I need your love...

02.26.

Kisírt,felduzzadt szemekkel ültem be a taxiba és ledaráltam a címet majd remegő kezekkel turkáltam elő a telefonomat.

Me: Ash kórházba került... amint tudok valamit, írok. 

Nem bírtam semmi mást írni,hogy mi történt vagy,hogy mennyire megvagyok ijedve.

Nem vártam meg a választ kikapcsoltam a telefont és idegesen kapartam az ülést.

-Köszönöm. -dobtam oda neki a pénzt mikor megállt és már szaladtam is be.

Amint beértem a hatalmas épületbe elkapott a hányinger. Szememmel megkerestem a recepciót és  amint oda értem bemondtam a nevet.

-Sürgősségi osztály második emelet 26-os szoba. -hadarta egy középkorú nő a számítógépbe pötyögve. 

-Köszönöm. -majd meg is indultam az emelet felé a 26 termet keresve.

Miután kiszálltam a kocsiból a könnyeim felszáradtak de most,hogy itt állok a 26 szoba előtt és gépekre kötve eszméletlenül látom Ashtont a szívem görcsbe rándul.

-Ön a hozzá tartozója Mr.Irwinnek? -kérdezi egy hang mellőlem mire rá nézek és bólintok.

-Ha gondolja most bemehet hozzá. -mosolygott rám az orvos mire szó nélkül besiettem a szobába.

Mély levegőt vettem majd lehúztam a redőnyöket és oda sétáltam az ágyához.

Fülledt kellemetlen szag volt a szobában alig jutottam levegőhöz és a gép csipogása töltötte be az egész termet. 

Oda húztam egy széket az ágyához majd leültem és birtokba vettem a kezét. Mindig is imádtam keze melegségét és ahogyan apró köröket rajzol a kézfejemre,de most hideg és rezzenéstelen. Mint ha nem is ő lenne az. 

-Ash hallasz? -simogattam a kezét majd néha megszorítottam. -Szükségem van rád. Ebben az átkozott egy évben is szükségem volt rád de egy valamire jó volt. Rájöttél az érzéseidre. Tudod még most is alig hiszem el,hogy azt mondtad,hogy szeretsz. Mint egy gyönyörű mese aminek boldogság a vége. De te most itt fekszel és gépek tartanak életben. Ugye nem gondolod,hogy itt mersz engem hagyni?- ekkor elcsuklott a hangom és néma könnyek hullottak le az arcomról. -Tudod a szavak tettek nélkül nem sokat érnek. Szóval tegyél értünk és kelj fel erről az átkozott ágyról. -zokogtam fel majd végig simítottam puha édes arcán.

Oda hajoltam hozzá és lágy csókot nyomtam az ajkaira majd befeküdtem mellé és szorosan átöltem.

-Tudod Ash én mindig is így képzeltem el egy tökéletes pillanatot. A karjaidban. Biztonságban és szeretetben. Mert nekem mindig ezt nyújtod. -végig simítottam kócos fürtjein majd puszit nyomtam a homlokára.- Szeretlek. -hajtottam a vállára fejemet majd elnyomott az álom.

Ugye úgy ébredek fel,hogy Ashton karjaiban tart, kezünk össze kulcsolva és végre boldogok vagyunk...