadott tőle...helyre lehet ezt még hozni???

012.

012.

A szobámra emlékeztető helységben tértem magamhoz majd amikor jobban szemügyre vettem megnyugodva vettem tudomásul,hogy az enyém.

Az ágyamon feküdtem majd a szobám sarkából lélegzetvételeket hallottam mire rémülten oda kaptam a fejemet és Ashton ideges tekintetével találtam magamat.

Egyre jobban tértek a felszínre az emlékek ahogy Ashton kiüti azt a srácot és a sok kiabálás. 

-Te tönkre tetted az estémet. -kiáltottam el magamat mire rám kapta a tekintetét. 

-Még,hogy én? Ezt komolyan gondolod? -szinte már ordította mire összerezzentem.

-Te nem hagytad,hogy jól érezzem magamat. -kiáltottam vissza.

-Igen??? Miért szerinted nekem nem lett volna jobb inkább Anabellel lenni mint,hogy egy részeg lányról koptassam le a nyomulós csávóját? Hmmm? Szerinted én tettem tönkre a te estédet mert szerintem rohadtul fordítva van.- ordította a szavakat.

-Te kezdted az egészet... én miattad... -a hangom már alig volt hallható majd gyorsan befejeztem a beszélést mire olyat mondanék amit nem szabadna. 

-Miattam? Igen? Te mindent rám kensz?? Azt se tudom miért vagyunk barátok!!! Még ha az is baj ha segítek. -ütött bele a falba mire könnycseppjeim megeredtek.

-Látod azt én se tudom. -csuklott el  hangom majd lehajtottam a fejemet és már csak arra emeltem fel amikor bevágódott az ajtóm.

Ezzel nem csak az esélyemet de a barátságunkat is tönkre tettem...
-Ashton szeretlek. -kiáltottam el magamat majd görcsösen sírni kezdtem kezembe temetve az arcomat. -Mindent csak miattad tettem! -suttogtam a szobába a szavak pedig ólomként zuhantak vissza rám.-Miattad rúgtam be,hogy ne lássam mással milyen boldog vagy,miattad viseltem el a nyomulós vámpírt,hogy csökkenjen a fájdalmam amit te okoztál nekem. Minden/t miattad történt/tettem. -szipogtam és a magamért érzett utálat lassan gyűlöletté vált...

011.

011.

Reggel mocorogva keltem túlságosan jól aludtam. De amikor szuszogást hallottam magam mellől kipattantak a szemeim és megláttam magam mellett békésen alvó Ashtont. Szép lenne minden nap így kelni. 

-Hé hétalvó, hasadra süt a nap. -kezdtem ébresztgetni miután megfigyeltem minden édes szegletét az arcának.

Ashton csak morgott magának majd megfordult és aludt tovább. Most komolyan???

-Ash ébresztő. -ráztam meg gyengéden a vállát.

-Hagyjál aludni. -morgott rám mire a paplant a fejére húzta. Ezt nem hiszem el...mint egy kisgyerek.

-Hát jó te akartad Irwin. -suttogtam magamnak majd felkeltem az ágyból az ágy végébe sétáltam ahol lelógott a takaró vége.

-Ki az ágyból Irwin. -kiáltottam majd lerántottam róla a takarót. Azonnal kipattantak a szemei majd -most kicsinállak-nézéssel meredt rám. 

-Fussál Zoe, fussál. -morogta dühösen mire sikítva elkezdtem előle rohanni.

Nevetve végig rohantam az egész házon majd mikor a szobám ajtaját rá akartam csukni elkapta a derekamat és az ágyamra dobott majd felém mászott és elkezdett csikizni.

-Neeeee jó kislány leszek ígérem csak hagyd abba. -sikítottam és csapkodtam ahol értem hátha segít de ő csak még jobban csikizett. 

-Nem hagytad Irwin bácsit aludni. -hagyta abba és a szemembe nézett mire én rögtön elvesztem gyönyörű zöld íriszeiben. Majd a semmiből felhúzta a pólómat és a gyenge pontomat kihasználva a hasamba fújt. Sikítottam mint egy kismalac és könnyeim már csurogtak le az arcomon.

-Ez csúnya volt Irwin bácsi. -töröltem a szemeimet kuncogva miután ülésbe tornáztuk magunkat majd hozzá vágtam az egyik párnámat mire újra eldöntött az ágyon. 

Egy darabig egymás mellett feküdtünk és néztük egymást ami nekem felért a mennyországgal majd nyílt az ajtó és megjelent Cal vigyorgó feje.

