013.

013.

Másnap...

Mocorogtam az ágyban de eszem ágában se volt fel kelni a fejfájás majd széthasította a fejemet a fájdalom pedig úgy az egész szívemet. 

De ez töredék pillanatok alatt megváltozott és már kint is voltam az ágyból mert eszembe jutottak a szüleimnek a szavai: -Rendben, de mire haza jövünk olyan legyen a ház mint ha semmi őrjöngés nem lett volna. -mutogatott mosolyogva apa mire én csak boldogan bólogattam... akkor még vártam az estét...akkor még boldogabb voltam...akkor még egészen más volt minden...tegnap reggel... egy nap alatt mennyi minden megtud változni.

"Elveszíted a legjobb barátodat."

"Elveszíted a reményt,hogy lehetsz több mint egy barát." 

"Elveszítesz mindent amiben eddig hittél."

Gondoltam a szobámat hagyom utoljára hisz úgy is az lesz az utolsó amit megnéznek.

A fejem annyira hasogatott,hogy nagyon gyorsan levegőhöz kellett jutnom mielőtt felmondom a szolgálatot.

Agyon "tupírozott" hajjal,kisírt szemekkel,halál sápadt arccal sétáltam le a lépcsőn de amikor elém tárult a ház azt hittem a lépcső tetejéről vettem le magamat a mélybe.

-Mi a szar... -kiáltottam és dühösen trappoltam le a konyhába.

Megkerestem a gyógyszeres dobozt majd miután kicsit helyre állt a fejem megpróbáltam higgadtan gondolkozni.

Valaki mocorogni kezdett a kanapén mire odanéztem és Luke szundikált rajta...de nem sokáig.

-Luke ébredj. -lökdöstem meg mire rám nézett de vissza is hunyta a szemét.

Frusztráltan felsóhajtottam és megkerestem a többieket is. Calum a konyha pulton aludt,fején végig csurgott valami ragadós étel...Mike sarokban ült a fejét a falnak támasztva és folyt a nyála :D... Megan pedig a padlón kiterülve mint egy kis béka...

Mivel tudtam,hogy ha én ébresztem egyikük se kell fel így vissza mentem a konyhába megfogtam egy vasedényt és egy kanalat majd tiszta erőből elkezdtem csapkodni az edényt.

-Ne...szét megy a fejem. -fordult hátára Megan.

-Mindenki. Felkelni és rendbe tenni a házat mert ami itt van az borzalom. -kiáltottam és még,hogy hatásosabb legyen az ébresztő egy pohár vizet mindenkinek bele fröcsköltem az arcába mire volt kiabálás hisztizés és morgás.

Kb 10 perc volt az az idő mikor mindenki magához tért bevett majd egy doboz gyógyszert és rávették magukat a takarításra...na jó volt fél óra is.

Senki se szólt egy szót se csak az adott feladatát csinálta. Nekem a másnaposság háttérbe szorult ami legjobban fájt az Ashton volt.

Minden kimondott szónak,bent ragadt érzésnek,kimondatlan szavaknak a nehezéke annyira nyomasztott,hogy semmi és senki se tudna rajta segíteni.

Megnéztem a telefonomat de semmi üzenet egy hívás se fogadott tőle...helyre lehet ezt még hozni???