I need your love...

02.57

/Ashton szemszöge/

-Mit mondtál neki Anabell? -kiabáltam az előttem lévő megszeppent lányra. -Mi  a szart mondtál neki? Nem hallod? -ordítottam rá majd megláttam az asztalon lévő papírokat és rögtön a kezembe vettem őket és olvasni kezdtem.

-Mi ez???? -emeltem fel a dossziét. -Soha nem feküdtem le veled!! Honnan van ez az átkozott dosszié??? -ordítottam rá újra a némasága annyira felhúzott,hogy felé dobtam a dossziét amiből szanaszét hullottak a papírok.

-Végre együtt lehetünk Ash!- nyelt egyet majd elmosolyodott.

-Te beteg vagy komolyan! Honnan van ez a sok hazugság? Én csakis Zoe-t szeretem és mindig is őt szerettem és szeretni is fogom. -a harag már teljesen átjárta a testemet.

-Csak ez az egy megoldásom volt Ashton! Értsd már meg! -emelte fel a hangját Anabell. Hála az égnek ekkor léptek be a házba a srácok. 

-Sziasztok! Hol van Zoe? -néztek körbe vigyorogva a srácok de amikor megláttak mintha szellemet látnának.

-Mi folyik itt? -nézett rám Calum majd a földön fetrengő papírokra.

-Hol van Zoe? -tette fel most már Megan a kérdést és amint meghallottam a nevét eltört a mécses és a lecsúsztam a földre ahol zokogva fogtam fel,hogy Zoe mit hisz.

-Ashton! Figyelj már ide! Mi folyik itt? -rángatta a vállamat Luke de egy árva hang nem jött ki a számon.

-Srácok én azt hiszem már tudom. -emelt fel egy papírt a földről Mike és amikor meglátták a sorokat Megan sírva neki ment Anabellnek.

-Te idióta ribanc!!! Tudtad jól,hogy Zoe lehet,hogy terhes! Neked semmi se szent? -ordította és Luke vonta ölelésébe,hogy kicsit lenyugodjon.

-Mit mondtál? Lehet,hogy terhes? -a szavai most jutottak el hozzám így rögtön fejbe kólintott a valóság.

-Ugyan azok a tünetek. -szipogott Megan. -Elfogja így veszíteni. -zokogott fel hangosan és pedig már nem kaptam levegőt.