028.

028.

Nyomott volt a hangulatom egész nap,nem volt kedvem nevetni vagy fikázni csak egyszerűen csöndben figyelni körülöttem zajló dolgokat.

7. óra végével elköszöntem a skacoktól és haza vettem az irányt mivel anya megkért,hogy időbe menjek haza. 

-Sziasztok. -köszöntem be amikor beléptem majd megöleltem őket és érdeklődtem hova megyünk.

-Meglepetés. -mosolygott apa. -De vegyél azért fel egy vékony inget.

-Hmm hát rendben. -mosolyogtam majd felfutottam a szobámba elkaptam a kedvenc piros-fekete kockás ingemet és vissza siettem hozzájuk.

-Indulhatunk. -fogta meg a piknikes kosarat anya majd mentünk a kocsinkhoz.

A szüleim elől ültek míg én hátul bámészkodtam az ablakon és épp a suli előtt mentünk el amikor Ash és Anabell olvadtak egybe az egyik padon. Na klassz. 

Még vagy 20 perc kocsikázás után megállt apa egy mezőnél. 

-Ide jöttünk piknikezni? -vontam fel a szemöldökömet.

-Nem csak piknikezni. -mosolygott anya és elkezdett sétálni előre apával.

-Hé várjatok már meg.- kiáltottam és utánuk siettem majd mikor sikerült őket beérnem elállt a lélegzetem. Hitetlenségemben felsikítottam és rohantam le a dombról le a lovakhoz.
Világ életemben imádtam az állatokat és mindig is imádok közöttük lenni. Megnyugtatnak.
-Szia. Szeretnéd valamelyik lovat kipróbálni? -mosolygott rám egy helyes srác mire bőszen bólogattam. -Melyiket nézted ki magadnak? -mosolygott rám.
-Őt. -mutattam egy gyönyörű szép fekete lóra.
-Ugh ő a legmakacsabb csődörünk. Biztos vagy benne? -nézett rám aggodalmas mire én magabiztosan bólintottam és oda sétáltam a lovamhoz.
-Hogy hívják? -fordultam a sráchoz.
-Jupiter. -majd átnyújtotta  a szükséges dolgokat.
-Köszönöm. -mosolyogtam majd rá raktam a gyeplőt Jupiterre amit elég jól tűrt.
-Óvatosan. -szólalt meg a srác a hátam mögül de nem figyeltem rá.
-Figyelj Jupiter, most felülök rád. Nem foglak bántani. -simítottam végig az oldalán és a fülébe suttogtam a szavakat.
Óvatosan tettem meg minden mozdulatot nem akartam megijeszteni így mindent úgy csináltam mint a lassított filmekbe.
Meghozta a gyümölcsét a nem kapkodás mivel lassan lépkedtünk már a mezőn és egyre gyorsabban kezdtünk vágtatni.
Nem sokára már minden erejéből vágtatott én pedig újra mosolyogtam. Elfejtettem Őt, a problémákat, vagy amitől stresszes vagyok, csak az adott pillanatnak éltem. Az élettel futottam versenyt. És én nyertem...