02.07.
Ismét a már jól ismert könnyeimet áztatom melyek szünet nélkül folynak le az arcomon. Ürességet és fájdalmat érzek ahogy körül vesz a sok emlék. Nem tehetek róla kényszert éreztem,hogy elővegyem és fellapozzam a régi képeket. Szükségem volt rá bármennyire is fáj ami elém tárul.
Anyáék és Megan állandóan bombáznak az sms-el,hogy,hogy vagyok mi van velem és ha nem írok vissza Megannek egy perc múlva: -Zoe élsz még? Írj vissza aggódok.
Örülök ezeknek az üzeneteknek de még sem igaziak,hogy a szemembe mondhassa vagy átöleljen.
Megtörlöm a szememet majd felkapok egy nagy méretű sált amit a hátamra terítek és elindulok az óceán felé. Körbe kerít a sötétség majd amint Las Vegas fényei megjelennek előttem gyorsabbra veszem a tempómat.
Talán így este több az ember mint nap közben hisz ilyenkor indul be itt igazán az élet. A kaszinók a játék termek zsúfolásig tömve vannak. Valaki arra vár,hogy kiürüljön egy kicsit és beengedjék.
Vajon Ash tényleg olyan jól érezné itt magát mint ahogy álmodozott róla? És tényleg velem akarhatott ide eljönni? Nagyon hiányzik. Az a sok hülye poénja amivel mindig mosolyt csalt az arcomra vagy a piszkálódásai amivel néha az őrületbe kergetett. Mind hiányzik.
A lábam alatt besüpped a homok és érzem a kellemes puhaságot a lábujjaim között. A cipőmet félre téve futok az óceánig majd leülök a homokba.
Néha a víz kijön egészen a lábamig és eláztassa engem körülölelő száraz homokot.
Könnyes szemmel bámulom az óceánt melynek végét sose látom meg és a szívembe eszeveszett gyorsasággal száguldoznak az érzelmek. Igen, még mindig emlékszem minden elsuttogott szóra.
Bőröd érintése adott nekem életet, mint egy szerelmes dal, mit hallottam.Átsiklasz az ujjaimon, mint az idő homokja.Ígéreteket tettél, minden őrzött emlékem kering elmémben.
Már éreztem,hogy lassan ha tovább maradok legyőz a fáradság és reggel itt ébrednék majd az újságba vissza köszönne a képem amit nem szeretnék így erőt vettem magamon és elindultam "haza".
Anyáék és Megan állandóan bombáznak az sms-el,hogy,hogy vagyok mi van velem és ha nem írok vissza Megannek egy perc múlva: -Zoe élsz még? Írj vissza aggódok.
Örülök ezeknek az üzeneteknek de még sem igaziak,hogy a szemembe mondhassa vagy átöleljen.
Megtörlöm a szememet majd felkapok egy nagy méretű sált amit a hátamra terítek és elindulok az óceán felé. Körbe kerít a sötétség majd amint Las Vegas fényei megjelennek előttem gyorsabbra veszem a tempómat.
Talán így este több az ember mint nap közben hisz ilyenkor indul be itt igazán az élet. A kaszinók a játék termek zsúfolásig tömve vannak. Valaki arra vár,hogy kiürüljön egy kicsit és beengedjék.
Vajon Ash tényleg olyan jól érezné itt magát mint ahogy álmodozott róla? És tényleg velem akarhatott ide eljönni? Nagyon hiányzik. Az a sok hülye poénja amivel mindig mosolyt csalt az arcomra vagy a piszkálódásai amivel néha az őrületbe kergetett. Mind hiányzik.
A lábam alatt besüpped a homok és érzem a kellemes puhaságot a lábujjaim között. A cipőmet félre téve futok az óceánig majd leülök a homokba.
Néha a víz kijön egészen a lábamig és eláztassa engem körülölelő száraz homokot.
Könnyes szemmel bámulom az óceánt melynek végét sose látom meg és a szívembe eszeveszett gyorsasággal száguldoznak az érzelmek. Igen, még mindig emlékszem minden elsuttogott szóra.
Bőröd érintése adott nekem életet, mint egy szerelmes dal, mit hallottam.Átsiklasz az ujjaimon, mint az idő homokja.Ígéreteket tettél, minden őrzött emlékem kering elmémben.
Már éreztem,hogy lassan ha tovább maradok legyőz a fáradság és reggel itt ébrednék majd az újságba vissza köszönne a képem amit nem szeretnék így erőt vettem magamon és elindultam "haza".
Remélem Ash utána megy!!! Siess!!!
VálaszTörlés