016.

016.

Nem úsztam meg a reggeli rosszullétet, se azt,hogy ne menjek iskolába... 

Szüleimmel sok közös programot csinálunk és a barátaim se hagynak a szobámba roskadni ami segít néhány óráig. 

-Jó tanulást kincsem. -adott puszit anya majd intettem és kiléptem a reggeli melegbe.

-Szia cica. -fogta be valaki a szememet a suli előtt.

-Luke ne ijesztgess. -csaptam a mellkasára gyengéden mire megrázta a fejét.

-Mosolyogj kérlek. Vissza akarom kapni a régi Zoe-t. -kapott fel a levegőbe mire elkezdtem sikítani,hogy tegyen le.
-Jó mosolyogni fogok. -adtam meg magamat és mikor újra talajt éreztem rákacsintottam és befele futottam.
Mikor beértem kifújtam a levegőt majd a szekrényemhez sétáltam megkeresni a matek könyvemet.
Még 15 perc volt a becsöngetésig. Elindultam az emeletre az osztályunkhoz de amikor elsétáltam egy nyáladzó pár mellett, felfordult a gyomrom...miért suliba kell.
-Szia Zoe. -szólalt meg egy ismerős hang és mikor oda néztem akkor tudatosult,hogy az a nyáladzó pár Ashton és Anabell.
-Öhm sziasztok. -hajtottam le a fejemet.
-Mi van Ashy nem is köszönsz a barátodnak? -hülyéskedett Anabell pedig a közepébe talált.
-Már nem vagyunk barátok. -Ashton tekintete lenéző volt és tele utálattal... ha ezt érdemlem ám legyen. Elvonultam jó messzire tőlük és befutottam a lány wc-be ahol sírva a falhoz rogytam.
-Zoe. -hallottam egy ijedt hangot mire felnéztem és láttam Lolát az egyik barátnőmet. -Mi a baj? -guggolt le hozzám mire megráztam a fejemet. -Na jó nem fogsz beszélni ugye? Várj. -pattant fel és kiment a wc-ből majd később Megan oldalán tért vissza.
-Te atya gatya! Zoe Stewart mit beszéltünk meg? -Meg hangja dühös volt.
-De láttam őket,együtt vannak. -temettem a kezem közé arcomat és ott folytattam a sírást.
-Na és? Hála istennek. -kiáltott fel mérgesen mire kérdőn néztem rá. -Zoe sokkalj jobbat érdemelsz Ashtonnál. Igen eleinte tök édesek voltatok meg minden de észre se vesz... Olyat érdemelsz aki kedveskedik neked és törődik az érzéseiddel. Akinek fontos vagy. -guggolt le elém Meg és átölelt.