I need your love...

02.05

Egyedül voltam és magányosnak éreztem magamat . Kezdem megbánni,hogy eljöttem lehet,hogy megtudtuk volna oldani?!
De most már ha itt vagyok nem leszek puhány és nem megyek vissza. Amíg nem sikerül felejtenem és újra megtalálni a boldogságot maradok.
Majd eszembe jutott egy érdekes beszélgetés apuval amikor még kislány voltam.
- Papa, érdekesek a városok?
- Szerintem nem túlságosan.
- Akkor miért építenek az emberek városokat ?
- Félnek a magánytól. 
- A városban nincs magány?
- Ott van csak igazán. Csak nem lehet észrevenni.
Lehajtottam a fejemet és a homokot kapargatva elmélkedtem a nagy betűs életről és arról a szerelemről amiről annyira szeretnek az emberek beszélni. Vajon idővel ha már nem találkozunk sikerül túl lépnem rajta és valakit a helyére fogadnom? Vagy mindig meg lesz a helye a szívembe ami ellen harcolhatok de úgy is vesztek majd? Az a kötelék mely hozzá láncol van olyan erős,hogy sose szakadjon ketté???
Lassan feltápászkodtam a homokból lesöpörtem magamról a szemcséket és elindultam az 'otthonomba'. 

~Másnap~

A telefonom csörgése ébresztett,hogy el ne késsek az első napomon az egyetemről.
Felvettem egy fekete rövid ujjút egy fekete rövid gatyát amibe be tűrtem a pólót és egy bakancsot húztam a lábamra. Öhm lehet,hogy hülyének néznek,hogy melegbe és bakancs de nekem tökéletesen megfelel. Mivel a hűtőm még üresen lézengett kénytelen leszek suliba venni valamit ami megfelel 'reggelinek'.
Felkaptam a táskámat benne a telefonommal jegyzet füzettel és a kulcsommal. Amint kiléptem bódító meleg rögtön megcsapott. Ez a meleg számomra teljesen más és új az ausztráliai meleghez képest. 
Szerencsére egyetem közelsége miatt nem száradtam ki teljesen és nem is dőlt rólam a víz mint egyesekről.
Gyorsan megtaláltam az automatát mivel tegnap már kifigyeltem és,hogy 'egészséges' reggelivel kezdjem a napot mint például a snikers oda sétáltam a géphez. Pfúú anya kitekerné a nyakamat ha látná,hogy ilyenekkel tömöm a fejemet már kora reggel. 
Miután bedobtam az apró pénzt a gépbe és vártam a csodát egyben a reggelimet mert már kezdtem egyre éhesebb lenni sajnálatomra semmi se történt. Egyre dühösebb lettem és megütögettem a perselyt ahova imént bedobtam a pénzt de ismét nem történt semmi.
Már morogtam és orrom alatt szitkozódtam amikor meghallottam egy hangot mögöttem mire megperdültem. 
-Hadd segítsek. -mosolygott rám egy fiú és megrúgta alul az automatát ahonnan kiesett a csokim és átnyújtotta nekem.
-Köszönöm. -mosolyogtam rá hálásan.
-Gondolom új vagy,mivel  még nem láttalak itt. -dőlt az automatának és csábos mosolyától nevethetnékem támadt.
-Most jön az,hogy már pedig az ilyen csinos lányokat megjegyzem magamnak. -kuncogtam mire édesen felnevetett és rám nézett gesztenye barna szemeivel. Akárcsak ha Calum szemeit látnám.
-Így is fogalmazhatnék. -kacsintott rám. 
-De igen új vagyok. -mosolyogtam rá. -Megtudnád mutatni merre találom a média kurzust? 
-Tökéletes nekem is az lesz. -nevetett  és biccentett,hogy kövessem.- És milyen óráid vannak még? -indultunk el a lépcsők felé.
-Csak ez az egy éves kurzust fogom kijárni. Kicsit hosszú,hogy miért vagyok itt. Majd egyszer elmesélem ha érdekel. -mosolyom bár már kevésbé volt vidám amit észre is vett.
-Rendben. Sajnálom ha olyat kérdeztem. -húzta fél mosolyra ajkát mire felnevettem.
-Nem tudhattad. -legyintettem majd követtem egy osztályba ami széles és modern volt. Nagyon tetszett a berendezése és tele volt jobbnál jobb képekkel. 
Egyes padok voltak egy géppel a közepén ami az írásra volt és segéd eszközök hevertek rajta. 
-Amúgy a nevedet se tudom. -nevettem fel amikor hátra fordultam ismeretlen barátomhoz.
-Ez jogos. Conor Heuzé az ön tiszteletére,hölgyem. És én kit tisztelhetek a személyében? -jó pofa monológján még jobban nevettem. 
-Zoe Stewart uram,örülök,hogy megismerhettem. -kacsintottam rá mire mindketten hangosan felnevettünk. Újra nevetek. Lehet,hogy nem is fogom megbánni,hogy eljöttem?