Karácsony 2.külön kiadás...

Karácsony 2.külön kiadás

Ebben az évben minden teljesen más... a karácsonyt is egyedül töltöm hisz akivel itt össze barátkoztam az mind most a családjával van ami teljesen érthető. 

Még is megtartom a szokásos karácsonyi szokásokat. Fát díszítek sütiket sütök és esetleg ha van rá hangulatom dúdolok is. A szeretteimen kívül még egy valami van ami nagyon hiányzik... a hó. 

Hiába nézek ki az ablakon nem látom,hogy a gyerekek hógolyóval dobálódznak,vagy hóembert csinálnak vagy angyalkát. Minden olyan mint máskor csak a karácsonyi díszek teszik kissé "hangulatosabbá" a várost.

A vacsorámat bökdösöm ami nem más mint hal de ha ránézek is a hányinger kerülget. Nincs étvágyam. Egy sóhaj hagyja el a számat majd a telefonom után nyúlok és tárcsázni kezdek.

-Szia Meg. -köszönök a vonalba mire érzem,hogy mosolyog.

-Szia Zoeee. -kuncog. -Hogy vagy? Telefonon is szeretnék nagyon boldog karácsonyt kívánni. -de a végét már alig hallom mert a túl oldalon halom ahogy sikít valaki majd nevet.

-Anabell. -nevet fel Ash.

-Csak ne bánts. -nevet Anabell mire össze rándul a gyomrom.

-Haló Zoe itt vagy? -ránt vissza Megan hangja.

-Öhm igen bocsi. Most megyek van még  egy kis elintézni valóm. Üdvözlök mindenkit és kellemes ünnepeket. -búcsúzok el és meg se várom a válaszát kinyomom. 

Elindulnak az arcomon azok az átkozott könnyek de tudom,hogy könnyebb lesz utána. 

Felkapom a táskámat kabátomat és elindulok a néptelen utcán.

Bekövetkezett. Meghívták Anabellt és most ő tölti be a szerepemet. Nekem most miért nincs egy ilyen kívánság manóm aki teljesítené,hogy egy kicsit legyen olyan minden mint régen?

Kavicsokat rugdosom és próbálom törölgetni a könnyeim de azok megállás nélkül folynak. 

De mit is vártam? Hogy Ash felhív és elmondja mennyire hiányzok neki és nélkülem nem az igazi a karácsonya? Na persze. 

Majd a nyakamhoz nyúlok és megtapogatom a nyakamba lógó nyakláncot amit egy éve ilyenkor kaptam tőle. Lehunyom a szememet és újra át élem a pillanatot amikor mosolyogva átnyújtotta nekem, az állam pedig a padlót verdeste annyira tetszett az az aprócska szív medál. Érzem érintését ahogy keze találkozott a bőrömmel ahogy tette fel a nyakamba és meleg borzongás fut át még most is rajtam. Majd kinyitom a szemem és csalódottan sóhajtok,hogy ez mind már csak múlt egy szépen múló emlék. Leülök az útra és az előttem lévő füvet tépkedem. Fogom még valaha is látni édes mosolyát szeme csillanását, boldogító érintését?

~Ashton szemszöge~

Nem csak a mindennapok mások de a karácsony is más Zoe nélkül. És egyértelműen rosszabb. Rohadtul hiányzik és nincs nap,hogy ne jutna eszembe nevetése mi melegséggel töltött el, apró huncut mosolya a szája végén amiből tudtam,hogy rosszaságon töri a fejét. Minden hiányzik ami hozzá köthető. Az asztalnál is teljesen más a hangulat, erőltetett,boldogtalanabb. Hálás vagyok amiért Zoe szülei eltudnak viselni hisz még is én vagyok aki elüldözte egy szem lányukat most meg beállítok Anabellel. Anabell... nem olyan vele amilyennek gondoltam. Nem mondanám,hogy boldog vagyok mellette. Még karácsonyra is képes volt rózsaszín-sárga sálat venni. Aki megtervezte főleg pasiknak annak szégyen a fejére de a csajomnak is,hogy képes volt megvenni nekem... ughhh valahogy el kell tüntetnem, rendesen felfordul tőle a gyomrom. Zoe ha megvette volna ezt jól kiröhögtük volna és lemondtuk volna a fekete földig majd együtt téptük volna szét... erre most a nyakamba kell virítani... ahányszor a srácok rám néznek röhögő görcsöt kapnak mire grimaszba rándul az arcom. Ha rajtuk látnám én is kiröhögném őket de így,hogy rajtam van kevésbé mókás. Majd Anabell elkezdett piszkálni,hogy kergessem meg mire sokára beadtam  a derekamat de megérte mert első sorból láthattam ahogy kitaknyol 10 cm sarkától. Nem tartottam vissza a nevetést. Majd amikor oldalra fordultam láttam,hogy Megan Zoeval beszél. 

-Most tuti,hogy szarabbul érzi magát Zoe.- nézett rám mérgesen Meg.

-Félre értette mi? -vakartam meg a tarkómat.

-Szerinted? Biztos azt hiszi teljesen megfeledkeztünk róla te meg felhőtlenül boldog vagy.- morgott rám Megan, sajnos jogosan.

-Ashy esetleg segíthetnél felállni. -nyávogott fel Anabell mire sóhajtva oda mentem hozzá és felhúztam. Még az előbbi röhejes esése se tudott jobb kedvre deríteni...

Bárcsak haza jönne Zoe. Még csak azt se tudom hol van,hogy megkereshessem. 

-Hiányzol Zoe. -suttogom az egyik közös képünknek ami kint van a nappali falán. Végig simítok mosolygós arcán és rá gondolok és a közös emlékeinkre.