02.

02.

Már nem sírok ilyen miatt. Már hozzá szoktam az érzéshez,hogy nem szeret. De ami belül majd széthasít még is azt ordítja,hogy zokogjak és ne érdekeljen csak sírjam ki magamból a bánatot.

Egyenesen beugrottam az ágyamra arcostul, magamra húztam a takarót és nem érdekelt semmi.

Nem sokára arra bújtam ki a kuckómból,hogy valaki írt sms-t.

Ashy: Gyere a szokott helyünkre... 

Idiot(me): Nincs kedvem...

Nem érdekelt mit akart...most nem... nincs erőm úgy csinálni mintha minden rendben lenne és eljátszani,hogy mennyire örülök...mert rohadtul nem így van.

Újra a párnám alatt volt a fejem de most kopogás zavart fel mivel a balkonomon kopogtak... 

Oda pillantottam és Ashton várt rám,hogy nyissam ki neki az ajtót. Nem érti meg,hogy nincs rá kedvem? Kicsit se veszi észre,hogy szavainak következményei vannak. Nem érdekelt a folytonos kopogása vissza dőltem az ágyamba. 

-Zoe,nyisd már ki vagy betöröm. -kiáltotta be és most már sokkal erősebben csapkodta az ajtót,és mivel nem akarok új üvegajtót kérni tettem a kérésének és kinyitottam neki.
-Na végre. -huppant be a szobámba és rávetetődött az ágyamra.
-Neked is szia. -ültem le a székembe.
-Te viharoztál el köszönés nélkül. -nézett rám.
-Mit keresel itt? -nincs kedvem most a kedves aranyos barátot játszani.
-Általában együtt szokunk lenni és a barátokat nem zavarja ha nála van a másik. De ha ennyire zavarok akkor léptem. -állt fel az ágyamról és indulni készült de megfogtam a kezét.
-Bocs. Maradj,nem bunkózok. -mosolyogtam rá mire bólintott. -Nincs kedved filmet nézni?-ültem le mellé az ágyra.
-Ha én mondom meg,hogy mit. -kajánul vigyorgott rám mire megadóan bólintottam.
Végül egy tök jó vígjátékot kezdtünk el nézni. Ashton magához húzott így rá döntöttem a fejemet a vállára. Imádok a közelében lenni és hallgatni szíve ritmusát ahogy dobog és mámorító illatát érezni. Az egész olyan túl szép...
-Hé Zoe.- halottam Ash kuncogását mire kipattantak a szemeim. -Elaludtál. -mosolygott rám.
-El zsibattál? -néztem rá aggodalmas arccal mire nevetve megrázta a fejét.
-Nem. De elég viccesen nézel ki. -nevetett kócos hajamon és gyűrött álmos képemen.
-Hahaha. Megnéznélek téged amikor kényelmes alvásból kelsz fel.- húztam össze a szemöldökömet.
-Hmm kényelmes vagyok? -vigyorgott mire hozzá vágtam egy párnát.
-Sajnos. Mostantól rajtad fogok aludni. -vettem fel most én a kaján vigyorát mire vissza vágta hozzám a párnát.
-Az látod felejtős. -nevetett majd rádőlt a hasamra. Akár csak egy szerelmes pár. Mintha mindig is együtt lettünk volna. De ez nem a valóság... ez csak az álmom... nem több.