02.46
El se akarom hinni... itt állunk egy nappal az esküvő előtt.
Egy hosszú kínkeserves nap ment el arra,hogy megtaláljuk a tökéletes ruhát de megérte.
Mikor megláttuk Megannel szemünk,fülünk ketté állt és mikor rajtam volt a büszkeség magával ragadott,hogy egy ilyen gyönyörű ruhában mondhatom ki a boldogító igent.
Fiúk és a szülők mindent bele tettek a szervezésbe, ki se látszódtak a szerevezésük alól és ahogy elnéztem őket ahogy telefonálgatnak virágokat,helyszínt foglalnak a mosolyom letörölhetetlen volt arcomról.
Ashton érzései vegyesek voltak egyben volt izgatott,derűs de ugyanakkor félt és izgult,hogy minden úgy legyen,hogy a kedvembe járhasson.
-Hé Ashy ne parázzál ennyit. Nekem úgy lesz tökéletes ahogyan megtörténik és tudod miért? Mert nekem nem a körülmények érdekelnek hanem,hogy kimondhatom neked az igent. Ez a legfontosabb,hogy össze kötjük az életünket. -csókoltam szájon és így próbáltam megnyugtatni ami sikerült is mert hamar ledöntött az ágyra és ott folytattuk heves csók csatánkat.
-Annyira szeretlek.-búgta a fülembe majd folyamatosan fosztott meg a ruháimtól.
Nagy Nap
-Komolyan nyugodj már meg. Eddig nem is láttalak az esküvő miatt parázni.- torkolt le Megan mikor idegesen ide oda járkáltam.
-Most jön ki belőlem minden. Ahh... -tördeltem az ujjaimat és frusztráltam sóhajoztam.
-Mindenki csinálja a dolgát te pedig várj. -nézett rám majd kiszaladt én pedig leültem a székre és megtöröltem izzadt kezemet.
~Ashton szemszöge~
Zoenak sikerült teljesen megnyugtatnia így ma a nagy napon nem izgultam annyira csak már alig vártam,hogy megláthassam a gyönyörű jövendőbeli feleségemet. Teljesen kicsattanok az örömtől.
-Ash. -rontott be a szobába Megan és a fiúkkal rá kaptuk a tekintetünket.
-Baj van? -lepett el az aggodalom. -Ugye nem...? - megráztam a fejemet,hogy ilyenre még csak ne is gondoljak.
-Nem,nem gondolta meg magát de viszont rohadt ideges és ha nem mész át hozzá szerintem az oltárnál fog elájulni vagy össze hány mindent. -morgolódott Megan de én nagyot sóhajtottam a megkönnyebbüléstől,hogy csak erről van szó.
Bólintottam Megannek és követtem a szobába.
-Szerelmem. -kurjantottam mikor beléptem és mikor meglátott ideges körbe nézett,hogy meg ne lássam a ruháját majd mikor látta,hogy nincs elől a nyakamba vetette magát.
-Annyira pánikba vagyok esve. -mormolta a nyakamba és még szorosabban ölelt.
-Hé emlékszel mit mondtál tegnap nekem? -simítottam meg a hátát.
-De ugh. Nyugtassál meg. -nézett bele a szemembe mire elmosolyodtam.
-Szeretlek hercegnőm. Nagy nap lesz a mai de úgy fogunk rá emlékezni,hogy valaha egyik legszebb napunk is. Ne érdekeljen senki más csak gondolj rám és,hogy ott állsz velem szembe az oltárnál. Ne idegeskedj,tudod jól a jó pillanatok milyen hamar elillannak. Éld meg. -majd egy szenvedélyes csókkal próbáltam még nagyobb nyugalmat adni számára.
-Köszönöm Ashy.-mosolyodott el hálásan mire Megan felkiáltott.
-A menyasszonynak még el kell készülnie, Sipirc!- mutatott az ajtó felé mire dobtam egy csókot Zoenak aki édesen kuncogott és integetett.
-Viszlát az oltárnál édesem. -kiáltottam oda neki mielőtt végleg elzártak tőle.
De aranyosak már :)
VálaszTörlés