02.58
Soha életemben nem féltem még ennyire. Most nem csak arról van szó,hogy fogalmam sincs hol van Zoe és,hogy jól van-e,hanem,hogy lehet,hogy a szíve alatt a mi kisbabánkat hordja.
Anabellnek a szűrét kitették a fiúk mert én sokk alá kerültem amikor eljutott hozzám Megan szavai. Mindketten bajban lesznek ha nem megy el orvoshoz. És márpedig azt hiszi terhes tőlem Anabell biztos,hogy nem akarja,hogy kiderüljön,hogy esetleg tényleg terhes.
Egy pillanat alatt kicsúszott a kezem közül az egész életem. Egy rossz döntéssel kezdődött és egy tévedéssel ülök itt magányosan az ágyamon és aggódok azért a lányért akiért küzdöttem. De mindig elcseszem. Mindig jön egy olyan fordulat melyre senki se számítana... és amikor már nehéz megoldani a dolgokat mert már késő...
/Zoe szemszöge/
Az érzelmek melyek bennem kavarognak legyőznek. A fájdalom,csalódás, félelem,elvesztés erősen taszít a földhöz és nem enged felállni.
Érzem,hogy eluralkodik rajtam a feladás... Feladom az egészet... az érzelmek a kimerültség a fájdalom semmi sem érdekel. Nincs miért érdekeljen. Akire rábíztam magamat és megkértem,hogy ne tegyen tönkre megtette...fájdalmat okozott mint már oly sokszor de most már elég. Feladtam a küzdelmet a szerelmet és bármit ami eddig éltetett. Lerogytam egy elhalt utcára egy bokor tövébe és sírtam.Zokogtam.Nem akartam,hogy rám találjanak. Nem érdekel,hogy felfázok,megbetegedek egyszerűen nem tudtak ilyen dolgok lekötni.
A hasam ugyan úgy fel volt fordulva mint reggel és a hányingerem se múlt majd eszembe jutott Megan szavai: Szerintem terhes vagy.
Legszebb dolog. Ha rendes család veszi körül a gyermeket. Akik felnevelik együtt,bármilyen nehézségeken is mennek keresztül. Majd a gyűrűmre néztem és kiadtam magamból mindent.
Miért érdemlem én ezt? Csak ez a kérdés kavargott a fejemben.
/Zoe szemszöge/
Az érzelmek melyek bennem kavarognak legyőznek. A fájdalom,csalódás, félelem,elvesztés erősen taszít a földhöz és nem enged felállni.
Érzem,hogy eluralkodik rajtam a feladás... Feladom az egészet... az érzelmek a kimerültség a fájdalom semmi sem érdekel. Nincs miért érdekeljen. Akire rábíztam magamat és megkértem,hogy ne tegyen tönkre megtette...fájdalmat okozott mint már oly sokszor de most már elég. Feladtam a küzdelmet a szerelmet és bármit ami eddig éltetett. Lerogytam egy elhalt utcára egy bokor tövébe és sírtam.Zokogtam.Nem akartam,hogy rám találjanak. Nem érdekel,hogy felfázok,megbetegedek egyszerűen nem tudtak ilyen dolgok lekötni.
A hasam ugyan úgy fel volt fordulva mint reggel és a hányingerem se múlt majd eszembe jutott Megan szavai: Szerintem terhes vagy.
Legszebb dolog. Ha rendes család veszi körül a gyermeket. Akik felnevelik együtt,bármilyen nehézségeken is mennek keresztül. Majd a gyűrűmre néztem és kiadtam magamból mindent.
Miért érdemlem én ezt? Csak ez a kérdés kavargott a fejemben.
Csak találja meg Ash!
VálaszTörlés