014.

014.

Másnap reggel...

-Zoe,keljél elkésünk suliból. -rázta a vállamat Megan de a takaró a fejemet takarta így nem látta szerencsére az arcomat.-Kelj ki az ágyból. -csikizett meg majd lehúzta a takarót a fejemről.

-Édes istenem. -sikított fel amikor meglátott majd teljesen elnémult.

-Mindent elcsesztem. -borultam a nyakába mire szorosan átölelt.

-Elmeséled?-suttogta mire szipogva bólintottam és elkezdtem mesélni az estét amikor minden elromlott.

-Oh édesem. -kapott a szája elé Megan. -Akkor most azt tervezed bezárkózol a szobádba és nem akarod ezt vele megbeszélni? -nézett rám komolyan mire sóhajtottam.

-Megan,tudod milyen ez nekem? Nem tudok a szeme elé kerülni. Tudom,hogy mindez az én hibám. -töröltem le a könnyeimet és magamhoz öleltem a párnát.

-Szó se lehet semmi ilyenről. Megpróbállak legjobb tehetségemmel megcsinálni és büszkén végig sétálunk a folyosón mint egykor. Ez ugyan úgy Ashton hibája is. Soha nem vett rólad tudomást,hogy te esetleg többet érzel...mindig beléd taposott. Ideje felkelned a padlóról Zoe. -fogta meg a kezemet és biztatóan rámosolygott. Igaza van...Teljes mértékben...Magam után kell hagyni Asht mint múltbéli szép emléket. Nem lesz könnyű de nem fogja befolyásolni az életemet...De biztos,hogy akarok olyan életet amiben nem szerepel Ashton?