I need your love...

02.29

Ti hisztek még a csodákban? Elhiszitek,hogy minden rossz után jön valami jó? Hogy ami eddig megkeserítette életedet most varázslatossá teszi? 

Velem pont ez történt. Ashtonnal ülök Sydneybe tartó repülőgépen kéz a kézben.

A kórházban rendbe jött Ash és nem csak testileg hanem a kapcsolatunk is, és  hát bele vágunk. Bele vágunk a közös életbe a közös jövőbe.

Conortól nehéz volt búcsút vennem hisz rengeteg dolgon ő segített túl és mellettem volt mindig még úgy is,hogy ő másképp érzett irántam. Igazán jó barátra találtam a személyében.

-Mi az nem hagynak nyugton? -kuncogtam fel mivel épp,hogy 2 másodperce eltette a telefonját Ashy újra rezeg,hogy sms-t kapott.

-Néha az őrületbe tudnak kergetni.- rázta meg nevetve a fejét.

Én már be se merem kapcsolni a telefont,hogy mennyi értesítésem,hívásom és üzenetem lehet.

-Újra kezdünk mindent és nem hagylak még egyszer szenvedni. -szorította meg a kezemet és csókot lehelt a nyakamra.

-Ajánlom is.- kuncogtam majd átöleltem a derekát és a nyakába fúrtam a fejemet és újra beszívtam mámorító illatát.

-Sydneybe tartó út nem sokára befejeződik. Megkérjük az utasokat,hogy készüljenek a leszállásra.-ez a hang ébreszt fel kellemes alvásomból és ahogy oldalra nézek Ash is édesen szuszog mellettem egyik kezét a combomon pihentetve.
-Ashy nem sokára megérkezünk. -súgtam a fülébe és puszit nyomtam az arcára mire mocorogni kezdett.
-Szia szépségem. -nézett rám gyönyörű smaragdzöld szemeivel amibe újra felfedeztem a régi játékosságot.
-Ne udvaroljon Mr. Irwin. -kacagtam fel.
-Ez csak az igazság Mrs.Stewart. -hajolt közelebb az arcomhoz de mielőtt végre megcsókolhatott volna megkezdődött a leszállás.
Csalódottan sóhajtottam fel amit Ash is észrevett és mosolyogva a fülembe súgta: -Lesz még úgy is,hogy megunod a csókjaimat.- nevetve megráztam a fejem majd összekulcsoltuk az ujjainkat és leszálltunk a gépről.