I need your love...

02.22

Arra vártam,hogy szóljon bármit is akár csak egy szia-t de a tette egyenesen meglepett és a legjobb érzés volt újra amit egy éve nem éreztem már. Szorosan a karjaiba zárt és átölelt. Nem szólt semmit mivel nem volt szükség itt és most szavakra.Most fogtam fel,hogy én is hiányoztam neki ebben az egy évben. Ő is annyit gondolt rám mint ahogy én rá. Ő se érti,hogy juthattunk idáig.

A szemem bekönnyesedett ahogy körbe néztem a helyszínen és észhez tértem. Semmin se változtat ez. Még az ölelés se. Nem engem szeret. Nem engem választott. Nem engem vesz feleségül.

Lassan,óvatosan elhúzódtam és a szemébe néztem.

-Gratulálok Ash. Legyetek igazán boldogok. Megérdemled. -próbáltam magamra erőltetni egy őszinte mosolyt. 

-Zoe én sajn...-próbált szabadkozni de félbe szakítottam.

-Nem kell magyarázkodnod. Csak legyél boldog. -simítottam meg a karját. Ahogy ezt kimondtam eszembe jutott,hogy mit mondott Luke:- De nem boldog. Bárcsak tudnám,hogy miért mondta ezt.

Ekkor megjelent a menyasszony is egy lenge lila ruhában és szájon csókolta a férjét. Tudom,hogy még nem azok de szoktatnom kell ezt magammal. 

-Szia drágám. -kulcsolta össze vele a kezét majd elmosolyodott amikor meglátott. Csak,hogy én átlátok ezen a mosolyon. 'Látod elértem! Én állok itt helyetted!'

-Jaj de örülök,hogy itt vagy Zoe! -ölelt meg. -Remélem megvárod majd a bulit is.- örvendezik.

-Még van pár elintézni valóm. De megpróbálok addig maradni ameddig időm engedi. -mosolyogtam rá majd Ashtonra pillantottam. Némán állt ott és engem fürkészett gyönyörű szemeivel. Hova tűnt Ashton a szemed játékossága? Vajon akkor veszítetted el amikor én, és vele együtt téged is elveszítettelek?

-Akkor így is gratulálok,hogy te is itt vagy. Sok boldogságot. -ejtettem egy halvány mosolyt. 

-Ó köszönjük. -vigyorgott Anabell. -De én viszont megyek is mert a menyasszonynak sok idő kell a készülődéshez. -nevetett mire bólintottam.

Már most tudtam. Az esküvőig nem fogom kibírni. Bárcsak süppedne be alattam a talaj és nyelne el magával.

-Ashton gyere egy kicsit. -jött oda egy ismeretlen alak és karon fogta és elráncigálta.

-Srácok ne haragudjatok de el kell innen mennem. Én... én ezt nem bírom végig nézni. -a könnyeim utat törtek maguknak.

-Erős vagy. Nem mindenki lenne erre is képes. -próbál lelket önteni belém Luke.

-Köszönöm skacok. Remélem nem sokára újra találkozunk. Már nagyon hiányoztok. -ölelem őket sorba magamhoz majd már szaladva próbálok lestoppolni egy taxit ami szerencsémre gyorsan sikerül is. Eddig bírtam a totális kiborulásig.

~Ashton szemszöge~

Nem hittem a szememnek amikor hátulról megláttam Meganékkel beszélgetni Zoet.

Azt hittem,hogy csak álmodom,hogy újra a közelemben van és mindent helyre hozhatok. 

Össze szedtem minden bátorságomat és megszólítottam. Bár megakartam neki magyarázni a dolgokat de egy szó se jött ki a számon ehelyett csak szorosan a karjaim közé fontam. Csodás érzés volt egy év után a karomban tartani. 

Először szorosan ölelt és kapaszkodott bennem éreztem az összes fájdalmát amit okoztam neki és amint keresztül kellett mennie miattam.

Majd hirtelen elhúzódott és a szemembe nézett. 

Próbáltam tőle bocsánatot kérni amit már annyiszor megtehettem volna de nem hagyta. 

Láttam a szemében a megbújó könnycseppeket amelyeket erősen próbál vissza tartani,hogy ne sírja el előttem magát.

Szerettem volna letörölni lecsókolni azokat a könnycseppeket de nem engedte lefolyni őket. Erősnek próbált mutatkozni és úgy tenni mint akit az egész nem bánt.

Sokat változott ebben az egy évben de így is káprázatos volt számomra.  Egyszerű volt de gyönyörű.

Elakartam neki mindent magyarázni mit miért tettem és mostanra mennyire bánnom a történteket. Tudom,hogy azt az egy évet nem tudom helyre hozni és nem megtörténtnek tekinteni,de elakartam neki mondani mit jelent számomra és mit érzek iránta.Srácok Zoe mögött nem szóltak semmit csak némán figyeltek minket majd megjelent Anabell. Életem legrosszabb döntése.

Reméltem,hogy hamar lekopik ami meg is történt de David hirtelen karon fogott és elrángatott Zoetól. Próbáltam a kérdéseit hamar leintézni mindenre igen volt a válaszom amitől tartok,hogy majd hülyeségbe egyeztem bele de beszélnem kell Zoeval.

-Oké David csináld ahogy jónak látod. Rád bízom, de most mennem kell. -fordítottam hátat de amikor megláttam a taxiba ült lányt minden reményem szét oszlott.

Elment mielőtt beszélhettem volna vele. Mielőtt megmagyarázhattam volna neki a történteket. Mielőtt elmondhattam volna neki,hogy szeretem.