I need your love...

02.18

-Zoe jesszus mi a baj? -ült le elém Conor majd szorosan magához húzott és megölelt. Nyakába fúrtam a fejemet és ott folytattam a sírást míg ő nyugtatás kép hátamat simogatta. 

-Ne haragudj. -szívtam be illatát és könnyes szemekkel rá meredtem.

-Mi akasztott ki ennyire? -vizslatta az arcomat.

-Feleségül fogja venni. -zokogtam fel újra fájdalmasan és szorosabban öleltem Conort.

-Héé shhh. Minden rendben lesz. -suttogta és egy puszit nyomott a fejemre.

Percekig csak csendben ültünk a földön ölelkezve ő pedig lágyan ringatott,hogy jobban lenyugtasson. De amint megláttam azt az átkozott levelet nem tudtam parancsolni a könnyeimnek. És nem is akartam,mert úgy éreztem ha nem adom ki magamból felemészt a fájdalom.

-Hozok egy pohár vizet. -súgta oda Conor de én csak a fejemet ráztam.

-Kérlek maradj.- néztem rá könyörgően ő csak lágyan elmosolyodott és folytatta a fejem simogatását.

-Maradok. -búgta halkan és ez a kellemes érzés nem sokára álomba is ringatott.

***

-Zoe. Keresnek. -rázta meg lágyan a vállamat Conor. Ki akartam nyitni a szememet de annyira be volt dagadva,hogy fájt minden egyes mozdulat. 

Kifújtam a levegőt majd mikor kinyílt a szemem rá néztem Conorra ő pedig át nyújtotta a telefonomat.

-Haló? -szóltam bele mert azt se néztem meg ki keres.

-Zoe! -hallottam meg Megan hangját.

-Ne! Kérlek most ne! Nincs szükségem a sajnálatra. -szipogtam és megtöröltem az orromat.

-Édesem. Hidd el ez mindenkit váratlanul ért. -sóhajtott fel.

Add oda már! hallottam meg Luke hangját és ő vette át a szót.

-Esküvője napján fogom szét verni annak a seggarcnak a fejét. -mordult fel mire enyhe mosoly terült szét az arcomon.

-Luke!-szóltam bele erőtlenül.

-Igen? -hagyta abba a morgolódást és rám figyelt.

-Szeretlek titeket. -csuklott el a hangom és újra előtört belőlem a sírás.

-Hercegnő! Ne sírj. Emlékezz mit mondott még régen Lucas bácsi. -éreztem ahogy próbál mosolyogni.

-Aki meg mer engem ríkatni saját kezűleg fogod átmázolni az arcát. -nevettem fel  amikor vissza emlékeztem ahogy mondta ezt Luke mikor először sírtam Ashton miatt.

-Pontosan. Senki se érdemli meg a könnyeidet Zoe. És tudod mit? -kérdezte komoly hangon.

-Igen? -kérdeztem vissza.

-Eljössz az esküvőre és szépen az arcába röhögsz,hogy mekkora hibát követett el amikor azt a csitrit választotta helyetted! - vázolta fel. 

-Egy hét- fújtam ki a levegőt. 

-Zoeeee. -hallottam meg Cal és Mike hangját ami máris valamelyest jobb kedvre derített.

Calum és Mike nem ezt az ügyet vesézték ki,aminek nagyon örülök,hanem a sok marhaságaikkal boldogítottak.

Kiderült Mike megpróbálkozott a főzéssel de kudarcba fulladt 1 óra elteltével. Csodálom,hogy nem égett oda a konyha.

Calum pedig a csajok terén vallott csúnya kudarcot amikor a szar csajozósdi trükkjeivel próbált 3 csajt felszedni de egyik felpofozta másik leöntötte a turmixával a harmadik pedig tökön rúgta. Auch.

Örültem,hogy egy kicsit elterelték a figyelmemet és újra úgy érezhettem mintha semmi se változott volna meg. Semmi elmenekülés. Semmi összeveszés. Semmi esküvő...