-Srácok dízsi...- mikor meglátott befejezte a mondatát és még szélesebben vigyorgott. 

-Mindjárt megyünk. Addig kezdjétek el. -álltam fel az ágyról és a szekrényemhez sétáltam.

-Megyek átöltözök. Megvársz? -néztem vissza Ashtonra mire bólintott.

Felvettem egy fekete rövidnadrágot egy fekete haspólót és felkötöttem copfba a hajamat majd amikor vissza mentem már Ashton is kész volt.

Ő is elkészítette reggeli rutinját majd lementünk a többiekhez akik már bele merültek a díszítésbe.

Anya,én és Megan csináltuk a kajákat innivalókat és mindent amit egy éhes szem megkívánhat,persze mindent halloweeni hangulatban. 

-Zoe. -kiáltotta Luke majd mikor megfordultam egy szőrös pók lógott az arcomba mire felsikítottam.

-Te nagyon hülye.- mosolyogtam majd hozzá vágtam tök belsejét mire undorodva nézte a pólóját.

-Este nagyon nagy bajban lesztek.-vigyorogtak a srácok mire Megannel úgy tettünk mint akik halálra rémültünk. Még egy kisfiú is tavaly kiröhögte őket amikor megakartak ijeszteni. 

-Köszi a segítséget. -adtam a szüleimnek puszit akik már készülőben voltak az indulásra. Kis híján kidobtam őket... :D

6.50 körül elkezdtek szállingózni az emberek különböző álarcokban, ruhákban egyesek ruhája nagyon kreatív és ijesztő volt vagy éppen élethű és úgy gondoltam ma este inkább kerülöm azt az embert.  

-Mi is elmegyünk átöltözni majd jövünk. -adott puszit Ash majd léptek Calumékhoz.

Már szinte tömve volt a ház a diákok hangosan énekeltek vagy a nappaliban táncoltak vagy éppenséggel piával szórakoztatták egymást majd szólt a csengő így Megannel mentünk kinyitni mire meglepetéstől köpni nyelni nem tudtunk.

-Édes istenem ti egyre hülyébbek vagytok. -tört ki belőlem a kacagás mikor megjelentek előttünk a fiúk.

-Mi az baby ennyire szexyk vagyunk? -tárta szét a karját Luke mire még jobban nevettem.

-Honnan vannak ezek a göncök?-röhögött  Meg. -Nekem is szerezzetek be. -tapsikolt.

-Na jó megyünk mi is készülődni. -fogtam meg Megan kezét és a szobámba ráncigáltam.

Csontváz sminket kellett magamra varázsolnom ami először nehéznek tűnt de egyre jobban ment már a végére. 

A ruhám egy kihívóbb fekete koktél ruha volt ami néhol megvolt szaggatva és vér nyomok is voltak rajta. A ruhához felhúztam a kedvenc fekete bakancsomat majd még a kezemet is élethűbbé tettem és csontossá rajzoltam.

Mikor tükörbe néztem mosolyogva vettem tudomásul,hogy nem olyan rossz a végeredmény. Kimentem Meganhoz aki a hercegnő ruháját aggasztotta magára és a fején egy rózsakoszorú virított. Tényleg gyönyörű volt.

-Waooo...Szépség és a szörnyeteg. -nevettem mire rám nézett és nagy szemekkel mért végig.

-De baró... -kiáltott fel.

-Én rólad gondolom ezt. -mutattam végig rajta mire királylányhoz méltóan meghajolt előttem mire felnevettem.

-Mehetek először én? -nézett rám óriási kutyus szemekkel mire mosolyogva bólintottam.

Mikor hallottam a tapsokat,ebből ítéltem már lent van a nappaliba így elindultam én is.

Amint látótérbe kerültem hatalmas füttyögés és tapsvihar fogadott mire elnevettem magamat. Úgy látszik nem félnek tőlem.

A srácokat nem kellett sokáig keresnem mivel elég eltérőek voltak a többiek vámpír,zombis jelmezétől.

~Ashton szemszöge~

Amikor megláttam Zoe-t a lépcső tetején még levegőt is elfejtettem venni. Az egész lány fantasztikus látványt nyújtott számomra. Az "ijesztő" csontváz mögött megbújt a pajkos mosolya ami csak gyönyörűbbé tette.Bevallom sosem gondoltam máshogy Zoe-ra csak mint legjobb barát de most letaglózott. 

