2015. december 24., csütörtök

Boldog Karácsonyt... Külön kiadás...

Boldog békés karácsonyt mindenkinek!!!

Minden kedves olvasómnak békés meghitt karácsonyt kívánok!!! 

Pfúú elnézést az utolsó részeknél a neveket elcsesztem... gondolom nem tudtátok ki a fene az a Sophie... az a drágalátos Megan,Zoe barátnője... csak mivel annyi szereplő neve kering bennem,hogy már össze kevertem... elő fordult már :D szóval ne haragudjatok most már próbálok jobban oda figyelni rá....

~

Karácsony van én pedig itt üldögélek egyedül a kandallóval szembe és a tűz lángjait bámulom. Sydneyben valószínűleg megint együtt a család és boldogan nevetgélnek és az én helyemen talán már Anabell ül és őt öleli át Ash. Talán már nem is hiányzom nekik. Talán már nem is gondolnak rám. Talán jobb is nélkülem a karácsonyuk.... Majd ahogy nézem a lángcsóvákat lejátszódik és újra átérzem a tavalyi karácsony hangulatát amikor még minden rendben volt.

~1 évvel ezelőtt~

-Hé Luke! Emelj meg egy kicsit. -szóltam oda Lukenak mivel ő a legmagasabb köztünk.
Vicces amikor a kisgyerekek elmennek mellette és rendesen felnéznek rá és azt suttogják az anyuknak: -Nézd már mami milyen magas mint egy fenyőfa.
Persze ezen Luke mindig morog de próbál kedves arcot vágni hozzá.
Pár másodperc múlva már a nyakában ülök és onnan teszem fel a díszeket és a dekorációkat.
A házunk már majdnem teljesen fel van díszítve és karácsonyi pompában csillog. Valaki szaloncukrot kötöz vagy fát díszít vagy a karácsonyi finomságokat süti... mindenki kiveszi a részét és boldogan dúdoljuk a karácsonyi dalokat.
-Látod néha jól jön a magasságod.- heccelem mire mosolyogva megrázza a fejét.
-Kész a süti. -kiált fel egyszerre Calum és Mike amint meghallják,hogy jelzett a sütő anyának.
-Fiúk. -nevetett fel anya ahogy megrohamozták,hogy az övék legyen az első harapás.
-Mit nézünk? -ugortam bele Ashy ölébe majd ráhajtottam a fejemet.
-Sikoly vagy Anabellhez mit szólsz?-vigyorog rám mire hozzá vágok egy párnát. -Jól van jól van. -adja meg magát mire büszkén vigyorgok.
-Kevin nélkül nincs karácsony.- ugrándozik le Megan.
-Ez igaz. -vetődik le mellénk Lukas.
-Apaaa gyere már. -noszogatom aput mivel velem együtt a jó filmeket bármennyiszer megtudjuk nézni és nevetni rajta mintha először látnánk... anyával ellentétben. Ő csak a fejét rázza miattunk.
-De gyerekek nehogy úgy járjunk mint tavaly,hogy a szomszéd már a rendőröket akarta hívni. -kuncogott anya. Igen néha elszalad velünk a ló.
Nem sokára anya is csatlakozott hozzánk Mike és Cal a film közbe is tömték a fejüket ami következtében Mike majdnem meg is fulladt. Idiótáját.
A film végére már a nevetőstől mindenki kidőlt és szemét törölgette vagy a hasát fogta.
-Na jó gyerünk az asztalhoz, együnk.- pattant fel anya és invitált minket a konyhába de alig bírtunk felállni.
A vacsorához csatlakoztak a skacok szülei is+ testvérei így mit ne mondjak a hatalmas ház máris kicsinek és szűknek tűnt.
Engem Ash és Luke vett körül majd Megan, mellette Cal előtte pedig Mike.
Mindenki elmesélt valami kellemes karácsonyi emlékét csak az egészben az volt a gáz,hogy az anyum és Ash anyukája a mi kis kori ciki történeteinket terítették asztalra.
-Anya nem gondolod,hogy ennyi elég? -próbált kedvesen mosolyogni Ash de a mérges szeme tudatta Annael,hogy kicsit sokat meséltek anyával.
Igazából nem is bánom,hogy felemlegették mert  jól volt vissza emlékezni rájuk és így egy hamar nem felejtsük el. Majd hirtelen minden szem rám tegeződött ahogy kitört belőlem a nevetés.
-Roham? -nevetett fel mellettem Ash.
-Anyaaa Zoe kakit akar velem megetetni. -futott sikoltozva előlem az akkor 6 éves Ashton anyukájához.
-De ez csak csoki Ashy. -futottam utána.
-Neemmm.... hazudsz és vissza akarsz vágni a múltkoriért. -öltötte ki rám a nyelvét.
-Olyan buta vagy,ez finom csoki. -nyújtottam felé de arca még jobban eldeformálódott és már a hányinger kerülgette.
-Akkor edd meg te. -hangsúlyozta ki a te szót.
Könnyeimet törölgettem ahogy nevetve elmeséltem ezt. Ashton szúrós pillantásokkal nézett rám.
Először Anne kezdett el nevetni mert nyilván eszébe jutott ez a pillanat is majd mindenki csatlakozott.
-Ezért még megfizetsz.- súgta "gonosz" hangon mire szépen arcon röhögtem.
-Ne haragudj. -fogtam be hirtelen a számat de annyira rám tört a roham,hogy felálltam az asztaltól és kikellet szellőztetnem a fejemet.
Ashton is kijött hozzám és leült mellém a hintaágyba majd rám terítette a kabátját nehogy megfázzak. Létezik ennél a srácnál aranyosabb?
Apró pelyhekbe hullott a hó és lassan de szépen kezdett elolvadni rajtam és kezdtem érezni az esti hideget. De annyira kellemes volt Ashton társaságában,hogy nem akartam bemenni így hát rádöntöttem a fejemet ő pedig átölelte a derekamat. Meleg biztonságkeltő karok...

Szeretem ezt a fiút. Bármennyire harcolok is az érzéseim ellen mindig ő lesz első igaz szerelmem. Aki bár nem viszonozta érzéseimet de a legszebb pillanatokat okozta az életembe.

1 megjegyzés: