02.49
Ashton mindenről gondoskodott. Programokról. Látványról. Meglepetésekről. Ételekről...
Maga az álom ez a pasi. Párizs gyönyörű utcáin sétálunk kéz a kézben kellemes langyos levegő körbe vesz minket míg mi jelentéktelen kis dolgokról beszélgetünk.
Úgy érzem ennél boldogabb már nem is lehetnék. Illetve lehetnénk.
-Oda néz. -bök Ash a másik kezével egy bácsira aki karikatúrákat készít.
-Bonjour! -köszönünk oda a bácsinak aki mosolyogva végig mér bennünket majd össze csapja a két kezét.
-Milyen ravissant (gyönyörű) pár! -tolja fel a szemére a szemüveget és Ashtonnal amit ebben a pár napban megtanultunk francia tudást megállapítottuk,hogy épp megdicsért minket.
Az aranyos kis bácsinak az angol kiejtése megmosolyogtatott mivel francia akcentus nagyon is érzékelhető volt.
-Merci. -mosolyogtunk rá majd el is kezdett minket lefesteni.
Kíváncsian vártam a végeredmény,hogy mi fog kisülni belőle. Nem sokára készen is lett és az öreg bácsi megcsókolta az ujjperceit ezzel jelezve,hogy meg van elégedve magával.
Mikor kézbe kaptuk a rajzot hangos nevetés tört ki belőlünk. Nagyon jó pofa rajz lett.
-Még így is gyönyörű vagy.- nevetett Ash majd rám nézett.
-Ó! -áradozott a bácsi és boldog mosoly ült az arcán.
-Embrasse moi!- súgtam oda Ashtonnak ami csak annyit jelent csókolj meg!
Nem tétovázott,lecsapott az ajkaimra és boldogan faltuk egymás ajkait nem törődve a külvilággal.
-Je t'aime!- nézett a szemeimbe és nyomott még egy puszit a számra.
-Je t'aime!-bújtam közel hozzá és ekkor kezdtek bele az utca zenészek a muzsikába mely betöltötte az egész teret és még élénkebb kedvet hozott az eddigi Párizsba.
Tökéletesebb nászutat,férjet nem is kaphattam volna. ♥♥♥
De édesek már
VálaszTörlés