~Zoe szemszöge~

Miután mindenki végig dicsérte a választásomat kivéve Ashton egészen elment a kedvem az egész estétől. A szemébe mintha felfedeztem volna valami csillogást amikor rám nézz de egy szót se ejtett felém. Minden értelembe rosszul esett így el is vonultam inkább a konyhába.

-Gyönyörű vagy Anabell. -hallottam a számomra legszebb férfi hangot de most mintha áram ütést okozott volna. Úgy fordultam,hogy rálátásom legyen még se vegyen észre.

Nos igen mint gondoltam... Ashton Anabellel beszélgetett és nevetgélt míg őt agyon dicsérte hozzám egy kedves szava nem volt.

Mély levegőt vettem majd elnyeltem a lecsordulni vágyó könnycseppet és töltöttem magamnak egy erősebb koktélt.

Utálom magamat amiért szeretem. Utálom őt amiért mást szeret és engem észre se vesz.

És utálom ezt az egész halloweeni estét.

Már a harmadik koktélt gurítottam le a torkomon ami úgy éreztem meghozta a kellő hatást,hogy kicsit feloldódjak és ne a szerelmes párt bámuljam. Hirtelen meleg érzés futott át a nyakamtól az egész testemig majd tudomásul vettem valaki van a hátam mögött.

Végigcsókolta a nyakamat majd apró puszikkal hintette be a területet. 

-Egy harapást? -suttogta érzékien a fülembe mire oldalra sandítottam kivel van dolgom. -Dav vagyok.

Egyik oldalam ellenkezett,hogy bármilyen kontaktusba kerüljek ezzel a vámpír gyerekkel de mikor megláttam,hogy Ashton ajka szinte súrolja már Anabell ajkát minden ellenszenvem eltűnt.

-Amit csak akarsz.-suttogtam majd megéreztem metszőfogait a bőrömbe vájni.  

Egyre több vodka és koktél ment le a torkomon és az agyam egyre inkább hagyott cserbe.

"Dorian vagy Donald" egyre közvetlenebb lett és már az egyik sarokba éreztem magamon a kezeit és forróságot áramló testét. 

Nyakamat csókolgatta a keze pedig a fenekemnél járt ami nyögéseket váltott ki belőlem majd becsúsztatta a ruhám alá és ott folytatta de mindennek hirtelen vége szakadt és nagy orditást és csattanásokat fogtam már csak föl.

Ashton eltorzul arcát láttam,ahogy lerántja rólam a partneremet akinek nem tudom a nevét és a falnak nyomva behúz neki.

"Daniel" hozzám próbált közelíteni mire egy újabb ütés eltántorította tőlem.

-Hagyd békén és szállj le róla megértetted? -kiabálta Ash a srácnak,majd utolsó ütéstől a földre rogyott "Dustin".

Fel se tudtam fogni mi folyik körülöttem egyik ütés követte a másikat a sikítások egyre élesebbek lettek majd a szemhéjam egyre nehezebb.

010.

010.

Csendben álltunk még egymás mellett az erkélyen és a múltban történt pillanatokat elevenítettük fel.

-Vissza megyünk? -böktem a szobámra majd elindultuk vissza majd le a nappaliba.

