018.

018.

-Kincsem behozod légyszi a tányérokat? -kiáltott ki anya miután befejeztük a kinti piknikezést.
-Persze anya. -szóltam vissza majd megfogtam a tányérokat és bevittem anyának.
Segítettem neki elmosogatni,eltörölgetni majd kimentem az udvarra és leültem a nagy tölgy alá.
Amikor már nagyobb voltam mindig az erkélyről néztem a fát és azon álmodoztam,hogy az alatt fog megcsókolni Ashton. Egy számomra különleges helyen egy számomra fontos emberrel.
Apa már többször is kiakarta vágni de miután látta milyen fontos számomra ez a fa elásta ezt a tervét.
Annyi sok emlék,szép pillanat köt a fához és egy fajta biztonságot nyújt,hogy van mibe kapaszkodnom amikor úgy érzem minden a fejemre zúdul.
-Szia Zoe. -hallottam egy boldog kiáltást ami Meganhoz tartozott.
-Szia. -intettem neki majd leült mellém a fűbe.
-Elmegyünk plazázni? Olyan régen voltunk,légysziiii. -nézett rám könyörgő kis kutya szemekkel mire nem nagy életkedvvel de bele mentem. -Imádlak. -borult a nyakamba mire felnevettem.
-Anya elmegyek Megannel a plazába ha rajta múlik holnap este talán haza jövök. -nevettem majd adtam anyának puszit.
-Rendben jó szórakozást. -kuncogott anya.
-Olyan gyönyörű ruhát láttam a neten a bálra,hogy muszáj megvennem. -ámuldozott  Megan.
-Valamit nekem is kéne keresnem. Bár szerintem el se megyek. -fújtam ki a levegőt mire éles sikítást hallottam és mikor hátra fordultam Megan vörösre változott arca tárult elém.
-Mi az,hogy nem jössz?  -kiabált mire a szájára tettem a kezemet.
-Megs, csitu van. Nem kell,hogy mindenki minket figyeljen. -suttogtam.
-Akkor meg ne beszélj szamárságokat. Jössz és punktum... -majd szólásra nyitottam a számat de közbe szólt.- Lezártam.-vigyorodott el és boldogan ugrált tovább.
Mikor nem sokára a plazához értünk meg is bántam,hogy eljöttem...annyi ember lézengett,hogy nekem nem volt helyem nem még Megannel maradni.
Megragadtam a barátnőm kezét és úgy vonszoltuk át magunkat az embertömegeken.
Amikor a játékterem elé értünk 4 ismerős fej bukkant fel akik bele merültek a játék gépek világába.
-Hé Meg. -böktem meg az oldalát és a fiúkra mutattam.
-És a közönség csak úgy tombol. Zoe Stewart belőtte a labdát a kapuba. -kiáltottam amikor Cal kezéből kivettem a csapatához tartozó rudat és sikeresen gólt lőttem.
-Köszi úgy is vesztésre álltam. -nevetett Cal és adott egy puszit.
Ashton egyszer se nézett rám és miután csatlakoztunk hozzájuk csak nem is szólalt meg már.
-Na jó inkább lépek mert csak rontom itt a levegőt. -fordultam meg a kijárat felé.
-Zoeeee.- kiáltott mérgesen Luke mire felvont szemöldökkel vissza fordultam. -Attól még,hogy ez a pöcs fej idiótán viselkedik nem kell neked elvonulnod. Annyi év barátság után és úgy viselkedtek mint két ellenség. Borzasztó. -rázta a fejét Luke.
Miután Ashton legyőzte a 3 srácot nem maradt ellenfele így büszke vigyorral kiálltam ellene.
-Játszok Irwin ha nem szartál be. -forgattam meg az egyik rudat mire felnevetett.
-Jó vicc Stewart jó vicc. -tette be a labdát középre majd elkezdődött a játék.
-Mi az Irwin kijöttünk a formánkból? -nevettem amikor betalált az utolsó labdám is ő pedig dühösen meredt rám.
-Csak szerencséd volt. -vont vállat mire hisztérikusan felnevettem.
-Vagy csak jobb vagyok mint te. Törődj bele. -töröltem le a könnycseppjeimet.
-Fuss az életedért te lány. -nézett rám kihívóan mire a lábam futásnak eredt és aki az utamban állt nagy ívben fellöktem.
Ahogy futkostam a plazában nyomomban Ashtonnal minden probléma ami volt köztünk elfejtettem és csak a pillanatnak éltem.
-Ne. -sikítottam fel amikor valami nedves folyadékon megcsúsztam elterültem a földön.
-Na ki nevet a végén? -ágaskodott fölém vigyorogva Ash.
-Én. -majd kinyújtottam a lábamat és sikerült úgy mozdulnom,hogy mellettem terült el.
-Zoe Stewart. Ezért még fizetsz.- tápászkodott fel majd felhúzott engemet is.
-Ashton Irwin. Várom a vissza vágót. -vigyorogtam majd vissza préselődtünk a többiekhez.
A jéggé fagyott szívem egyszerre olvadt fel Ashton nevetésétől, érintésétől és édes mosolyától. Szükségem van rá ez tagadhatatlan. Mint az is,hogy szeretem Őt...