031.

031.

2 nap elteltével...

Ebben az elmúlt két napban elmondhatom,hogy egész nap csak vigyorogtam. Nem csak a sok hülyeségen amit a fiúk produkáltak hanem azért mert Ash mindig mellettem volt. 

-Ennyire azért ne vigyorogj.-nevetett mellettem Meg.

-Most nézz rá mindjárt elolvadok. -sóhajtottam és tovább meresztettem a szememet Ashra aki épp a szomszéd csirkéit akarta elkapni. -De figyeld meg mindjárt eltaknyol. -viháncoltam mert nem épp a legbiztonságosabb sárban rohangálni.

2 perc se telt el és Ashton fejjel a sárban feküdt. 

-A büdös életbe megfojtom az összes csirkét. -kiabált közben pedig próbált felállni. De újra kicsúszott alóla a talaj és vissza zuhant a sárba és a trutyiba. Megannel már nem bírtuk hang nélkül így hangos hahotázásba kezdtünk mikor egyik csirke ráült Ashton hátára és elkezdte csipkedni a pólóját. 

-Te szaros tyúk. -kiáltott fel és próbálta lekergetni magáról de csak azt érte el,hogy szanaszét csipkedte a kezét.

-Új hódolód akadt? -kiáltottam oda neki de már a könnyeim megállás nélkül csurogtak.

A másik 3 jómadár egészet felvette bár nem tudom mi lesz rajta mert annyira röhögtek,hogy a kamera nem Ashtonon volt. 

-Feladtam. Kampec. -döntötte vissza a fejét a sárba.

Próbáltam újra helyre tenni magamat és oda sétáltam hozzá,hogy segítsek neki.

Sikeresen elkergettem a tyúkot karmolás nélkül majd a kezemet nyújtottam Ashtonnak de ő nem élt vele és berántott a sárba. 

Torkom szakadtából sikítottam majd már csak azt éreztem elterülök a sárba és rám fröccsen a trutyi.

-Ezért megfojtlak te idióta.- kaptam felé de sikeresen elhajolt.

A szemem szikrákat szórt a fejem pedig vörös ködben úszott. 

Ash próbált felágaskodni de ekkor a nyakába ugrottam és hassal eltaknyolt újra a dagonyában.

Párszor belenyomtam a fejét még bónusznak majd elégedett másztam le róla és indultam el. 

-Zoe! -kiáltotta és amikor hátra néztem  már csak arra eszméltem,hogy fut utánam.

A francba!!!