07.

07.

-Lányunknak szüksége van ránk. Elhagytuk őt. Megfeledkeztünk a családról. Egymásról. -ezek a szavak fogadtak reggel amikor mentem reggeliért de anya szavait csendben hallgattam. 

-Igazad van. Régen miden teljesen más volt. Ideje helyre hoznunk. -válaszolt apa.

-Jó reggelt.-sétáltam be a konyhába mintha semmit se hallottam volna a beszélgetésükből.

-Jó reggelt kicsim. -adott anya puszit és megölelt utána apa is szint úgy.

-Figyelj kincsem, az eltelt években nagyon rosszul cselekedtünk veled szembe. Nem foglalkoztunk veled és alig voltunk otthon és arra nem is gondoltunk neked szükséged lehet ránk. -fogta meg anya a kezemet. 

-Tudjuk,hogy az 2-3 év a mi hibánk,hogy csak a munkára összpontosítottunk de szeretnénk jóvá tenni. Megengeded? -nézett rám apa és mindkettőjükön láttam a megbánást.

-Hiányoztatok. -öleltem meg őket amit boldogan viszonoztak. -Na de sietek mert végül elkések suliból. -mosolyogtam rájuk. Igazából nem lesz könnyű azt a 2-3 évet elnézni hisz nagyon is magányosnak éreztem magamat és ha vissza gondoltam a gyerekkoromra mindig csak magamat tudtam okolni,hogy miattam vállaltak el ennyi munkát,hogy minél kevesebbet legyenek velem. Örülnék ha újra egy család lennénk.
-Megs. -kiáltottam és a barátnőm nyakába borultam.
-Sziaaaa. -vigyorgott és már épp törte a csigolyáimat amikor időbe elengedett.
Suli előtt vártak a srácok Ashton nekem háttal így csendben mögé bújtam és eltakartam a szemét.
-Na ki vagyok Ashy? -búgtam a fülébe.
-Majd mindjárt megmondom. -nevetett majd hátra nyúlt elkapta a derekamat és maga elé emelt.
-Csaló. -durciztam be mire mind felnevettek.
 -Ash gyere már. -szóltam rá mérgesen mikor már ötödszörre mondom,hogy menjünk a szokott turminxunkért de ő még mindig csak a telefonját nyomkodja.
-Valamit várok!- nézett rám szúrósan.
-Mi az nagyon fontos? -csattantam fel mert fogytán a türelmem.
-Anabell kommentjét várom. - válaszolta mire ellepett a piros köd... Anabell...Anabell... és csak Anabell... oké legyen szerelmes de a barátaira nem tud időt szánni? Egy rohadt komment amit bármikor megnézhet...
-Tudod mit Fletcher leszarlak. -köptem oda a szavakat de szerintem úgy szart rá ahogy van...
Elmentem magam a turmixért de mikor megláttam a kedvenc banános turmixát nem bírtam ki és megvettem neki. Én nem vagyok olyan mint ő. Megvettem a kávés turmixomat majd Ash még mindig ugyan ott nyomkodta a telefonját és talán észre se vette amikor leraktam mellé a turmixot. Hálátlan tuskó.
Bementem a suliba majd leültem a csarnokba a kávémat szürcsölgetve és telefonomat néztem ahol ott volt az értesítőim között,hogy Ashton kommentált Anabell képéhez.
Ashton: Egyre szebb vagy An. *-* ♥ 5 perce.
Anabell: De édes vagy. Köszönöm Ashy. ♥♥♥ 2 másodperce

Nyeltem egy nagyot ami hátha elnyomja a sírhatnékomat. Egyszerűen miért próbálkozok amikor semmi esély? Amikor csak magamnak okozok fájdalmat.
Felmentem az osztályba és leültem Megan mellé aki kíváncsian fürkészett.
-Ha nem akarod,hogy nyilvánosan bőgjek nem nézel így tovább. -suttogtam oda neki majd betettem a fülest és elkezdtem hallgatni egyik Metallica számot.
Szar olyan embert szeretni aki nem viszonozza az érzelmeidet. Aki szar rá,hogy mi bánt vagy épp ő mivel bántott meg. Lehet,hogy ezt a barátság izét is csak bebeszéltem magamnak,hogy legalább ennyi van köztünk?  El kéne őt felejtenem... de mégis hogyan ha szeretem?