09.

09.

~Zoe szemszöge~
-Luke,emelj meg kérlek. -szóltam oda legmagasabb barátomnak mire ő a nyakába vett és máris felértem a kitűzött célomhoz.
Amikor épp a lampionokat raktam fel nyílt az ajtónk és Ashton lépett be rajta.
-Hali. -köszönt mire mind vissza reagáltunk.
-Luke ne ficánkolj. -szóltam le amikor állandóan izgett-mozgott és így mindig rossz helyre tettem a lampionokat.
-Szerinted nem  nézném én is inkább a segged mint,hogy megfájduljon a nyakam?-morgott mire megcsóváltam a fejemet.
-Mindjárt kész. Utána megmasszírozlak. -majd még feltettem az utolsó kettőt és lemásztam Lukeról.
-Megs,hogy állsz a tökökkel? -kérdeztem a barátnőmet mire idegesen nézett Mikera és Calumra.
-Ha nem az én bosszantásommal foglalkoznának,gyorsabban haladnék.-dobta Cal képébe a tök belsejét mire Calum felsikított.
-Ha nem fog kijönni ez a szag a hajamból akkor Halloween estéjén szarrá ijesztelek. -fenyegette meg Cal Megant mire ő jóízűen felkacagott.
-Nehogy fordítva legyen beszari. -vigyorgott mire Cal mérgesen elvonult.
-Köszi srácok a segítséget majd holnap folytatjuk. -búcsúzkodtam el tőlük amikor már nagyja dekorációval kész voltunk a házban.
-Akarsz maradni? Anyáékat megkértem,hogy menjenek el vásárolni. -néztem Ashtonra aki mosolyogva biccentett.
Felmentünk a szobámba majd mikor becsuktam az ajtót leültem Ashton mellé az ágyra.
-Szóval mivel kezdünk? -kérdezte izgatottan mire elmosolyodtam. Bárcsak én is ilyen lelkes lehetnék.
-Kezdjünk a társalgással. Mit mondanál neki ha szóba elegyednétek. -most nem mondtam azt neki,hogy képzeljen el engem mivel nem akarom,hogy újra megbántson.
-Mondhatom neked úgy mint ha neki mondanám? -erre kérdésre felkaptam a fejemet majd mosolyogva bólintottam.
-Egész jó. -mondtam a végén. -Nem kell rágörcsölnöd csak legyél természetes. Ha beléd szeret akkor az igazi Ashton Irwint szeresse aki amúgy nagyon jó fej és szeretni való csak sokszor bunkóbb mint egy darab kenyér. -vigyorogtam rá és vállon csaptam.
-Köszi a bókot,de örülök,hogy vissza tértél. -mosolygott. Először nem értettem az utolsó kifejezését de aztán rájöttem, tudta,hogy valami nem oké... de a francba is miért nem ölel meg olyankor vagy csak simán érdeklődik felőle.
-Hozzak inni vagy enni esetleg? -mosolyogtam rá mire nemlegesen megrázta a fejét. -Én viszont hozok magamnak csokit.
Lesétáltam a lépcsőn majd mikor elmentem a tükör előtt akaratlanul is bele néztem. Nem volt jó látvány, a szemeim nem csillogtak mint egykor,őszinte mosolyom is eltűnt és egészen sápadt voltam.
Kivettem a szekrényből a kedvenc étcsokoládémat majd vissza indultam az emeletre.
Leültem Ash elé majd bontani kezdtem a csokimat ami most örömet hoz az életembe. Épp a számhoz emeltem amikor egy nagy harapás eltüntette majdnem a felét, és nem,nem én voltam az.
-Hé,azt mondtad nem kérsz!-horkantam fel és hátra fordultam Ashoz aki boldogan somolygott.
-Megkívántam,na. -nézett rám boci szemekkel mire megcsóváltam a fejemet és törtem még neki.
-Jössz?-biccentettem az erkély felé mire bólintott és követett ki.
-Semmit se változott ez a fa. -mosolygott és láttam rajta is végig futnak az emlékek.
-Emlékszel amikor felmásztunk rá és te későn vetted észre a szomszéd macskát és úgy sikítottál mint ha oroszlánt látnál. -nevettem az emléken ahogy megjelent előttem a kis Ash.
-Mert nekem akkor annak is tűnt. -komolyan csengett a hangja de mosolygott. -És amikor a szomszéd fiú szerelmes volt beléd és csak kedveskedni akart neked mert tudta,hogy szereted az állatokat és egy üvegbe átnyújtott neked egy szőrös hasú pókot. Úgy elrohantál mintha legalább megakart volna ölni. -kacagott Ashton mire oldalba döftem.
-Szerinted milyen ajándék egy lánynak egy pók? -vontam fel a szemöldökömet de végül én is elnevettem magamat.-Tudod hiányoznak néha a gyermek kori pillanatok. Amikor annyit játszottunk míg ki nem dőltünk a fa alatt vagy addig lopkodtuk a szomszéd cseresznyéjét míg az kórházba nem került miattunk. -kuncogtam. -Akkor minden sokkal könnyebb volt.
Ilyenkor elfejtettem az érzéseimet Ashtonról és csak a sok közös emlékre gondoltam amit olyan szívesen újra átélnék.