I need your love...

02.24.

~Ashton szemszöge~

El se akarom hinni,hogy Zoe volt ilyen bátor és elmert ide jönni egyedül. Jelenleg már a hócipőm is tele van Las Vegasszal. Mindig egy rohadt szökőkútnál kötök ki és állandóan nekem jönnek az emberek és fura kínai nyelven hadoválnak és morognak rám.

Ha nem akarok még jobban eltévedni muszáj lesz megkérdeznem valakit hol a fenében is vagyok.

Ekkor megpillantok egy középkorú nőt aki úgy tűnik,hogy képbe van mi hol van ezért utána szaladok és megszólítom.

-Ne haragudjon tudna segíteni? -érintem meg a vállát mire megfordul és számomra kínai nyelven elkezd darálni valamit. Felsóhajtok majd intek neki és lelépek. Nincs itt egy rohadt angol se?

Óriási szerencsémre egy hatalmas plakátba ütközök amin Las Vegas egyik negyede van lerajzolva,pont ami nekem kell.

-Köszönöm,Istenem. -fotózom le a térképet majd elindulok arra amerre gondolom,hogy kéne mennem.

Lábam önálló életre kell és nem működik együtt az agyammal aki épp azon gondolkodik mit is mondjon Zoe-nak.

Majd mikor számomra egy nagyon ismert utca nevet meglátok és rásandítok a papírfecnire amit azóta is a kezembe szorongatok gyorsabbra fogom a tempót és szaladva keresem meg a lakcímet.

Végül keresésemet siker koronázza meg mert Zoe ajtaja előtt állok és már csak ahhoz kéne némi erő,hogy becsengessek. Nem hiszem el,hogy végre megkerestem és megtalálom erre az utolsó lépések előtt leblokkolok.

Mély levegőt veszek majd kifújom és próbálom előturkálni azt a szöveget amit elkészítettem de  persze,hogy egy árva szóra se emlékezek.

Mielőtt megfutamodhatnék a kezem már a csengőn van és maga teszi a dolgát. 

A francba a francba a fenébe!!!!! Ha most megfordulok és ő pont meglát egy életre elásom magamat egy beszari alaknak ami rohadtul igaz is lenne, de már többre nincs is időm mivel nyílik az ajtó és meglátom Őt.

Amint megpillant kisírt, lilásra felduzzadt szemei kétszeresére nőnek és a sok sírástól ott ékelődnek a táskák a szeme alatt és apró ráncok a szeme körül. És ez mind miattam.

-Neked nem az esküvődön kéne,hogy legyél? -vonja fel a szemöldökét és kíváncsian fürkész engem.

-Nekem melletted a helyem. -nyögöm ki végre. -Bemehetek? -próbálok mosolyogni mire ő csak nagyokat pislog majd bólint és beenged.

-Tudod legrosszabb évem és döntésem volt mikor hagytalak elmenni. -fordulok szembe vele majd kezemmel végig simítom nedves arcát. Érzem,hogy érintésemre megfeszül de ugyan akkor bizsereg is érintésem alatt.

Elakarok neki mindent mondani és magyarázni de félek a válaszától. Félek,hogy vissza kapom azt amit én tettem vele. Félek,hogy elutasít és azt mondja,hogy már nem szeret.