I need your love...

02.37.

1 hét elteltével...

Ashtonnal való kapcsolatunk hihetetlenül megerősödött és szorosabbá vált. Rengeteg programot tervezünk kettesbe de ugyanakkor nem feledkezünk meg a barátainkról se a családunkról. 

-Ashy. -karolom át hátulról a nyakát és adok egy cuppanós puszit az arcára.

-Mi az szerelmem? -nevet fel és áthúzz a kanapén.

-Hej... -kacagok amikor a kanapé helyett a földön fetrengek. 

Ash vigyorogva rá vág egyet a seggemre én pedig megsimogatom az fájó pontomat.

-Zozze van egy ötletem. -nézz a szemembe mire én várom,hogy drukkoljon elő vele. -Vegyünk egy közös házat. -nyögi ki mire arcomon a meglepődés és az öröm sugárzik.

-Igen. -sikkantok és a nyakába borulok.

-Már párat meg is néztem ami itt van a közelben de gondoltam előtte megkérdezem. -mosolyog rám és magához húz.

-Lássunk hozzá.- dörzsölöm össze a kezeimet és elveszem tőle a laptopot.

2 óra komoly és kínkeserves óra után a srácokkal együtt találtunk egy szép családi házat itt a közelben.

-Akkor legyen? - nézek Ashra aki boldog tekintettel bólint. Én is ugyanilyen boldog vagyok.

Ash elintéz minden szükséges dolgot én pedig azon agyalok mit mondjak a szüleimnek... -Hékás Ashy én elköltözünk! vagy -Anya,apa öhmm izé Ash megkérdezte nem veszünk-e külön házat én meg beleegyeztem és már el is intéztünk hozzá minden szükséges papírt. Nem,nem,nem ... majd inspirálok.

***

Lemegyek a konyhába és idegességembe az ujjaimat tördelem,hogy mit fognak az egészhez szólni. Hisz igaz,hogy 20 éves vagyok már de az egy szem lányuk is... 

-Sziasztok. -köszönök mire rám kapják tekintetüket.

-Ó szia kincsem. -mosolyognak és pedig frusztráltan sóhajtok. -Baj van?-kérdezi anya mire nemlegyesen megrázom a fejemet.

-Anya,apa. -tartok egy kis szünetet és rájuk nézek. -Ashtonnal veszünk egy házat és elköltözünk. -darálom el és reménykedve nézek,hogy nem akadnak ki nagyon.

-Ó ez csodálatos már azt hittem baj van. -könnyebül meg anya vele együtt én is.

-Neked se gond apa?- nézek rá mire nevetve megrázza a fejét.

-Örülök,hogy boldog vagy kicsim. -mosolyog mire én a boldogságomba a nyakukba ugrok és megölelgetem őket mire  ők nevetve ölelnek vissza. Hát nem a világ legjobb szülei? ^^

Felfutok a szobámba és telefonomért nyúlok.

Zozzancs: Elmondtam...

Ashynkóm: És??? kiakadtak? Amúgy én is, nagyon örültek neki,hogy végre helyesen döntök... :*♥

Zozzancs: Átmegyek...

Ashynkóm: :o :o :o régen rossz... 

És bevette. Jót kuncogtam magamban majd felkaptam a conversemet és futottam is a házukhoz.

5 perc alatt oda értem és vártam,hogy ajtót nyisson. Még csak félig nyitotta ki de én már a nyakába is ugrottam és szenvedélyesen megcsókoltam.

-Te buta még szép,hogy megengedték. Nagyon örültek neki. -vigyorogtam rá ő pedig megpörgetett a levegőben.

-Frászt hoztad rám, és ezért büntetés jár. -markolt bele a seggembe de mielőtt bármivel megbüntethetett volna anyukája megjelent.

-Ó szia Zoe. -mosolygott rám majd megölelt.

-Szia Anne. -viszonoztam gesztusát.

-Maradsz ebédre? -mosolygott rám de én csak megráztam a fejemet.

-Köszönöm de most csak a hírt akartam közölni Ashyval. Még köszönök Laurennek és Harrynek utána megyek is.- mosolyogtam mire bólintott.

-Zoee.. -sikították egyszerre és Harry a kezembe is vetette magát.

-Sziasztok. -adtam mindkettőnek puszit majd váltottam velük pár szót és indulásra kész  voltam.

-Hazakísérhetlek? -nézett kutyaszemekkel Ash.

-Drága vagy de haza találok. -csókoltam meg.

-De a büntetés nem marad el. -vigyorgott és megharapta a fülemet.

-Szerintem élvezni fogom apuci.-nevettek majd dobtam neki egy csókot és haza vettem az utamat.