02.62
A reggelemet sikítással kezdtem ahogy ezen a héten minden nap. Picúr nagyon bele jött,hogy okozzon még nagyobb fájdalmakat.
Ashton kómásan felkelt majd elvette a komódon lévő poharat és átnyújtotta amit hálás mosollyal nyilvánítottam ki..
-Újabb fájdalmak? -simogatta a hasamat. -Nem akarsz bemenni a kórházba,hogy megnézzék minden rendben van-e?
-Nem rohangálhatunk mindenért a kórházba. -sóhajtottam. -Lehet,hogy ez tök normális.
-Nem ijesztgetésnek de tudod,hogy koraszülött lesz és az nem mindig megy simán. -néz a szemembe mire felnyögök.
-Ezzel nem segítesz. -fújom ki a levegőt de akkora görcs lesz rajtam úrrá,hogy csak kapkodni tudom a levegőt.
-Na jó nem várok tovább. Várj itt. Mi kell a kórházba? -válaszolnék de nem bírok a könnyeim megállíthatatlanul csurognak és már nem fájdalom hanem a félelem uralkodik el felettem. Mi van ha baja lesz a kicsinek?
8. hónap elején járok azaz egy hónap... nem lesz semmi baj Zoe... lehet,hogy még meg se születik.
Hallom,hogy Ash Megannal beszél telefonon majd elköszön leteszi és segít felkelni.
-Megan majd minden fontosan behozz utánunk. -Ash hangját már alig bírtam felfogni annyira eltompítottak az érzések. Behunytam a szemem és átadtam az irányítást Ashtonnak.
***
Mikor újra magamhoz tértem ismeretlen ágyon feküdtem és hangokat hallottam. Lassan kinyitottam a szememet majd rájöttem,hogy már a kórházban fekszem és a gépek csipogása az a kellemetlen hang.
Pillantásom Ashra tévedt aki komoly tekintettel figyelte az orvost. Valószínűleg megérezhette,hogy nézem mert rám kapta a tekintetét és hozzám sietett.
-Minden rendben a kicsivel? -cirógattam meg a hasamat.
-Igen. -mosolygott Ashy adott csókot a számra majd a hasamra.
-Szeretlek titeket.- szorította meg a kezemet és befeküdt mellém.
-Mi is téged. -öleltem át már amennyire megengedte a hasam.
-Meddig kell bent maradnunk? -érdeklődtem.
-2 napot még megfigyelnek mert már eléggé kivagy tágulva és arra számítanak ma vagy holnap megszülsz. -válaszom csak egy bólintás volt.
Csak pihenésnek szántam de alvás lett végül mikor lehunytam a szememet. A terhesség tényleg lefáraszt.
Arra keltem fel,hogy irtó melegem van és még a lábam között is izzadok.
-Ash.- mocorogtam.- Kinyitod az ablakot,nagyon izzadok.
-Kicsim hisz nyitva van és egy izzadság csepp sincs rajtad. -simított végig a homlokomon mire kipattantak a szemeim és rémülten meredtem rá.
-A francba Ash, JÖN A BABA. -kiáltottam idegesen mire rögtön felugrott és futott az orvos után.
Mikor már az orvossal az oldalán jött be a fájdalmam megkétszereződött,úgy lihegtem akár egy kutya.
-Kezdődik a szülés.- kiabálta az orvos mire megjelentek a nővérek és neki láttunk életre hozni a picúrt.
Ashton hűségesen és bátran fogta a kezemet és szemei csillogtak a boldogságtól akárcsak nekem.
***
Teljes erőmből nyomtam és sikítottam,de megérte. Egy kisbaba sírt fel mikor kibújt és a nővérek rögtön betakarták majd elmosolyodtak. A mi kisbabánk.
Ashton még szorosabban fogta a kezemet és lepillantott rám.
-Kislány. -virult ki a nővérke és átnyújtotta nekem a csöppséget.
Mikor a kezembe adta hangos zokogás tört ki belőlem és el se hittem,hogy tényleg a kezemben tartom a közös gyerekünket.
Ashton megfogta aprócska kezét és láttam,hogy az ő arcát is a könnyek mossák.
-Megcsináltuk baby. Itt van. -nevetett fel Ash és csókot nyomott a picúr és az én fejemre is.
-Isten hozott Scarlett Irwin. -nyomtam csókot aprócska fejére.
De aranyosak már :)
VálaszTörlés