02.59
A napok csak telnek és se a barátok se egyik szülő se találja Zoet. Mindenki aggódik érte és este azzal hajtja álomra a fejét,hogy bajban van Zoe de ők nem tudnak neki segíteni.
Ismerik, inkább az utcán alszik minthogy beállítson valakihez és magyarázkodnia kelljen,hogy mi történt.
Zoenak állapota napról napra romlik. Az a pár apró ami nála volt mára már elfogyott így enni és innivalóra se futja. Fél. Rettentően fél. Sejti,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg terhes. Nem akarja elveszíteni a babáját. A babájukat. Csak az ő makacssága miatt vajon megéri ezt tenni? Tudja jól,hogy nem.
Magányos. Hiányzik neki a szülei akik mindig gondoskodtak róla a barátai akik mindig mellette álltak és Ashton aki szerette őt és akit ő is szeretet.
/Luke szemszöge/
A mai napot is 4 órakor kezdtem elkészülődtem és folytattam a keresést. Nem tűnhetett el ennyire. Valahol lennie kell és ma megtalálom.
Ashton is teljesen kivan akadva, nem hibáztatom. Most nem ő tehet a történtekről. Bár arról nagyon is tehet,hogy beengedte Anabellt a házukba. Ott rontott el mindent.
Ha Zoe pedig tényleg terhes sürgősen orvos kell neki hisz nem értek az ilyen dolgokhoz de jó nem sülhet ki belőle ha nem nézi meg senki.
Silver St. utcába kanyarodok be ahol sok a fa bokor, és az emberek szívesen járnak ide gondolkodni vagy csak pihenni. Itt kell lennie. Érzem.
Minden apró zugot meglesek,minden bokor tövét míg meg nem látok egy ismerős fekete cipőt az egyik bokornál. Elkezdek felé rohanni és mikor meglátom Zoe fájdalmas, elfáradt arcát lerogyok hozzá és ölembe kapom és válla rázkódik a sírástól.
-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -adok puszit a feje tetejére és nyugtatásképpen a hátát simogatom.
Mikor hallom,hogy légzése megnyugszik és már nem sír kicsit elhajolok tőle és a szemébe nézek.
-Ashton nem csalt meg!!! Ne mondj semmit hallgass meg először rendben? -nézek rá szigorúan majd kis idő múlva bólint.
Elkezdem neki mesélni az egész sztorit, onnantól,hogy elrohant és mi megérkeztünk.
-És másnap elmentünk ahhoz az orvoshoz aki ebben az egészben részt vett. Tudtuk,hogy nem elég neked ha szavakba elmondjuk ezért elmentünk a főorvoshoz aki írt egy rendes papírt miszerint Anabellnek semmi köze se volt testileg Ashton Irwinhez!!! Sajnos nincs nálam az a papír de... lefotóztam. -gyorsan előkapom a telefonomat és kikeresem a képet és Zoe orra alá nyomom aki csendben ül és gondolkodik.
Hirtelen felnéz rám a képernyőből és felzokog és azt mondja: -Szeretem őt!
-Ő is szeret téged Zoe. Elhiszed ugye? -nézek rá mire bólint.
-Tudom. -mosolyodik el szelíden és szorosan magához ölel amit viszonozok is. -Mindenki érted aggódik. Gyere nyugtassuk meg őket. -felpattanok és magammal rántom Zoe-t is.
-Légyszíves Ash legyen az utolsó. -fogja meg a kezemet és már el se engedi.
Ismerik, inkább az utcán alszik minthogy beállítson valakihez és magyarázkodnia kelljen,hogy mi történt.
Zoenak állapota napról napra romlik. Az a pár apró ami nála volt mára már elfogyott így enni és innivalóra se futja. Fél. Rettentően fél. Sejti,hogy tényleg igaz. Hogy tényleg terhes. Nem akarja elveszíteni a babáját. A babájukat. Csak az ő makacssága miatt vajon megéri ezt tenni? Tudja jól,hogy nem.
Magányos. Hiányzik neki a szülei akik mindig gondoskodtak róla a barátai akik mindig mellette álltak és Ashton aki szerette őt és akit ő is szeretet.
/Luke szemszöge/
A mai napot is 4 órakor kezdtem elkészülődtem és folytattam a keresést. Nem tűnhetett el ennyire. Valahol lennie kell és ma megtalálom.
Ashton is teljesen kivan akadva, nem hibáztatom. Most nem ő tehet a történtekről. Bár arról nagyon is tehet,hogy beengedte Anabellt a házukba. Ott rontott el mindent.
Ha Zoe pedig tényleg terhes sürgősen orvos kell neki hisz nem értek az ilyen dolgokhoz de jó nem sülhet ki belőle ha nem nézi meg senki.
Silver St. utcába kanyarodok be ahol sok a fa bokor, és az emberek szívesen járnak ide gondolkodni vagy csak pihenni. Itt kell lennie. Érzem.
Minden apró zugot meglesek,minden bokor tövét míg meg nem látok egy ismerős fekete cipőt az egyik bokornál. Elkezdek felé rohanni és mikor meglátom Zoe fájdalmas, elfáradt arcát lerogyok hozzá és ölembe kapom és válla rázkódik a sírástól.
-Itt vagyok. Minden rendben lesz. -adok puszit a feje tetejére és nyugtatásképpen a hátát simogatom.
Mikor hallom,hogy légzése megnyugszik és már nem sír kicsit elhajolok tőle és a szemébe nézek.
-Ashton nem csalt meg!!! Ne mondj semmit hallgass meg először rendben? -nézek rá szigorúan majd kis idő múlva bólint.
Elkezdem neki mesélni az egész sztorit, onnantól,hogy elrohant és mi megérkeztünk.
-És másnap elmentünk ahhoz az orvoshoz aki ebben az egészben részt vett. Tudtuk,hogy nem elég neked ha szavakba elmondjuk ezért elmentünk a főorvoshoz aki írt egy rendes papírt miszerint Anabellnek semmi köze se volt testileg Ashton Irwinhez!!! Sajnos nincs nálam az a papír de... lefotóztam. -gyorsan előkapom a telefonomat és kikeresem a képet és Zoe orra alá nyomom aki csendben ül és gondolkodik.
Hirtelen felnéz rám a képernyőből és felzokog és azt mondja: -Szeretem őt!
-Ő is szeret téged Zoe. Elhiszed ugye? -nézek rá mire bólint.
-Tudom. -mosolyodik el szelíden és szorosan magához ölel amit viszonozok is. -Mindenki érted aggódik. Gyere nyugtassuk meg őket. -felpattanok és magammal rántom Zoe-t is.
-Légyszíves Ash legyen az utolsó. -fogja meg a kezemet és már el se engedi.
De jó hogy végre megtalálták!
VálaszTörlés