I need your love...

02.52

Egy asztalnál ülünk. Néma csöndben. Csak a feszültség és a rágás zaja tölti be a házat. Az étvágyamnak oda veszett,hogy azt kell néznem Anabell mindig eléri azt amit akar. Csak egy segélykérő hívással kezdődött aminek a végét még én magam se sejtem.

-Ne haragudj. -fogja meg a kezem Ash mikor befekszünk az ágyba.

-Ezt még túl sokszor fogod mondani. -suttogtam majd átfordultam a másik oldalamra és némán csurogtak le a könnyeim. Nem akarom elveszíteni. Nem akarom elengedni. De félek a következményektől ha Bell itt marad... Elveszi tőlem...

***

Napok csak telnek Ashton helyett inkább a srácokkal töltöm az időmet akik csak minimálisat beszélnek Ashtonnal. Tudják,hogy mitől félek. Ismerik Ashtont. Ismernek engem. Tudják,hogy jól sehogy se jöhetünk jól ki ebből. Anabell tervez valamit,azért jött hozzánk. Vissza akarja kapni Ashtont. Újra tönkre akar tenni. Dehogy ez ne történjen meg ehhez nem vagyok elég én. Ehhez Ashton is kell. Ki kell,hogy tartson mellettem...

-Este hétre készülődj el. Elviszlek valahova.- puszilt bele a nyakamba és elég volt ennyi,hogy megnyugodjak. Csak meddig?...

Megan segített elkészülni az estére mivel nem tudtam mit kezdjek magammal.

-Ne aggódj! Sok mindenen mentetek már keresztül most még is Mrs.Irwin vagy és vele kelsz és vele hajtod álomra a fejed. Egy ilyen kis ringyó nem teheti tönkre a házasságotokat a szerelmeteket és az életeteket. Ne engedd! -ölelt magához nekem pedig eleredtek a könnyeim. 

-Köszönöm. -pityeregtem majd össze szedtem magamat és rá mosolyogtam a legjobb barátnőmre. 

-Ashton szeret engem. Össze kötötte velem az életét,bíznom kell benne. -mosolyom most már elterült az egész arcomon.

-Vedd fel a cipődet és sipirc már kíváncsi vagyok,hogy fogja eldobni az eszét amikor meglát. -kuncogott Megan én pedig csak nevetve ingattam a fejem.

Az emberek mindig csak azt látják meg, amit látni akarnak, és csak akkor, ha már felkészültek rá. A valóság fájdalmasan nyilvánvaló lehet másoknak, de a szerelmes ember szeme előtt mindig ott van egy fátyol. A remény, a félelem s főleg a bizalom sűrű fátyla.