-Hmmm. Maradj így. -nevettem ahogyan rádőlt egyik tökre és pózba vágta magát. Elővettem a telómat majd meg is csináltam az új kedvenc képemet.
-Én leszek a háttered? -nevetett amikor látta,hogy épp beállítom.
-Amíg nem találok jobbat. -vontam vállat majd rákacsintottam.
-Öhm izé Zoe lehet egy kérésem? -vakarta idegesen a tarkóját Ash.
-Igen meghívhatod Anabellt. -mosolyogtam rá mire nagyra nyílt szemekkel nézett rám majd szorosan ölelésbe vont.
-Azt hiszem jó alkalom lenne,hogy beszéljek vele. -mosolyodott el mire bólintottam...
-Itt akarsz aludni? Ha össze jöttök úgy se lesz már nagyon alkalmunk. -nevettem fel idegesen és kicsengett a hangomból a szomorúság.
-Attól még a barátom maradsz. -adott puszit a homlokomra még is ez a pár szó annyira rosszul esett mivel benne van minden...csak barátok...semmi több. -De itt maradok.- kacsintott.
-Tudod már mit veszel fel holnap a bulira? -mosolygott rám miközben leültünk a kanapéra.
-Igen,de titok. -kuncogtam.
Ashton szórakozottan fújtatott majd elkezdett kapcsolgatni.
-Ezt ne! Ez nagyon ijesztő. -nyúltam a kapcsolóért amikor egy rémisztő horrora tette Ashton.
-Na légyszi még nem láttuk. Ha félsz felőlem sikíts vagy bújj hozzám csak maradj itt velem. -nézett rám könyörgő kutya szemekkel de ami legjobban maradásra késztetett az két kifejezés volt: bújj hozzám/maradj itt velem.
Morogtam egy kicsit majd magamhoz vettem egy párnát és a vállára döntöttem a fejemet.
Már Ash kezét kapartam amikor egy rémisztő rész következett én pedig felsikítottam és Ash vállába fúrtam a fejemet. Legjobb hely.
-Kapcsold ki.Kapcsold kiiii. -sikítottam amikor hiába nem néztem oda de a zene és a sikítások amik a tv-ből jöttek halálra rémisztettek.
Ash két karjával átkarolta a derekamat  így szinte már az ölében ültem és úgy szorítottam magamhoz. Ez a mámorító illat.
-Mi a szar? Ashton ha te szórakozol rohadtul fejezd be.- kiáltottam amikor a semmiből a lámpa le-fel villogott.
-Szerinted ,hogy csinálnám? -hangjába éreztem,hogy ő is megrémült. -Maradj itt. -nézett rám mire próbált felállni.
-Itt ne merj hagyni. -kaptam a keze után mire ő megfogta és össze kulcsolta az ujjainkat. Normál esetben repdesnék az örömtől és szívem majd kiugorna de most a félelemtől ugrik ki.
Épp amikor konyhához értünk mocorgást hallottunk és hirtelen 3 idióta fej bukkant elő a konyha pult mögül.
-Én megfojtlak titeket. -kiáltottam hisztérikusan és a 3 idióta után kezdtem el rohanni.
-Bocsi de ezt nem hagyhattuk ki. -röhögtek.
-Egyáltalán mióta vagytok itt? -vonta fel a szemöldökét Ash.
-Amióta nézitek a filmet. -fújta ki a levegőt Mike.
-Na jó húzzatok innen mielőtt megtiltom,hogy holnap eljöhessetek a buliba.-mutattam az ajtó felé.
-Bocsi.Szeretünk.-adott puszit Luke és már sprinteltek is ki a házból.
Fáradtan ledőltem Ash mellé mikor újra nyikorgott az ajtó én pedig ijedtembe lefordultam a kanapéról mire Ash hisztérikus nevetésbe tört ki.
-Ash! -pirítottam rá dühösen mire magába fojtotta a nevetését, én pedig csak rosszallóan a fejemet ráztam.
-Szia kincsem. Oh szia Ash. -mosolygott anya majd mindkettőnknek adott puszit majd apa is üdvözölt minket.
-Na jó mi mentünk aludni. -fogtam meg Ash kezét és húztam magam után.
-Itt kell valahol lennie.- dobáltam ki a szekrényemből a ruhákat mivel Ash ruháját kerestem amiben  itt szokott aludni.
-Khmm. -köhögött Ash mire megfordultam és kitört belőlem a nevetés mert egy ruhahalom volt a fején amiket kidobáltam a szekrényből. -Nagyon vicces. -dobta le magáról őket és vissza hajította őket a szekrényembe.
-Na jó én mentem fürödni addig keresd meg a ruháidat. -megfogtam a Nirvanás pólómat amiben alszok az alsóneműmet és mentem tusolni.
-Zozze nincs meg. -kiáltott be Ash.
-Te bajod. -kiáltottam vissza mire hallottam,hogy felmordul.
Nemsokára befejeztem a mosakodás, felöltöztem és kiléptem a fürdőszobából.
Amint megláttam mit művelt a szobámmal éles sikítás tört fel a torkomból.
-Te normális vagy? Addig nem alszol amíg ezt meg nem csinálod. -mutattam körbe a szobámba ahol még az asztalomon is ruháim lógtak.
-Majd reggel. -vette le a pólóját mire a számba össze  futott a nyál és az ajkamat kezdtem el harapdálni. Az a test. Az a has. Az egész rohadt Ashton Irwin. -Na jössz? - nézett az ágyra mire szédülten de megindultam az ágy felé.
-Jó éjt Zoe. -ölelt át Ashy mikor befeküdtem mellé.
-Jó éjt Ash. -és mosolyogva aludtam el.