I need your love...

02.02.

Love changes everything

~Ashton szemszöge~

Egymagam ülök és a hullámokat nézem ahogy kisodródnak a homokra. Éhes sirályok hol lecsapnak a vízre,halat keresve maguknak. Hiányzik. Hiányzik édes nevetése apró ujjainak érintése és ahogy leszidja a fejemet. Minden hiányzik belőle.Zsebre dugom a kezemet mert már kezdi kicsípni a szél de megakad valami keménybe. Az albumunk. Keserű mosollyal érintem meg a fényképeken látható életvidám lányt és kívánom bár itt lenne velem. Sosem gondoltam volna,hogy ha egyszer már nem lesz mellettem ennyire nyomasztó lesz a hiánya. Szeretem őt. A régi gondolkodásom most mindent romokba döntött és elveszítettem a számomra legfontosabb személyt. Tönkre tettem mindkettőnket.

~Zoe szemszöge~

Az út kimondottan kényelmetlen számomra. Kisírt szemmel,kócos hajjal,gyűrött ruhával és,hogy összes ember téged figyel nem épp kellemes utazáskor.
Próbálok nem az elmúlt napokra,hónapokra,évekre gondolni amit vele töltöttem de ez lehetetlen.
Annak örülök,hogy nem sírok bár szerintem már nem is lenne mit kisírnom magamból.
Vajon jól döntöttem,hogy inkább megfutamodtam és elmenekültem? Egyáltalán szomorú lehet az miatt,hogy elmentem? Gondolhat rám,vagy inkább örül,hogy megszabadult tőlem hiszem ha fontos lettem volna számára akkor nem így döntött volna. Idővel csak elfogadom a tényt. Bár nehéz és hosszú idő lesz de az idő begyógyít minden sebet állítólag...
Egy óra repülő út, fél óra tévelygés a repülőtéren de végre itt vagyok...
Még nem döntöttem el,hogy mit kezdjek itt magammal...hol lakok,fogok-e járni suliba vagy honnan lesz pénzem ha a mostani elfogy... Ez mind bizonytalan kérdés volt számomra is. De már vártam,hogy bele kezdjek és új tapasztalatokat és élményeket gyűjtsek.