02.06.
Nagyon jó óra volt izgalmas és érdekes volt egyben. Mikor kicsöngettek a hasam újra korogni kezdett,hogy nem telt be egy snikers-el. Ez a hátránya,hogy tegnaptól semmit se ettem minden percben éhes vagyok. Klassz.
-Nem vagy éhes? - megmentő kérdés volt ez Conor számáról.
-De. -mosolyogtam majd elindultam utána az ebédlőbe ami tömve volt diákokkal.
Beálltunk a hosszú sorba majd miután a tálcánkra dobáltak valami trutyinak nevezhető dolgot Conor egyik asztalt pécézte meg ahol 5 srác és 2 lány ült. Valószínűleg a barátai.
-Sziasztok. Bemutatom Zoe-t mától ide fog járni. -vetődött le egyik székre és az összes szem rám tegeződött.
-Hali. Zoe Stewart vagyok média szakon. -mosolyogtam rájuk mire mindegyik egymás szavába vágva kezdtek bemutatkozni mire felnevettem.
Hamar beszélgetésbe elegyedtünk és hamar jó barátságba lettek velem aminek nagyon örülök.
Majd mikor bekaptam az utolsó falatot is vissza vittem a tányért és felöltöztem.
-Én akkor lépek is. Holnap találkozunk. -mosolyogtam rájuk ők pedig teli szájjal integettek nekem.
-Hé Zoe haza kísérhetlek? -futott utánam Conor mire boldogan bólintottam.
Az utat végig csacsogtuk hülyébbnél hülyébb dolgokról és akkorákat kacagtunk ,hogy aki szembe jött velünk -ezek mit szívtak?- arckifejezéssel néztek ránk.
-Te aztán tudod,hogy kell megnevettetni az embert. -törölgettem a könnyeimet mikor már az utcámban voltunk.
-Imádom hallani ahogy nevetsz. -mosolyodott el mire engem elöntött a pír. Számomra teljesen új volt az e féle bókok hisz akitől mindig vágytam rájuk sosem kaptam. Erre jön egy idegen srác aki egy nap alatt belopja magát a szívembe. Túlzás lenne,hogy azt mondjam már is belé estem hisz a szívem még mindig csak egy emberért dobog, de örülök,hogy itt van.
-Ez kicsit túlzás hisz csak ma ismertél meg. -nevettem és meglöktem a vállammal az övét.
-Nincs benne semmi túlzás. -kacsintott rám.
-Megérkeztünk. Köszönöm szépen,hogy elkísértél. -mosolyogtam rá.
-Szívesen. Holnap találkozunk. -eresztette felém édes mosolyát amitől padlót fogtam volna legszívesebben majd a következőben már csak erős karját éreztem körém kulcsolódni és ahogy ajka érintkezik az arcommal. Édes srác.
-Szia Conor. -intettem neki mire biccentett és elindult.
Mosolyogva figyeltem távolodó alakját majd amikor teljesen eltűnt a látó teremből bementem a házba.
-Nem vagy éhes? - megmentő kérdés volt ez Conor számáról.
-De. -mosolyogtam majd elindultam utána az ebédlőbe ami tömve volt diákokkal.
Beálltunk a hosszú sorba majd miután a tálcánkra dobáltak valami trutyinak nevezhető dolgot Conor egyik asztalt pécézte meg ahol 5 srác és 2 lány ült. Valószínűleg a barátai.
-Sziasztok. Bemutatom Zoe-t mától ide fog járni. -vetődött le egyik székre és az összes szem rám tegeződött.
-Hali. Zoe Stewart vagyok média szakon. -mosolyogtam rájuk mire mindegyik egymás szavába vágva kezdtek bemutatkozni mire felnevettem.
Hamar beszélgetésbe elegyedtünk és hamar jó barátságba lettek velem aminek nagyon örülök.
Majd mikor bekaptam az utolsó falatot is vissza vittem a tányért és felöltöztem.
-Én akkor lépek is. Holnap találkozunk. -mosolyogtam rájuk ők pedig teli szájjal integettek nekem.
-Hé Zoe haza kísérhetlek? -futott utánam Conor mire boldogan bólintottam.
Az utat végig csacsogtuk hülyébbnél hülyébb dolgokról és akkorákat kacagtunk ,hogy aki szembe jött velünk -ezek mit szívtak?- arckifejezéssel néztek ránk.
-Te aztán tudod,hogy kell megnevettetni az embert. -törölgettem a könnyeimet mikor már az utcámban voltunk.
-Imádom hallani ahogy nevetsz. -mosolyodott el mire engem elöntött a pír. Számomra teljesen új volt az e féle bókok hisz akitől mindig vágytam rájuk sosem kaptam. Erre jön egy idegen srác aki egy nap alatt belopja magát a szívembe. Túlzás lenne,hogy azt mondjam már is belé estem hisz a szívem még mindig csak egy emberért dobog, de örülök,hogy itt van.
-Ez kicsit túlzás hisz csak ma ismertél meg. -nevettem és meglöktem a vállammal az övét.
-Nincs benne semmi túlzás. -kacsintott rám.
-Megérkeztünk. Köszönöm szépen,hogy elkísértél. -mosolyogtam rá.
-Szívesen. Holnap találkozunk. -eresztette felém édes mosolyát amitől padlót fogtam volna legszívesebben majd a következőben már csak erős karját éreztem körém kulcsolódni és ahogy ajka érintkezik az arcommal. Édes srác.
-Szia Conor. -intettem neki mire biccentett és elindult.
Mosolyogva figyeltem távolodó alakját majd amikor teljesen eltűnt a látó teremből bementem a házba.
Hiányzik Ash.
VálaszTörlésDe imádom Conort *.*
Alig várom, hogy megtudjam mi fog történni!!! :D
Luv ^.^
Nagyon hiányzik Ash :( De nagyon jó rész lett!!! Siess!
VálaszTörlés