029.
-Köszönöm. Hihetetlenül jól éreztem magamat. -szálltam be a kocsiba mikor 5 után úgy gondoltuk ideje menni. -De azért Jupitert tényleg megvehetnénk, nagyon megszerettem és szerintem ő is engem.
-Jaj kincsem tudod,hogy megkapnád de ez nem olyan egyszerű. Nincs meg számára a megfelelő hely. És nem sokára már dolgozni fogsz, nem lesz annyi időd vele foglalkozni. -mosolygott anya majd megadóan bólintottam. Talán igaza van.
Egy hét és 20 éves leszek immár. Kicsit megrémiszt de mit tehetnék ellene. Gyorsan repül az idő,akár akarom akár nem.
Felmentem twitterre megnézni mi újság, mivel elég rég voltam már fent. A gyomrom görcsbe rándult amint elém tárult Ash és Anabell sok közös képe ami ma készült. A szememmel végig futottam a kommenteket ami volt vagy 50 is és mind dicsérő volt vagy esetleg,hogy igazán szerencsés vagy Ashton. Sóhajtva csuktam le a laptopom tetejét és végig dőltem az ágyamon.
A semmibe meredtem az arcomat néma könnyek mosták melyek mélyebb sebet okoztak mint azt gondoltam volna.
Bárcsak volna felejtésre valami pirula vagy kapszula vagy bármi ami egy pillanat alatt elfejteti veled Őt.
Nem tudom meddig sírhattam csendben és némán mert már csak arra keltem,hogy valaki bökdös.
-Hétalvó felkelni. -szólítgatott valaki majd kinyitottam fájós szemeimet és rámeredtem Calra. -Álomba sírod magad? Most komolyan? Lépj már túl azon a seggfejen meg se érdemel téged aki ennyire vak. -háborodott fel Cal de a szemeimben csak a könnycseppek csillogtak.-Jaj te lány. -húzott magához és szorosan megölelt.
Ölelésünket csak Calum telója zavarta meg.
-Srácok már várnak. -állt fel az ágyamról és felém nyújtotta kezét amit el is fogadtam.
-Kicsit rendbe teszem magamat és már jövök is.- mosolyogtam rá és elvonultam a fürdőbe.
5 perc után újra megjelentem majd anyáéktól elköszönve léptünk ki Calummal a házból.
-Sziasztok. -köszöntem a fiúknak és megszorongattam őket.
-Merre menjünk? -lépkedett elől Luke.
-Nincs nagyon semmihez se kedvem szóval menjünk a parkba. -ásítottam majd kérésemre elindultunk a parkba. Imádom azt a helyet.
Mikor oda értünk elterültem a fűbe és meredtem a kékes égboltra.
Néha csak csendben feküdtünk néha beszélgettünk máskor pedig túl harsogtuk az egész parkot a nevetésünkkel.
-Zozze te minek örülnél legjobban a születésnapodra?- nézett rám Ash mire a fiúk elkezdtek nevetni.
-Ennél egyértelműbb nem is lehetnél .-vigyorgott Mike.
-Öhm Anabell születésnapjáról beszélek. Csak gondoltam mivel mindketten lányok vagytok, örülne Anabell annak aminek Zoe. -vakarta meg a tarkóját Ashton. Ennél bunkóbb már nem is lehetnél Ash.
-Szép haver. -morgott Luke.
-Erről inkább a csajodat kérdezd.- pattantam fel a fűből leporoltam a seggemet majd elindultam haza.
-Mi rosszat mondtam már megint? -kérdezte dühösen Ash. Hogy is érthetné meg ha nem tud az érzéseimről. Hogy is tudhatná amikor ő is az agya helyett a farkával gondolkozik.... vagy jelen esetben csakis Anabell vezérli.
-Jaj kincsem tudod,hogy megkapnád de ez nem olyan egyszerű. Nincs meg számára a megfelelő hely. És nem sokára már dolgozni fogsz, nem lesz annyi időd vele foglalkozni. -mosolygott anya majd megadóan bólintottam. Talán igaza van.
Egy hét és 20 éves leszek immár. Kicsit megrémiszt de mit tehetnék ellene. Gyorsan repül az idő,akár akarom akár nem.
Felmentem twitterre megnézni mi újság, mivel elég rég voltam már fent. A gyomrom görcsbe rándult amint elém tárult Ash és Anabell sok közös képe ami ma készült. A szememmel végig futottam a kommenteket ami volt vagy 50 is és mind dicsérő volt vagy esetleg,hogy igazán szerencsés vagy Ashton. Sóhajtva csuktam le a laptopom tetejét és végig dőltem az ágyamon.
A semmibe meredtem az arcomat néma könnyek mosták melyek mélyebb sebet okoztak mint azt gondoltam volna.
Bárcsak volna felejtésre valami pirula vagy kapszula vagy bármi ami egy pillanat alatt elfejteti veled Őt.
Nem tudom meddig sírhattam csendben és némán mert már csak arra keltem,hogy valaki bökdös.
-Hétalvó felkelni. -szólítgatott valaki majd kinyitottam fájós szemeimet és rámeredtem Calra. -Álomba sírod magad? Most komolyan? Lépj már túl azon a seggfejen meg se érdemel téged aki ennyire vak. -háborodott fel Cal de a szemeimben csak a könnycseppek csillogtak.-Jaj te lány. -húzott magához és szorosan megölelt.
Ölelésünket csak Calum telója zavarta meg.
-Srácok már várnak. -állt fel az ágyamról és felém nyújtotta kezét amit el is fogadtam.
-Kicsit rendbe teszem magamat és már jövök is.- mosolyogtam rá és elvonultam a fürdőbe.
5 perc után újra megjelentem majd anyáéktól elköszönve léptünk ki Calummal a házból.
-Sziasztok. -köszöntem a fiúknak és megszorongattam őket.
-Merre menjünk? -lépkedett elől Luke.
-Nincs nagyon semmihez se kedvem szóval menjünk a parkba. -ásítottam majd kérésemre elindultunk a parkba. Imádom azt a helyet.
Mikor oda értünk elterültem a fűbe és meredtem a kékes égboltra.
Néha csak csendben feküdtünk néha beszélgettünk máskor pedig túl harsogtuk az egész parkot a nevetésünkkel.
-Zozze te minek örülnél legjobban a születésnapodra?- nézett rám Ash mire a fiúk elkezdtek nevetni.
-Ennél egyértelműbb nem is lehetnél .-vigyorgott Mike.
-Öhm Anabell születésnapjáról beszélek. Csak gondoltam mivel mindketten lányok vagytok, örülne Anabell annak aminek Zoe. -vakarta meg a tarkóját Ashton. Ennél bunkóbb már nem is lehetnél Ash.
-Szép haver. -morgott Luke.
-Erről inkább a csajodat kérdezd.- pattantam fel a fűből leporoltam a seggemet majd elindultam haza.
-Mi rosszat mondtam már megint? -kérdezte dühösen Ash. Hogy is érthetné meg ha nem tud az érzéseimről. Hogy is tudhatná amikor ő is az agya helyett a farkával gondolkozik.... vagy jelen esetben csakis Anabell vezérli.
Ashtont megverhetem? Hogy lehet ennyire bunkó??? Siess!
VálaszTörlés