I need your love...

02.12

Drága olvasóim,manócskák!!! Napokba ha ritkábban hozok részt annak nagyon egyszerű oka van: olvasok... rengeteg könyvet kaptam és még kettőt mindenképp elszeretnék olvasni ami nekem 2-2 nap ami nem sok de viszont itt az ünnep is... Karácsony. Addig még nagyon remélem fogok jelentkezni és akkor majd kívánok mindenkinek boldog ünnepeket :* szóval légyszi nézzétek el nekem :* igyekezni fogok és már várom amikor jön a csattanó mi lesz majd a véleményetek :* nem kell semmi rosszra gondolni :D :D:D

Nagyon igyekszem, én próbálok nem gondolni rád, de nem megy. Nem megy, bárhogy is küzdök ellene. Néha nem tudom felidézni az arcodat, olyankor kétségbe esem. Aztán hirtelen megjelensz a gondolataimban. Belesajdul a szívem, és azt akarom, hogy mellettem legyél. Nem tehetek róla. -fejezem be az utolsó mondatot majd leteszem a tollat  majd átolvasom a szöveget. Szemeimbe könnyek gyűlnek majd hangosan felzokogva össze gyűröm a papírt és elhajítom. Túlléptem rajta még is ha egyedül vagyok csak rá tudok gondolni. Talán nem volt jó döntés Conornak igent mondani? Hisz ő így is többet érez mint én iránta fájdalmat pedig nem szeretnék okozni neki csak azért mert egy önző dög vagyok aki csak magára gondol. De még nem tudtam egyszerűen úgy beleesni,hogy tényleg őszintén mondjam neki,hogy szeretlek. De egy kapcsolatnak idő kell... én pedig ezt elfogadom.

-Szia. -köszönök bele a telefonba.3

-Jól hallom,hogy valaki nem a legjobb kedvében van? -túl oldalon a drága Sophiem aki még vonalon keresztül és megérzi ha nyomaszt valami. Ilyen egy igaz barát. És sose fogom hagyni,hogy elveszítsem. Legalább őt nem.

-Utálom,hogy beleszerettem és utálom,hogy nem hagy élni és boldognak lenni miközben ő az. Nekem miért nem jár ki? -keseregtem a telefonba.

-Ácsi csajszi mesélj el mindent. -szakított félbe majd nagy levegő vétel után elkezdtem mesélni mindent ami eddig történt. 

-Figyelj Zoe megérdemled,hogy boldog légy. Ha Conor boldoggá tesz csak ez számít. Ne futamodj meg mert úgy sose találod meg az igazit. Most még nehéz nem rá gondolnod de hidd el az idő sok sebet begyógyít. -a szavai mintha imák lennének a fülemnek.

-Köszönöm. Imádlak és nagyon hiányzol. -hangom hálás amiért itt van nekem.

-Te is de nagyon. Szeretlek. -majd elköszöntünk és letettük.

Végig dőltem az ágyamon és a plafonra meredtem. Hiányzik a régi életem. A szüleim a barátaim a fám...bár jól érzem itt is magamat és örülök,hogy itt van Conor de nem érzem igazinak nem érzem itt magam otthon. Ez nem az én világom...