I need your love...

02.21.

Sziasztok manócskáim <3 Mivel tegnap sikerült 3 részt megírnom most lesz arra időm,hogy kiposztoljam majd őket...
Szerdán 6 óránk van és 5 tantárgyból írunk (2 tz,3 röpdolgozat)azon kívül a többi nap se lesz doga mentes!!! Szép hét elé nézek :D Drukkoljatok ♥ Ti milyen hét elé néztek? Remélem a félévitek jól fog sikerülni :*
Jó olvasást :* ♥

Minél jobban közeledik az a bizonyos esemény annál gyakrabban vagyok rosszul,fáj a hasam vagy a fejem. Conor már kórházba akart vinni de sikerült meggyőznöm,hogy csak így jön ki rajtam az idegesség. Ami igaz is.

-De enned kell. -tolja újra elém a kaját Conor miután már ötödszörre utasítom vissza.

-De úgy is a wc-ben végzi. -toltam el jó messzire mert már csak a szagától is felfordult a gyomrom.

-Nem lesz így jó értsd már meg. Utolsó napokba annyit fogytál,hogy már ez nem normális. Egyél. -nézett rám mérgesen.

-Oké oké. Almától talán nem leszek rosszul.-tartottam fel a kezemet majd elvettem egy almát.

-Reménytelen vagy.-rázta meg rosszallóan a fejét.

-Köszi. Na jó te meg húzzál az egyetemre mert azt viszont én nem engedem,hogy miattam rontsál. -mutattam egyenesen az ajtóra mire felsóhajtott.

-Egyél. Nem érdekel ha egy tábla csoki vagy uborkát csak egyél. Megértettél? -puszilta meg a fejemet.

-Igen is főnök. -kuncogtam majd intettem neki amikor kilépett az ajtón.

3 harapás után az alma is úgy járt mint az összes többi kaja. Meghagytam majd ki kellett dobni.

Leültem a kanapé végére és ahogy a néma tv-t néztem akaratlanul is Ashtonnal töltött kanapés napok jutottak eszembe. Nem csak őt veszítettem el mint első szerelmemet hanem a barátomat is.

Nagy kezei ahogy körbe fogták apró tenyeremet és puha érintései az ujjaimon amitől mindig melegség áradt szét a testembe. 

Apró gödröcskéi a szája szegletében amikor megnevetettem és jóízűen nevetett ki engem.

Gyönyörű zöld szemei csillogása,játékossága amibe az első pillanattól szerelmes voltam. Imádtam arra elaludni és felkelni,hogy  mellettem van és vigyázz rám bármi is történik ő megvéd engem.

Amikor morcos kedvembe voltam ő különleges finomságokat talált fel amivel mindig megtudott nevettetni vagy csak szar próbálkozásaival amikor magára terítette a pokrócot és szellemként próbált megnevettetni ami végül mindig sikerült az ő veszteségére ugyan is mindig neki ment a szekrényemnek vagy elcsúszott és belőlem pedig dőlt a nevetés.

Ilyenkor bosszús volt de miután rájött,hogy sikerült jó kedvre deríteni már csak velem együtt nevetett.

Annyira hiányoznak azok a kellemes semmit tevések amikor csak átjött mert unatkozott és hiányzom neki így vagy megtanultunk együtt vagy csak filmeket néztünk. A kedvencem a horror filmek voltak. Amikor hozzá bújhattam és karja melegségében tölthettem időmet és bár biztatott,hogy ő nem fél de sokszor jobban sikított mint én. 

Minden együtt töltött perc,pillanat hiányzik amit vele élhettem át. Nehéz felfogni,hogy most már csak ezekbe kapaszkodhatok mivel nem lesz több ilyen kellemes pillanatom.