05.

05.

Reggel... ugh de utálom...főleg,hogy iskola.

A fejem iszonyatosan zakatolt a szemem pedig úgy éreztem mintha meglenne duzzadva és amikor bele néztem a tükörbe rémültem vettem tudomásul,hogy fel is van.

Mennyit sírhattam? 

Kiválogattam az aznapi ruhámat,felöltöztem és próbáltam egy normális kinézetű lányt csinálni magamból. Nem mondom,hogy sikerült is.

Miután megreggeliztem és rájöttem,hogy túl hamar kész lettem átnéztem még az egyik órára a jegyzetet majd hamarabb elindultam suliba...

Mikor beértem a suliba és helyet foglaltam a helyemen rezgett a telefonom,hogy nézzek fel Twitterre.

Ashton Irwin kommentált Anabell Priece képéhez...

Remegő ujjakkal de ugyan megnyitottam a képet és a hozzá társuló kommentet. 

Nagyon szép vagy Ana! :* <3  

Annyira csalódott lettem és fájt ez az egy sor mivel annyi mindent rejtett amit én sosem éreztem vele kapcsolatban.

Lassan érkeztek meg a diákok így nem engedhettem meg magamnak,hogy gyengének lássanak.

-Na,ki aratott kasza sikert Anabellnél? Láttad a kommentjét? -vigyorgott Ashton és leült mellém. Nemlegesen megráztam a fejemet mire elém tolta a telefonját.

Awww köszönöm Ashy. :* <3 

Édesem hova hányjak??? Ashy??? Hogy meri így hívni??? Így csak én hívhatom... vagyis mostantól már nem...

-Grat. -mosolyogtam rá. 

Ekkor betoppant Luke Mike és Calum akik nagyot fújtattak amikor meglátták Asht.

-Amióta vissza jelzett neki Anabell azt a szaros képernyőt bámulja. -rázta rosszallóan a fejét Luke.

-Legalább ő boldog. -suttogtam magam elé,hogy ne hallják meg de valószínűleg Ashton meghallotta mivel rám nézett de nem fordított rá jelentőséget inkább a képernyőre írt szavakon olvadozott.

Megint csipogott a telefonom de most facebookon írtak.

Megan írt: Annyira hiányzol.... uuuutálom,hogy nincs wifi és nem tudok veled beszélni ne haragudj...de most miért tudok? Mert haza felé tartok szivi ♥♥♥ Imádlak majd írok,hogy mikor leszek a repülőtéren és ha akarsz gyere ki elém. 

Amint elolvastam,hogy nem sokára ismét Sydneyben lesz kisebb sikoly tört elő a torkomból mire a fiúk rám kapták a fejüket.

-Megan nem sokára itthon lesz. Kijöttök velem elé? -vigyorogtam. Végre valami jó hír ezen a napon.

-Persze.- mosolyogtak rám én pedig már csak erre fókuszáltam és kizártam Ashton szerelmes tekintetét ami állandóan Anabellt figyelte.