02.63
Barátok,szülők és rokonok is mind piros szemekkel jöttek be és ugrálták körbe Scarletett.
Mindenkinek boldogságot okozott ez a kis csöppség de főleg nekünk. Még mindig csodálattal figyeljük a babánkat aprócska ujjacskáit, apró testét és gyönyörű arcát és örökké a legszebb emlékem lesz a sok közül.
-Olyan gyönyörű mint az anyukája. -suttogja fülembe Ash és kicsink arcát simogassa.
A legtöbb dologban rám ütött de a szája az Ashtonné és a szemünk az egyezik az övével. Ő az ötvözetünk.
Megan sikongatása tölti be a szobát és megkér,hogy meg foghassa-e Scarletott. Boldogan bólintok majd mindenki kezén végig jár.
Boldogsággal tölt el,hogy ennyien szeretik és támogatnak minket.
De nem sokára bejön a nővér és búcsút kell vennünk a kicsinktől míg megfigyelik nincs-e valami betegsége.
Intek pápát neki majd Ash segít felöltözni és elkészülődni. Mikor felkelek az ágyról megszédülök és az ágyba kapaszkodom meg nehogy össze essek.
-Minden rendben?- néz rám aggódó tekintettel Ash mire mosolyogva bólintok.
-Csak kimerültem.-bújok hozzá és kereknek érzem az életemet.
Mindent megfogunk adni Scarlettnek amire csak szüksége lesz és boldog egészséges családban fog felnőni tele olyan emberekkel akik őszintén fogják szeretni.
De jó már tök aranyosak :)
VálaszTörlés