02.28.
-Mrs.Stewart? -szólított meg az orvos mire ránéztem álmos tekintettel.
-Igen?-törölgettem meg a szememet,hogy ne legyen ennyire homályos a látásom.
-Mr.Irwin kezd ébredezni ha gondolja vissza mehet hozzá. -az álmos tekintettem a semmibe foszlott kitágultak a szemeim és az arcomra egy széles mosoly terült szét.
-Felébredt. -kiáltottam fel és be is rontottam a szobájába. -Ash. -borultam a nyakába és bár a szemei még csukva voltak ujjai már mozogtak.
-Zoe?- kérdezte fáradt hangon mire bebújtam hozzá és szorosan átöleltem.
-Igen én vagyok.- simítottam végig az arcán.
Amint meghallotta a hangomat szemeit először csak résnyire nyitotta ki majd mikor meglátott szemei nagyra kerekedtek.
-Ne haragudj!- szemei könnyektől csillogtak és gyorsabban kapkodta a levegőt. -Ne haragudj,hogy ennyire hülye és seggfej voltam. -homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.
Kérlek mond ki újra,hogy szeretsz és,hogy komolyan gondoltad a szavaidat! Mond,hogy engem akarsz és nem hagysz el... mond ki és mindent elfejtek!!!
Némán néztem zöld smaragd zöld szemeit és vártam...vártam azokra az átkozott szavakra amik által újra boldog lehetnék.
De nem tett és nem mondott semmit. Csak feküdt és vagy engem nézett vagy lehunyta a szemeit. Meguntam. Belefáradtam.
Nehezemre esett de meg kell tennem. Lehunytam a szemeimet majd mikor újra kinyitottam ki keltem mellőle.
-Pihenj.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Itt maradsz? Nem mehetsz el újra. Nem történhet ez meg még egyszer. -sóhajtva indultam el az ajtó felé de következő szavai megütötték a fülemet és maradásra kényszerítettek.
-Szeretlek Zoe.-a szürke,fájdalmas szívem mintha darabokra tört volna helyette újra életre kelt,szárnyakra talált és boldogság áradt szét a testembe.
Szememből lehullottak a könnyek majd Ash felé fordultam és megfogtam a kezét.
-Maradok.-simítottam végig a haján majd csókot nyomtam a szájára.
-Szükségem van rád. -suttogta a szavakat de láttam,hogy elfáradt és az álmosság úrrá lett rajta.
-Nekem is rád. -rajzoltam szíveket a kézfejére és újra kényelembe helyeztem magamat mellette.
-Ne haragudj!- szemei könnyektől csillogtak és gyorsabban kapkodta a levegőt. -Ne haragudj,hogy ennyire hülye és seggfej voltam. -homlokát az enyémnek döntötte és mélyen a szemembe nézett.
Kérlek mond ki újra,hogy szeretsz és,hogy komolyan gondoltad a szavaidat! Mond,hogy engem akarsz és nem hagysz el... mond ki és mindent elfejtek!!!
Némán néztem zöld smaragd zöld szemeit és vártam...vártam azokra az átkozott szavakra amik által újra boldog lehetnék.
De nem tett és nem mondott semmit. Csak feküdt és vagy engem nézett vagy lehunyta a szemeit. Meguntam. Belefáradtam.
Nehezemre esett de meg kell tennem. Lehunytam a szemeimet majd mikor újra kinyitottam ki keltem mellőle.
-Pihenj.-erőltettem magamra egy mosolyt.
-Itt maradsz? Nem mehetsz el újra. Nem történhet ez meg még egyszer. -sóhajtva indultam el az ajtó felé de következő szavai megütötték a fülemet és maradásra kényszerítettek.
-Szeretlek Zoe.-a szürke,fájdalmas szívem mintha darabokra tört volna helyette újra életre kelt,szárnyakra talált és boldogság áradt szét a testembe.
Szememből lehullottak a könnyek majd Ash felé fordultam és megfogtam a kezét.
-Maradok.-simítottam végig a haján majd csókot nyomtam a szájára.
-Szükségem van rád. -suttogta a szavakat de láttam,hogy elfáradt és az álmosság úrrá lett rajta.
-Nekem is rád. -rajzoltam szíveket a kézfejére és újra kényelembe helyeztem magamat mellette.
De jó végre!! Siess! Nagyon édesek ♥
VálaszTörlés