06.

06.

16.21 

A fiúkat rászedtem ,hogy hamarabb induljunk el nehogy elkéssünk de mikor órámra néztem és tudatosult,hogy van még fél óránk mire landol a gépe csalódottan ültem le a várakozóba.

Srácok felvásároltak mindent a büféből és minden csajt megnéztek maguknak aki csak elment feléjük.

-Hey Zoe nem csinálunk majd Halloween bulit? -mosolygott rám Luke.

-Ez jó ötlet. -vett a szájába Cal egy mogyorót.

-Oké. -mosolyodtam el. -Kinél tartsuk meg? Nálam?-vigyorogtam Lukera mert tudom,hogy ez lesz a következő kérdése.

-Ha nem baj. Anyáék valami flancos ebéddel készülnek. -vakarta meg a tarkóját.

-Jó,de nem léptek le addig amíg nem fog csillogni a ház. -kuncogtam mire hevesen bólogattak de úgy is tudom,hogy másnaposan ott fognak dögleni az ágyamon.

-Repül a Zozy chips. -közelítette felém Mike a "Zozy repülőt" majd nevetve meg is ettem de Mike ujját is megízleltem mire kislányosan felsikított.

Majd ütött az óra és megérkezett Megan repülője is. 

Idegesen közelítettem a repülő felé egyre gyorsabban de amikor kilépett Meg a lábaim futásnak eredtek és úgy zártuk egymást szoros ölelésbe.

-El se hiszem. -sikított Meg. -Végre itt vagyok.- ölelt újra magához.

-Annyi mindent be kell pótolnunk. Amúgy eljöttek a srácok is. -intettem hátra mire ők is hátam mögé értek és megszorongatták Megant.

Elindultunk a reptérről és egyikünknek se állt be a szája. Mindenki csak mondta a magáét és egymás szavába vágtunk.

De a jó kedvem egyik pillanatról a másikra csúszott a béka feneke alá.

Anabell és 2 barátnője jött velünk szembe és ahogy egymásra mosolyogtak Ashtonnal és néztek egymás szemébe elszorította a szívemet. 

-Minden oké? -simogatta a hátamat Megan. Azt tudta,hogy mennyire oda vagyok Ashtonért de Anabellről nem tudott.

Hirtelen jött kamu hívást színleltetve indultam el haza amit persze,hogy csak Ash vett be. Magasról leszarja mi van velem.

Mikor beléptem a házba zokogva dőltem le a kanapéra és párnát az arcom elé téve sírtam össze az anyagot.

-Kincsen miért sírsz? -a hang villámcsapásként ért. Otthon vannak? Francba.

-Öhm semmi csak egy döglött mókust láttam. Tudom milyen érzékeny vagyok ilyenre.- beszéltem össze vissza és erőltettem magamra mosolyt.

-Jó és miért sírsz? -ült le mellém anya mire hevesen ráztam a fejemet,hogy semmi baj majd ahogy bele néztem a szemébe nem bírtam tovább.

-Szeretem őt. -zokogtam ő pedig ölelésbe vont és úgy ölelt,hogy nem engedd el.

-Zoe Stewart magyarázatot követelek mi ....folyik itt?- amekkora lendülettel rontott be Megan és dühöngött a végére már csak suttogta a szavakat. -Szívem. -ölelt át ő is hátulról.
Nem akarok egy bőgős hisztérika lenni. Még is itt bőgők miatta míg ő boldog.