I need your love...

02.20

Drága olvasóim!! Köszönöm,hogy kitartóan olvassátok a blogomat és hálásan köszönöm a kommikat ♥ Tényleg fantasztikusan esnek a szavaitok ♥ Köszönöm :* Jó olvasást ;)

Azóta minden nap beszélek a skacokkal ami leginkább arról szól,hogy mennyire hiányzunk már egymásnak és milyen jó lesz újra látni és átölelni a másikat.

-Van már ruhád? -mosolyog lágyan a kamerán keresztül Megan.

Egy aprót bólintok.

-Úgy gondoltam amit bálra vettem az jó lesz. -húztam el a számat. A bálról lemondhattam mivel egy nap van a kettő. Conor felajánlotta,hogy eljön velem az esküvőre de neki is ugyan olyan kellemetlen lenne mint amennyire nekem lesz szóval vissza utasítottam.

-Mikey én nem bíznám Calra a hajfestést. -nevetek fel amikor látom,hogy Cal kezébe a festék helyett ragasztó van. 

-Hood. -kiállt fel Mike amikor meglátja a flakont. 

-Haaaver. -nevet fel Cal de el is hallgat amikor Mike elkezd felé futni.

-Néha olyan nehéz elviselni őket nélküled. -forgatja meg a szemét Megan mire felnevetek.

-Luke? -pásztázom  a képernyőt de nem látom a barátomat.

-Kezdem úgy érezni ő  jobban kiakadt mint te.- rázza a fejét majd felsóhajt. -Nincs étvágya. Alig van velünk. Ashtonnak neki is ment. -sorolja Megan mire nekem ketté nyílik a szám a meglepetéstől. 

-Luke Hemmings. -kiáltom el magamat és remélem,hogy meghallja. -Told ki a segged azon az ajtón! Hallod? -kiáltok újra.

-Zoe? -nyitja ki az ajtót nagy szemekkel.

-Mint látod. Beszélnünk kell. -nézek rá komolyan mire oda slattyog Megan mellé.

-Ne haragudj de nem bírom elviselni ha így bánnak veled. A rohadt életbe még csak észre se vette az érzéseidet most meg csak nem is keres meg. Milyen csíra már? -fortyog Luke de félbe szakítom.

-Lukas, ő ilyen. Tudjuk jól. Ismerjük már ennyire. Ha boldog fogadjuk el. -piszkáltam a körmeimet mert nagyon fájt ezeket így nyíltan kimondani.

-De nem boldog. -hangsúlyozott és szótagolta az utolsó szót mire felkaptam a fejemet.

-Tessék? -vontam fel a szemöldökömet.

-Hemmings. Ezt majd ő elmondja. Kettőjük dolga. -nézz szúrósan Meg Lukera aki puffogva ül.

-De ha egy gyökér? - csap az asztalra.

-Akkor az. De nem a mi dolgunk. Nem tőlünk kell megtudnia. -morog rá Lukera.

-Beavatna engemet is valaki? -szólalok meg mire felsóhajtanak. 

-Nem. Majd időben mindent megtudsz és nem Hemmingstől .-kacsint rám Megan mire még jobban összezavarodok.

-Ne haragudj, de lekapcsollak mert nem bírja tartani a száját. -mutat Lukera mire zavarodottan bólintok.

Mi volt ez az egész?