2015. november 10., kedd

017.

017.

-Össze szedted magadat? -nézett rám Meg mire bólintottam és vízzel felfrissítettem az arcomat. 
-Mehetünk. -mosolyogtam rá mire boldogan belém karolt és már a lépcsőkhöz sétáltunk.
-Próbálj meg beszélni vele. Ha nem áll szóba veled állj arrébb és rájössz te próbáltad helyre hozni. -és Megan csak beszélt beszélt beszélt addig figyeltem is rá amíg be nem lépett a két újdonsült szerelmes pár és mindenki gratulált nekik. 
Zoe lépj túl rajta! Sima dolog! Képes vagy rá! -beszéltem be magamnak kevesebb sikerrel.
Végre vége lett az órának és a csengő hangja maga volt a legszebb hang amit hallottam.
Ashton elvált Anabelltől és egyedül folytatta az útját amit én megfelelő pillanatnak éreztem.
-Ash! -kiáltottam utána de ő semmit se törődve csak ment tovább.
Hát legyen! Utána futottam majd felzárkóztam mellé. 
-Ash,beszéljük meg. -kaptam el a kezét és magam felé fordítottam.
-Órám van. Szia. -akarta kirántani a kezét de vissza húztam.
-Ash kérlek...ennyire nem jelentettem neked semmit,hogy 7 év barátságot csak úgy eldobsz?-a hangom szomorúan csengett. 
-Tudod nem én voltam aki a barátját hibáztatta mert segített neki lekoptatni egy részeg faszit és tönkre tette az estéjét majd a szemébe mondta,hogy nem tudja miért vagytok barátok. -az egészet akkorra szemrehányással mondta mintha egészről én tehetnék.
-Ó igen? Sajnálom,hogy ilyen borzasztó barát voltam. De a francba is. -kiáltottam fel. -De azt szeretném azért megmondani,hogy amit neked mondtam az mind igaz volt,hogy mennyire szeretlek és megbízok benned. Sajnálom amit akkor mondtam. De amíg te ilyen könnyen túl lépsz a barátságunkon és mindenen amin végig mentünk eddig közösen, én rohadtul szenvedek miatta, de gondolom úgyse érdekel. Soha nem érdekelt. Sajnálok mindent Ashton. -töröltem le egy lecsurgó könnycseppet majd megfordultam és távoztam.
Ez lett volna a búcsú? Hátra sandítottam és láttam,hogy Ashton ugyan úgy ott áll és engem néz. 
Te jelentetted nekem a mindenséget. Az örömöt a bánatot a fájdalmat a életkedvet és a legfontosabbat a szerelmet. De most,hogy ez mind elvész vajon mi lesz ennek a folytatása? Mi lesz a folytatásom? Mert a mi fejezetünknek vége szakadt,külön fejezetek  nyitunk a saját életünkben. De míg te a boldogságot megtaláltad én elvesztettem azt... 

2 megjegyzés:

  1. Most miért kellett megsiratnod? :(
    Ahannyira fantasztikus *.*
    Mosolygok miközben sírok... Ilyet is csak te hozol ki belőlem ;)
    Naagyooon hamaaar kéne a kövi rész!!! :*
    Csodás vagy!

    VálaszTörlés