033.

033.

~Anabell szemszöge~

Az este hihetetlenül jó volt. Ashton szerelmet vallt az a kis senkit meg eltakarítottam az útból. Ashton egyik barátját se bírom mivel tudom mennyire Zashton pártik és ki nem állhatnak engem. De ez mondjuk fordítva is igaz. 

Ha pedig a drága Zoenak a mai nem lenne elég van még pár ötlet a tarsolyomban,hogy végleg szét szakítsam őket egymástól.

~Zoe szemszöge~

Mi az,hogy nem hagyom levegőhöz jutni? Hisz ellentétben épp velem van keveset és Anabellre szánja minden idejét.

Reggel elmegyünk suliba találkozik Anabellel már vele van... ebédnél Anabellel van... szünetekben Anabell szájában van... és este valószínűleg Anabell ágyába hajtja fejét álomra... aztán,hogy még mi van ott az már engem nem érdekel. Na jó kit hülyítek? Rohadtul zavar.

Azért mert néha megkérem,hogy maradjon itt vagy mert elmegyünk  a srácokkal valahova? Ezt nevezi állandó együtt létnek? Nem csalódott vagy szomorú vagyok hanem dühös mérhetetlenül. 

A plüss játékaimat amik az ágyam szélénél díszelegnek dühömbe lesöpröm a földre és ráugrok az ágyamra. 

-Miért mindig én vagyok mindenért a hibás? -kiáltok fel  a szememből pedig lefolynak  a már jól ismert könnyek és a párnámba fúrva a fejemet zokogok. 

Lassan lecsitul a bennem tömbölő vihar és normálisan veszem a levegőt is. A düh felváltja a csalódottság és a szomorúság mely fájdalommal van megfűszerezve.

Aztán van egy egészen másfajta szerelem, a legkegyetlenebb fajta, amelyik szinte megöli áldozatait. Úgy hívják: viszonzatlan szerelem! Na, én ennek a szakértője vagyok. 

Nem mondod, hogy szereted, mert nem mondhatod neki. Mindent elrontanál. Elfutna, elrohanna abban a pillanatban, ahogy megértené, hogy ez most más. Ez nem amolyan baráti ölelés, hanem annál több. Darabokra törtség, fájdalom marad minden érintés után, mert más az, amire te vágysz - de nem mondhatod el. Nem mondhatod el, mert túl fontos neked ő. Nem veszítheted el, bárkit elveszíthetsz, bármit túlélsz, de azt, hogy ő ne lenne többet... na azt nem.

"Ha van igazán rohadt dolog ezen a nyavalyás világon, egy dolog, amitől az ember totálisan össze tud zuhanni, és abszolút lemegy elme hülyébe, az a reménytelen szerelem!"