I need your love...

02.33.

~Megan szemszöge~

-Te gyökér! -kiáltottam Ashtonra majd megfogtam az üveg kólát és a fejére öntöttem. -Hogy lehetsz ennyire agyalágyult,hogy épp megszerzed erre másnap hagyod elmenni és másokkal flörtölsz előtte?-teljesen kikeltem magamból ha az előbbi incidensre gondolok. 

-Te meg mit állsz itt mint a szerencsétlen? Húzz a francba!- ordítottam ribanc fejéhez aki elsietett a tipegőjén.

-Hova ment? -állt fel idegesen Ash a helyéről.

-Jaj még rágjam a szádba is? Keresd meg! -mutattam az ajtó felé mire sóhajtott egy nagyot és sietve kiment az ajtón.

~Zoe szemszöge~

Csendes kihalt utcán sétáltam zsebre dugott kezekkel. Kavicsokat rugdostam az úttesten,de nem oldotta a feszültséget bennem.

-Kicsim. -hallottam meg Ash hangját. Nem néztem hátra csak lelassultam,hogy beérjen.

Nem szóltam egy szót se. Nekem nincs számára mondani valóm. Ellentétbe vele.

-Zozze,figyelj. -fogta meg a kezemet és szembe fordított magával. 

-Mond Ashton akarod ezt a kapcsolatot? Szeretsz annyira,hogy hű maradj hozzám?-néztem rá zord tekintettel de szemembe már csillogtak a könnycseppek.

-Hogy a francba ne szeretnélek annyira? Senkit se szerettem ilyen mértékkel és ilyen régóta!-húzott magához közelebb majd puha ajkait éreztem az enyémekkel mozogni és az a jó eső érzés eluralkodott rajtam.

-Szeretlek. Csak te foglalsz helyet a szívemben. -suttogta a fülembe majd a kezemet a szívére tette.

-Érzed? Ez csak is irántad dobog. -döntötte homlokát az enyémnek és hittem neki. Hittem neki mert szeretem. Hittem neki mert tudom,hogy ő is szeret engem. És számomra ez az őszinte szerelem.